Halihó.

Ez az albergue volt igazán zarándokos élmény. Többen horkoltak, mocorogtak éjszaka. Szakadt az eső, dübörgött az ablak. De nem volt gáz, jól aludtunk viszonylag. A mellettünk lévő templom harangja keltett 7-kor, kb mindenkit. Együtt ébredezett a csapat. Ezeket az embereket annyira már nem ismertük meg. 

Mi raktuk el először a hálózsákjainkat, de mi hagytuk el utolsó előttinek a szállást 9 előtt 5 perccel. Nem tudjuk, de rajtunk kívül kábé senki nem reggelizik. Ezen el is töprengtünk, mert rajtunk kívül este sem főznek. 

Tegnapról pár információnk van mára. Az egyik, hogy esni fog, de ez kábé annyit ér, hogy a Nap keleten kel. A másik, hogy lesz egy folyó, ami ráömlött az útra és azt nem lehet kikerülni nagyon. A harmadik, hogy ma sokat fogunk felfelé menni. 

És hát akkor indulás, csepereg az eső, de most jó a kedv. Ezt nem csak írjuk, érezzük is újra. 

Az első kilométernél már látjuk is, hogy tényleg kitört a folyó, és ellepte az utat. De relatíve könnyen kikerültük, ez volt nektek nehéz?! Aztán jött két eddig ismeretlen nő szemből, meg is örültünk, hogy tuti járható az út. Mire mondták, hogy előre nem nagyon lehet menni, térjünk el más felé. Oké, köszi de mi is akarjuk látni ezt a nagy vizet. Aztán jött szembe a két holland fiatal srác, hogy lehetetlen. Na itt már kezdtük elhinni. Majd mi is láttuk... özönvíz a szőlősben és az úton.

Oké vissza a főút, Kis kerülő. Majd látjuk, hogy ez a négyes tanakodik a jelnél. Nem kanyarodnak rá, hanem mennek tovább a főúton. Mire odaérünk már látjuk miért. Újabb nagy pocsolyák.

De mi, ezt nem adjuk csak fel úgy. Kerülgettjük, majd csak haladtunk előre. Ez a mi útunk, mi nem úgy akarjuk csinálni, ahogy mások.

Vizes szőlő földek és az áradó folyó mellett haladunk, majd jön egy autópálya alatti rész. És újra hatalmas víz. Ezt már nem tudjuk kikerülni. Mi legyen? Papucs és uccu bele! Megoldani, nem megfutamodni. Nem volt szerencsére hideg, túléltük. Na és, hogy meddig jutottunk? 3 km a, másfél óra alatt. Az eső most tényleg dúlt az elmúlt napokban. Folyik az út. 

Mire megtörölköztünk a francia szemétszedős is beért minket. Váltottunk pár szót, majd mentünk tovább. 

Kis település jött, kis kitérővel egy kocsma is. Ami adta az első pihenő és kávé lehetőségét. Ezt gyorsan le is tudtuk és haladtunk be a természetbe. Újra autópálya mellé értünk, de mentünk is be alá és jött az erdő. Kezdődik a felfelé. Hajrá. A természet. Közben a nap is kisütött. Ó de csodás nap a mai. Falucska, találka pár emberrel. És hirtelen eső. Sebaj. 

Újabb erdős rész és felfelé, majd falucska. És most jön sok erdő. Annyira finom az eukaliptuszosban. És gyönyörű. Pedig leszakad az ég. Dézsából öntös módon. Az eső pedig mossa a földet. Patakokat alakít. És folyik a hegy. 

De ma ezt nagyon élvezzük, fejben nagyon meg vagyunk most, végre újra. Szóval haladunk. 

De ennyire azért nem egyszerű. Ma tényleg sokat megyünk felfelé. Jön egy kereszt, zarándok emlékek és megyünk felfelé tovább és tovább. Most újra süt a napocska. És felérünk végre nagyjából 500 m magasra, nem sok, de táskával és esővel a hátunkon nem nagyon egyszerű. 

Meg van, pipa. Most irány lefelé, már csak 6-7 km és ott is vagyunk. Simaliba. Az eső már nem is szakad, csak eseget. 

A szél kicsit felerősödött, valószínű csak a hegy fogta fel. Leérünk egy falucskába. Kerülünk jobbra-balra. És végül beérünk a mai szállásra. Sorba kell állnunk, előttünk csekkol be mindenki. 

Az van, hogy tegnap találkoztunk az első zarándok hölgyekkel. És ma még többel. Ráadásul ma fordult a kocka 4 nő van és 2 férfi az arányban.

Gyors bolt, töklecsó és pihi. Holnapra pihenő helyet is kerestünk. Jó kedv visszatértünk!