Makisszösszenetek

2023.dec.15.
Írta: Napi.maki komment

Annapurna Körtúra 6. nap (11.22.): Akklimatizálódunk

Bhraka 3360m - Ice Lake 4634m - Manang 3540m / 14,5km + 1363m

 

20231122_131156.jpg

Halihó!

Szerencsére a Laura sokkal jobban ébredt, így a reggeli után elhatároztuk, hogy megcsináljuk az akklimatizációs túrát az Kicho Tal-hoz/ Ice Lake-hez (Jég-tó), ami 4600 méter magasan van. Mi meg ugye most 3300-on aludtunk és az a terv, hogy estére eljutunk Manangig, ami a következő település és 3500 méteren van. Az ilyen túrák azért jók, hogy a szervezet szokja a magasságot, de azért újra olyan helyen alszik, amit már amúgy is megszokott. Reggeli után, elég későn, fél 9 körül indultunk, a nagy táskáinkat a szálláson hagyva, hiszen erre kell vissza jönnünk. Csak egy kis táskát vittünk, csokikkal, vízzel és meleg ruhával. Így azért könnyebb az élet. 
A falu után egyből jött az emelkedés. De nem kapkodunk, ez a mai nap arról szól, hogy szokjuk ezt a fajta terhelést. És, hogy lássuk hogyan is bírja a szervezetünk. Eleinte egy poros ösvényt követünk. Jakok állják az utunkat. Jobbra a hegyek gyönyörűek. 
A Laurának itt az elején nehezen ment a légzés, és volt egy pont ahol majdnem feladta. Mindezt csak utólag vallotta be, és küzdött tovább, nagyon ügyes és kitartó volt.
Ahogy megyünk egyre feljebb, egyre nagyobb képet kapunk hol is vagyunk. Alattunk Bhraka és már látszódik Manang is, illetve a Marshyangdi folyó terül el. A hegyek pedig gyönyörűek. Már látszódik is a Lamjung, az Annapurna II, az Annapurna, az Annapurna III, a Gangapurna, a Tilicho Peak. Bámulatosak ezek a hegyek. Volt, hogy csak bámultuk őket. Mi ezeért jöttünk ide, ezekért a hegyekért. Ezeket sajnos máshol nem láthatod. 
 
Természetesen meg-megálltunk közben, de azért szépen lassan, 4 óra 30 perc alatt felértünk. Csodás és felemelő érzés volt. Megcsináltuk. Ügyesek vagyunk, és a Laura is nagyon jól bírta. Már jött is a gondolat, hogy nem lesz itt baj. Ha így haladunk a következő 4 napban is, akkor szépen lassan felérünk a csúcsunkra, az 5416 méteren fekvő Thorang-La Passra. Bizakodás töltött el.
 
A tavaknál kis időt töltöttünk el. Az első kis tó teljesen be volt fagyva, a nagy hivatalos Jég-tó csak félig, de így is kiváló képet kaptunk, miért is van az elnevezés. Mi ketten még körbe is jártuk, megtöltöttük a kulacsainkat és egy kis nassolás után már indultunk is le.
 
Természetesen gyorsabb volt lefelé, már csak 2 óra kellett hozzá. Cserébe a a térdek megérzik ezt a fajta terhelést, így néha azért álltunk meg pihenni, hogy a térdeknek jobb legyen. A táj visszafelé is ugyanolyan szép, úgyhogy arra nem lehet panasz. 
 
Gyorsan összeszedtük még a cuccainkat a tegnapi szállásunkon. Még van 2 km Manangig, amit a hegyek árnyékában teljesítünk. Ez már egy kis séta, bár nagy táskákkal újra. Közben kiderült, hogy a spanyol hölgyek foglaltak nekünk is szállást, ott ahol ők vannak, mivel ők ma csak ezt a 2km gyalogolták. Nagyon kedves volt tőlük, ezzel megkönnyítették az esténk. Ugyanis most két éjszakára kellett volna nekünk szállást keresni fáradtan. Ráadásul saját fürdőszobás szobát kaptunk, meleg vízzel. 
 
Végre pihi! Tusi, hajmosás és vacsi. Viszont a Laurának nem jött vissza az étvágya, amit tűnetnek fogtunk fel. De reméljük a holnapi egész napos pihenés majd helyreteszi a dolgokat. Mert amúgy jól érzi magát ezen kívül. 
 
A szállás értékelése holnapra maradt. 
 

Annapurna Körtúra 5. nap (11.21.): Ismerkedés a hegyi betegséggel és a jakokkal

Upper Pisang 3300m - Bhraka 3360m / 20,7km + 1560m

 

20231121_113552.jpg

Halihó!

Múúúúúúú, bööööööö... ezeket hallgattuk felváltva az éjjel. Ugyanis bőgött a tehén. Talán, mert nem volt kalap a fején. Szóval nem aludtunk jól. De nem csak mi, hanem a többiek se. Ez egy kollektív nem alvás volt, hála ezeknek a szent állatoknak. 
Sajnos a Laura betaknyosodott, ami itt a hegyekben nem jó jel.
De azért csak elindítottuk a reggelt. 8-kor már indultunk is. 
Szép erdei útban kezdtünk, de nem sokáig tartott, hirtelen elénk tornyosult egy híd után a hegy. És a Ghyaru-ba felvezető út. 

20231121_080443.jpg

20231121_080741.jpg

20231121_081056.jpg

20231121_081340.jpg

received_1057078902093384.jpeg

20231121_094430.jpg

20231121_081630.jpg

20231121_082025.jpg

20231121_082756.jpg

20231121_083645.jpg

20231121_085613.jpg

20231121_085743.jpg

20231121_085925.jpg

Megjöttünk. Eddig sem volt piskóta de ez most húzósnak is tűnik, ráadásul felmegyünk 3700 méterig, 3300-ról. 
Nehéz volt, kb 1,5 km-t 2 óra alatt tettünk meg.
Sajnos a takony mellé megjöttek a Laurának a magashegyi betegség tünetei is. Nagyon gyenge, tompa volt. Hősiesen tűrte, de rosszul nézett ki. 

20231121_101350.jpg

20231121_091435.jpg

20231121_095542.jpg

20231121_100042.jpg

20231121_090100.jpg

20231121_090730.jpg

20231121_094430.jpg

20231121_103253.jpg

Nagy pihenőt tartottunk fent a faluban. Próbáltunk erőt gyűjteni.  Innen még egy kicsi volt felfelé 3800 méterig, onnantól kb csak lefelé megyünk Bhraka-ig. A táj amúgy csodás volt, azonn csak álmulkodni tudtunk milyen szép helyen vagyunk. Kárpótolt.

20231121_111555.jpg

20231121_111813.jpg

20231121_112029.jpg

20231121_112916.jpg

Szerencsére a Laura erőre kapott, és 3800-ig könnyedén felmentünk, majd indulhattunk lefelé. A tetején egy markoló alakította az utat. Beértük a spanyolkákat is, ahol meg a Tataina nézett ki rosszul.

Végre láttunk ma már jakokat. Szép nagy állatok. A túloldalt az Annapurna II-n láttunk egy enyhe lavinát is. Plusz keresztezzük egymás útjait egy bicikliversennyel, akik ugyanezt csinálják mint mi csak mountain bike-kokkal és ugye sokkal gyorsabban. 

20231121_125753.jpg

20231121_114016.jpg

20231121_114410.jpg

20231121_114431.jpg

20231121_114547.jpg

20231121_115422.jpg

20231121_115607.jpg

20231121_122722.jpg

20231121_123519.jpg

20231121_123525.jpg

20231121_123550.jpg

Ngawal-ban végre étvágyat kap a Laura, úgyhogy tartunk egy fokhagymakrémleves szünetet. (Elvileg a gyömbér, meg a fokhagyma jó a magashegyi betegség ellen.)

20231121_130259.jpg

20231121_130308.jpg

20231121_131458.jpg

20231121_135240.jpg

Innen öten indulunk el az ibériaiakkal, fel is kapaszkodunk egy kis dombra, ahol egy kolostor fogad. 
Majd hirtelen lefelé vezet az út egy fenyvesen át. Talán eddig ma ez a legszebb táj. 
A spanyolok viszont nagyon lemaradtak. 
received_1570371893774320.jpeg

20231121_140133.jpg

20231121_140825.jpg

20231121_142207.jpg

20231121_135855.jpg

20231121_142609.jpg

20231121_143458.jpg

20231121_145234.jpg

20231121_145800.jpg

20231121_150116.jpg

20231121_150226.jpg

20231121_150443.jpg

20231121_151129.jpg

Így, hogy erre jöttünk kicsit hosszabb lett ez a mai nap, mint terveztük. Már a nap is eltűnt a baloldalunkon húzódó hegylánc mögött, és hűvös is lett az idő. 
Igazából a Rupesh is elfáradt mert egy faluval előbb akart megállni, de mondtuk, hogy nem, még a következőig menjünk el, mert akkor könnyebb lesz a másnap. 
Így is tettünk és értünk be Bhraka-ba, végül a spanyolokkal együtt.
A Laurka egy hős volt. Kibírta ezt a nehéz napot.

20231121_153237.jpg

20231121_161412.jpg

20231121_162142.jpg

A szobánk gyenge minőségű, de ez van csak a kaja áráért. 
Az étkezőben jó meleg van, és ott van mindenki, akikkel napközben találkoztunk. Az amerikai-kanadai pár, olaszok, belgák, ausztrálok. 
Lazulás, melegedés és pihi, szokásos esti program lenne. De most van egy kis aggodalom, hogy hogyan tovább. 
Holnapra akklimatizációs túra van tervben, nagy táskák nélkül, de 4600 méterig. Aztán egy nap pihi. Ha jó lesz az ébredés: megpróbáljuk, ha nem elgondolkozunk a vissza úton.
Kaja: 8
Szállás: 8.

Annapurna Körtúra 4. nap (11.20.): Szembejön az El Camino

Chame 2700m - Upper Pisang / 14,3km + 1523m

Halihó! 

20231120_134808.jpg
Könnyed reggeli ébredés, a kilátás ma is csodálatos. Namaste Lamjung és Annapurna II, a távolban meg Manaslu! Szép az aranysárga hósipkátok.
20231120_070417.jpg
A Rupesh-sel megbeszéltek szerint 7-kor reggeli, majd már 8 előtt indulás. Ügyesek voltunk, így hogy volt más is, összekaptuk magunkat, hogy ne kelljen ránk várnia.
20231120_074608.jpg
Jól haladtunk, jó kis tempóban. Az út is szép volt még hát zajlott az ismerkedés. Másfél óra alatt elértük a hatodik kilométerünket is, pedig továbbra is felfelé haladtunk. 
Ekkor értünk be Bhratang-ba, ahol egy nagy almafarm és feldolgozó volt. Itt tartottunk egy nagyobb szünetet és ittunk egy-egy friss almalevet. Nagyon finom volt tényleg. Viszont az van, hogy elképesztő forgalom volt, mármint túrázókkal. Chame-ból indulnak nagyon sokan, mert innen még nem olyan vészes az akklimatizáció.

20231120_075541.jpg

20231120_080315.jpg

20231120_081733.jpg

20231120_100001.jpg

20231120_082644.jpg

20231120_083539.jpg

20231120_084511.jpg

20231120_085300.jpg

20231120_085509.jpg

20231120_091337.jpg

20231120_080657.jpg

20231120_091453.jpg

20231120_093011.jpg

20231120_093053.jpg

20231120_093955.jpg

20231120_094713.jpg

A gyümölcsös után egy a sziklából kivésett útszakasz jött. Alattunk a Marsyangdi, mellette meg a havas hegyek. Messziről veszélyesebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt.

20231120_100121.jpg

20231120_100534.jpg

Aztán fel és fel, és beértünk Dhukur Pokhariba. Itt egy keksz ebéd, teával. A mai nap ekkor találkoztunk először a latinokkal. És ezután az ebéd szünet után jeleztük a Rupeshnek, hogy mi nem szeretnénk ha kinyalná a seggünk. Tudunk rendelni magunknak, meg meg tudjuk tölteni a kulcsokat. Köszönjük, de nekünk ez sok. (Lelövöm a poént, nem értette, ahhoz van szokva, hogy a fehér emberek nem tudnak megoldani semmit.) Mi azt szeretnénk, ha baráti viszony alakulna ki és csak segítene ha nehézségekbe ütközünk, illetve mesélne a helyekről, ahol járunk.

20231120_102904.jpg

20231120_123242.jpg

20231120_103326.jpg

20231120_105708.jpg

20231120_112311.jpg

A falu után letértünk a dzsipútról és egy kis fenyvesben folytatódott az ösvényünk. Amúgy egyre ritkábbak lettek az erdők. Már 3000 méter felett vagyunk.

20231120_121803.jpg

20231120_122626.jpg

Végül beértünk a 3300m magas Upper Pisangba, ahol egy olyan helyet találtunk, amire fel volt festve egy El Camino-s sárga nyíl. Ez volt a jelünk, hogy ma itt aludjunk. Közben a spanyolok is beértek és tetszett nekik is a nyíl. Így volt is miről nosztalgiázni, tavaly ilyenkor pont az El Caminon gyalogoltunk, Portugáliából Spanyolországba. 
20231120_124157.jpg

20231120_134808.jpg

Mivel elég korán beértünk még körbe jártuk a falut, ami nagyon megérte. Nagyon szép temploma és imamalma van. A kilátás is gyönyörű volt. Velünk szemben volt az Annapurna II, alattunk meg a völgyben Lower Pisang, a testvér település.  És elég nagy helyi életet is láttunk feljebb. A település elején a teaházak voltak és minden a turistákról szólt, az nem volt az igazi.

20231120_140203.jpg

20231120_140018.jpg

20231120_135753.jpg

20231120_140029.jpg

20231120_140228.jpg

20231120_141141.jpg

20231120_141348.jpg

20231120_141607.jpg

20231120_141827.jpg

20231120_142314.jpg

20231120_142432.jpg

20231120_142613.jpg

Visszatérve a szállásra én letusoltam hideg vízzel, de nem esett olyan jól. Hideg volt már na, mire a nap eltűnt a hegyek mögött. De legalább elképesztően szép.
A szállás pöpec volt itt is. Még plusz takarót is kaptunk, de a kaja nem volt az igazi.
Mármint a Laura rendelt egy paradicsomszószomós, sajtos tésztát és kapott is egy sima ketchupos tésztát.
Szállás: 9
Kaja: 6

Annapurna Körtúra 3.nap (11.19.): Túravezetővel bővülünk

Timang 2650m - Chame 2.700 / 9,65km +358m

Halihó!
20231119_085607.jpg
Hajnali kutyaugatás + varjak a pala tetőn + tehén kolomp az ablak alatt = ébresztő! 
Hűha a reggeli Manaslu talán még szebb is. Jó egy ilyen helyen kelni. 
20231119_063035.jpg
A reggeli megint a konyhában, és sajnos megint nem a legfinomabb. De legalább van. Itt próbálom ki először a bivaly vajat. Hát érdekes, mit ne mondjak. Indulás előtt, még lövünk egy közös képet a Manasluval.

20231119_074057.jpg

20231119_083711.jpg

A mai egy laza nap lesz, ennek szellemében lazán is indulunk és laza ereszkedés is vár ránk. Ma végre úgy tűnik nem az autó úton megyünk. Pici erdei utat követünk. Itt-ott látunk némi életképet is. Egyszer csak egy kis szerény híd jön, majd egy elég meredek emelkedő, amit lépcsővel könnyítenek. Az emelkedő tetején egy Thanchouck nevű település fogad a Manaslu gyönyörű látképével.

20231119_085056.jpg

20231119_085607.jpg

20231119_091055.jpg

20231119_092404.jpg

received_1261178437911231.jpeg

20231119_092512.jpg

20231119_093214.jpg

20231119_093524.jpg

20231119_095832.jpg

Az utcán mindenkinek köszönünk és ők is nekünk. Namaste! Két kislány nagyon meg bámul minket. Itt az ideje, hogy lufikutyát hajtogassunk. Amint belekezdtünk, körbe kiabáltak és még több és még több gyerek szaladt ki. Majdnem a falu összes gyereke kijött a csodánkra. Láthatóan örültek a kis ajándéknak. Aranyosak voltak nagyon. 

received_356897630196347.jpeg

20231119_101636.jpg

20231119_101835.jpg

A falu után újra az autóútra kellett visszatértünk, de nem volt vészes. Erdős volt, így árnyékban voltunk.

20231119_102324.jpg

received_1109829520388091.jpeg

20231119_105544.jpg

20231119_114406.jpg

Kotóban egy keksz ebédet tartottunk. Majd meglátogattuk a helyi Gompba-t (templomot). Egy kisebb ünnepség lehetett, mert a falu nagyja ott ette a déli dhal bhatot.
Még mielőtt elhagytuk volna a falut, úabb checkpont következett, ahol minden rendben volt.

20231119_111647.jpg

20231119_112133.jpg

Nagyjából 1 km múlva meg már be is értünk a mai napi célunkhoz Chame-be.
Elég korai az érkezésünk, de nem baj, így több idő marad pihenni, ez volt mára a terv. 
Találtunk is egy szép helyet, ahonnan farkasszemet nézhettünk a Larjung csúcsával és még az Annapurna II-t is láthattuk. A spanyol nők is csatlakoztak, sőt egyre több és több turista jött erre a helyre. 

20231119_124040.jpg

20231119_123013.jpg

Mivel koraiak voltunk, én még a nyakamba vettem a várost. Ugyanis ez a hely elég nagy volt, mint kiderült, ez Manang district székhelye. 
Még egy természetes meleg vizes forrása is van, de ebbe most még nem merészkedünk bele. 

20231119_120208.jpg

20231119_132101.jpg

20231119_130221.jpg

20231119_120822.jpg

20231119_133001.jpg

20231119_125818.jpg

20231119_134820.jpg

Időközben, kora este megérkezik a túravezetőnk, Rupesh is, akivel innentől együtt megyünk, ugyanis holnaptól áttörjük a 3000-s határt.
Kis ismerkedés után megnyugodtunk, hogy tud angolul. Nem a legjobb, de sokkal jobb, mint amennyit beszélt Kathmanduban, mikor először találkoztunk.
Kedves srácnak tűnik, de az fura, hogy körbe ugrál minket, mi ehhez nem vagyunk hozzászokva. 
Vacsorára teljesen megtelik a hely különböző utazóknak, van aki biciklivel, van aki motorral van és vannak természetesen gyalogosan is. Belgák, olaszok, ausztrálok, németek, brittek, amerikaiak. Szerencsére begyújtják a vaskályhát így jó meleg van az ebédlőben. Valószínű ezért nem mozdul ki senki.
Szokásos lazulás és időzés a melegben,  a kályha körül az étkezőben.
A vacsora finom, a szoba remek. 
Kaja: 9,5
Szállás: 10

20231119_133601.jpg

20231119_122139.jpg

20231119_175614.jpg

20231119_175617.jpg

20231119_170750.jpg

 screenshot_20231210_224716_strava.jpg

screenshot_20231210_224737_strava.jpg

 

20231119_111913.jpg

Annapurna Körtúra 2. nap (11.18.): Fogad minket az első nyolcezres hegy

Tal 1700m - Timang 2650m / 16,7km + 1519m

 

Halihó. 

 

20231118_150054.jpg

Jó korán sikerült elaludni, így már az ébresztő előtt fel is keltünk. 7:15-kor tibetikenyeres omlett, 8:20-kor meg indulás. 

20231118_072655.jpg

20231118_082522.jpg

20231118_083925.jpg

A falu után rozoga híd fogad, majd egy enyhe sziklamászás következik és ezzel vissza is tértünk a poros útra.

A forgalmat dzsipek, motorok, kutyák, lovak és tehenek színesítik. Ma már más túrázókat is látunk. Illetve a spanyolkák is beérnek minket és kezdődik a helycserés játék. 

Egy tízórai után döntöttünk, és inkább ezt az utat követjük, mert a gyalogos, eredeti út most nem tűnik biztonságosnak: elhanyagolt, hiányos lépcsők a hegyoldalban.

20231118_084559.jpg

20231118_084652.jpg

20231118_085208.jpg

20231118_091222.jpg

20231118_095218.jpg

20231118_092933.jpg

20231118_095449.jpg

20231118_095608.jpg

20231118_104847.jpg

20231118_104504.jpg

20231118_103045.jpg

20231118_102610.jpg

20231118_105443.jpg

 

Dharapaniba beérve mindenki ebédelni hív, de mi ezzel még nem élünk és ezzel a checkpointra is beérünk. Itt leellenőrzik, hogy van-e érvényes engedélyünk, hogy itt lehessünk, és kapunk egy pecsétet is. 

Annyira jól esett, hogy lekerült a táska a hátunkról, hogy egy-egy menta teára is benevezünk a szomszédos teaházban.

20231118_125619.jpg

20231118_122252.jpg

20231118_111023.jpg

20231118_111033.jpg

20231118_110829.jpg

Majd tovább-tovább a poros úton. Legalább a táj változik, egyre több havas hegy csúcs kerül elő. 

Délután 1-re érünk be Danaqyu-ba a mai minimális célunkhoz. Viszont még elég erősnek érezzük magunkat, úgyhogy megyünk tovább Timangba. 

Egy kis kerítés mászás után, újra a poros úton találjuk magunkat. Majd egy erdős szakasz jön, ahol nem ér minket a nap annyira, így már érezhető hűvösebb az idő. Ezt kompenzálva egy elég lépcsős szakasz jön, ami miatt nincs időnk fázni.

20231118_130124.jpg

20231118_144523.jpg

20231118_130522.jpg

20231118_131104.jpg

20231118_131310.jpg

20231118_141932.jpg

20231118_142300.jpg

Végül csak beérünk együtt a spanyolokkal Timangba. A tegnapi szállásadónk javaslatára a nagynénje fogadójában alszunk, ahol egy óriás fogad minket.

A kilátás eddig a legszebb, előttünk van a Manaslu a világ 8. legmagasabb hegye. Monumentális és gyönyörű. Ezért jöttünk, hogy ilyen csodás tájat láthassunk. Leírhatatlanul elbűvől ez az egész. Csodás.

Nem mondom hideg van, meg kicsit kényelmetlen kimenni a közös wcbe. De ez a kép, ami fogad minket kilépve a szobából, teljesen kárpótol. 

 

20231118_150109.jpg

20231118_150104.jpg

 

Mivel csak négyen vagyunk vendégek, a konyhába ülhetünk, ahol a főzés zajlik. És ugye tűz van. Jó volt látni, hogy tényleg mindent frissen csinálnak az asszonyok, és hogy befogadnak minket.

A szállás. Jó a szoba, szép a hely, jófejek.

Ellenben a kaja, na hát az meglepően gyenge. Paradicsom leves + sült zöldséges makaróni/ dhal bhat.

Szállás: 10

Kaja: 9

20231118_145903.jpg

20231118_164704.jpg

20231118_180140.jpg

20231118_180146.jpg

screenshot_20231210_200810_strava.jpg

screenshot_20231210_200904_strava.jpg

 

20231118_150054.jpg

 

 

Annapurna Körtúra 1. nap (11.17.): Az első lépések

Syange 1210m - Tal 1700m /16,6km +1843m

 

 

Halihó!

20231117_121923.jpg
Nem keltünk túl korán, adtunk időt a testünknek és lelkünknek. 7:30-ra kértük a reggelit, ami egy tibeti kenyér volt omlettel. Ez a tibeti kenyér egy kör alakú édeskés, olajban sült kenyérféle. Finom amúgy. Jól elidőztünk, elpakolásztunk, 8:45-kor indultunk csak. Eldöntöttük, hogy lufi kutyával köszönjük meg a kellemesen eltöltött éjszakákat.
20231117_074251.jpg
20231117_083846.jpg
Az első lépések nehezek. Itt nyom, ott nyom a táska, meleg van, nem kell a kabát, rövidnadrág kéne stb. Az El Camino-nkon megtanultuk, hogy ez nem baj. Idővel jön az egyensúly. De, azért csak megyünk, nem vagyunk mi puhányok.
Az út enyhén emelkedik. Jobbra a folyó, és a túlpart zöld hegyei. Balra meg egyből a hegyek. Ráadásul felfedezzük, hogy a mikulás virág itt bokorban nő, olyan mint mondjuk otthon az orgona. Elég menő. Kutyák pihennek az éjszakai tivornyázás után.

20231117_085059.jpg

20231117_091734.jpg

20231117_091927.jpg

20231117_091959.jpg

Aztán szépen lassan jön az első  település Jagat. Itt tartunk egy tízórai szünetet. Kértünk vízet az egyik teaházból, lufikutyával háláljuk meg ezt is. Viszont ez odavonza a kíváncsi gyerekeket, valószínű sose láttak még ilyet. Így közönséget is kapunk a keksz és mogyoróvaj kombóhoz.

20231117_104958.jpg

20231117_112823.jpg

A falu után jön az első híd, végre letérünk a dzsip útról. Eddig ugyanis a poros úton mentünk. Nem volt túl forgalmas, de egyhangú volt kicsit. A folyó másik oldalán egyből belefutunk egy teherhordó ló/szamár/öszvér kalandba. Már lefelé jönnek, üresen, de látszik, hogy fáradtan. Az első tudja az utat, a többi meg megy utána. A végén meg egy ember kíséri őket. Azt hiszem, ahogy mi úgy ők is meglepődnek, hogy szembejövünk egymással. Innen, ilyenkor már nem nagyon szoktak turisták jönni. Eleve a szezon végén vagyunk, hiszen a főszezon október és november első fele. Meg hát már kevesen kezdik ilyen lentről, a dzsipekkel sokkal feljebb lehet jutni. 
Mire ezen a gondolaton túl voltunk, már mentünk is vissza a következő hídon, a folyó baloldalára, ahol bozótos lépcsők fogadnak. És végül csak visszajuttatnak a dzsipútra. Meleg van és szárazság. A forgalom is felélénkül, nem vészes, de azért pont elég, hogy felverjék a port.

20231117_113802.jpg

20231117_112959.jpg

20231117_102145.jpg

20231117_104958.jpg

20231117_112823.jpg

20231117_100625.jpg

20231117_093422.jpg

20231117_093026.jpg

20231117_092817.jpg

20231117_092210.jpg

Egy picike 3 házas településhez érünk, ahol elég sok autó áll és turista kajál. Valami biztos van itt. A túloldalt egy elég nagy vízesés. Elég szép. Ahogy süti a nap, még egy szivárvány is tarkítja. 
Pár kép után beérünk a következő településre, Chyamche-be. Kedves kis település. Ebédre is hívogat. De megyünk tovább, van még mit ennünk. Itt is van a következő híd. Na jó, ez az ebéd jó ötlet, úgyhogy a híd másik oldalán le is pihenünk és eszünk, a még Kathmanduban vásárolt péksütiket. 
Közben a két spanyol nő is beért minket, akikkel innentől folyamatosan cserélgetjük a pozíciónkat és ezáltal folyamatosan ismerkedünk velük. Név szerint Ima és Tatjaina. 

20231117_115348.jpg

20231117_120802.jpg

20231117_120835.jpg

20231117_121923.jpg

20231117_121739.jpg

20231117_122402.jpg

A tűzőnap eléggé megnehezíti a fel és csakis felfelé haladást. Azt mondta mindenki a hegyek között hideg lesz. Erre megsülünk. Elég nehéz, ez így elsőre. Mondjuk cserébe tényleg gyönyörű a Marsyangdi folyó és a belecsatlakozó vízesések. Ráadásul megjelennek a havas hegyek is. A kép mesés. 
Jön egy mikulás virág sor, majd egy kecske csorda. Ezt követi a mai utolsó nagyobb emelkedő. Közben egy hernyó jelzi, hogy nem sokára pillangókat fogunk látni.
Elég nagy öröm az is, mikor egy kecske bölcsihez érünk. Kis lükék még produkálják is magukat. Jófejek. 

20231117_125037.jpg

20231117_124745.jpg

20231117_133710.jpg

20231117_133751.jpg

20231117_125330.jpg

20231117_135822.jpg

20231117_135956.jpg

20231117_140938.jpg

20231117_142011.jpg

20231117_142955.jpg

20231117_143556.jpg

20231117_144806.jpg

20231117_145052.jpg

20231117_142230.jpg

20231117_145720.jpg

20231117_145434.jpg

Aztán jön a kapu, megérkeztünk Manang districthez, amit egy kapu jelez. Ennek nagyon örülünk, mert most egy jó darabig ebben a régióban leszünk. Ez az öröm be is visz minket Tal- ba, ahol egy újabb szép vízesés és a magashegyi látványa fogad. A nap lemenőben van, pont jókor jöttünk.  Egyszerre értünk be a spanyolokkal, így közösen keresünk szállást.

20231117_150051.jpg

20231117_150106.jpg

20231117_150223.jpg

20231117_150638.jpg

A szállásunkon nem jó a WiFi, és ma még pont el kell intéznünk valamit, meg megígértük, hogy a múlt heti földrengés miatt, megpróbálunk mindennap jelentkezni. Így elmegyünk felfedezni a települést, hátha valahol működik. Hát ez megérte, lett WiFi is meg a település is egészen szép. Kis turista paradicsom a hegyek lábánál.
Vacsora, majd tervezgetés másnapra és lazulás az étkezőben. 

20231117_151832.jpg

 

A kaja nem rossz, a szállás pöpec.
Kaja: 8
Szállás: 9

20231117_171149.jpg

20231117_155546.jpg

20231117_182751.jpg

20231117_182852.jpg

20231117_115348.jpg

Annapurna Körtúra 0. nap (11.16.): Kathmandu - Besisahar - Syange 1.130m

Utazás a kezdőponthoz

Halihó!

20231116_171206.jpg

 

Hát csak elkezdtük, sőt azóta már végig is csináltuk. Most jöjjenek a kis szösszenetet, emlékfoszlányok.

 

Reggel korai, 4-es a kelés, hogy biztosra elérjük a 6:30-as buszt. Taxi az állomásra, közben figyelhetjük a csendes várost. Merőben más mint nappal a nagy forgalomban.

 

A buszpályaudvaron találka a már egy napos francia ismerősökkel. Közös busz keresés és tálalás. Mi vagyunk az első turisták.

Jó helyet kapunk. Majd elénk meglepetésből magyarok ülnek.  Jó fejek, érdekes sztorival.

 

Kellemes az út. Zötykölödünk, mme-megállunk. De, ez most nem érdekel minket, gyermeki várakozás járja át a lelkünket. És végre megjönnek a várva várt havas hegyek is. 

Így az út máris gyorsabban telik. Csak egy kerékcsere lassít le bennünket. 

 20231116_072152.jpg

20231116_075147.jpg

20231116_101812.jpg

20231116_113458.jpg

20231116_113333.jpg

 

Már meg is érkeztünk Besisaharba. Az urambátyám viszonynak köszönhetően, pont ott tesz le a busz, ahonnan jeepet ajánlanak, hogy elvisz minket, ameddig akarjuk.

Egy jó kóla, gyömbér tea és már meg is telt a jeep. A két francia, meg két spanyol nő lesz az utitársunk. A magyaroktól elköszönünk. Sziasztok.
20231116_135815.jpg

 

Ritka rázós út következik. Rendesen fáj, a buszút egy meseutazás volt ehhez képest... mondjuk látványra ez a szebb.

Khudiban tábla fogad, hogy innen kezdődik a túra. Megérkezünk az első checkpointra. Pecsét és kép és itt vagyunk. Kezdődhet a móka.

 20231116_150217.jpg
20231116_154204.jpg

20231116_152111.jpg

 

Még egy félóra rázkodás, de megérte. Syange-be jó helyen szállunk ki a jeepből. Bonjour franciák, ők mennek tovább. A spanyolok viszont csatlakoznak hozzánk. 

Könnyű alku a szálláson, ha itt vacsorázunk és reggelizünk, akkor ingyen van a szoba. Mindenki nyer.
20231116_164936.jpg

 

Vacsora előtt még megnézzük a vízesést, majd naplementébe burkolózunk és mehetünk vissza a szállásra.

 

 20231116_165435.jpg

20231116_165613.jpg

20231116_171206.jpg

20231116_165636.jpg

20231116_170253.jpg

 

Közös vacsora a spanyolokkal. 

Egészen jól főznek. Finom a leves és az új kedvencünk a mo:mo is egész jó.

Másnapi tervezés és napló írás után megérdemelt alvás következik a kényelmes szobában, hiszen holnap indul a maki.

 20231116_182907.jpg

20231116_191016.jpg

20231116_170752.jpg

 

Osztályoztuk a helyeket mindketten és abból vontunk egy átlagot. (10 a maximum) Természetesen ahhoz mérten, hogy egy túrán vagyunk és nem egy wellness hétvégén. 

Szállás: 9

Kaja: 9

 20231116_151343.jpg

 

 

 

Annapurna Circuit Trek előkészületeink

Halihó!

 20231206_165826.jpg

 

Jó sokat vártam erre, de csak eljutottunk ide.

Az egyetemi éveim alatt/után kezdtem utazósblogokat olvasni és akkor találkoztam az Annapurna Körrel is (Annapurna Circuit Trek). Egyből megfogott, éreztem, hogy ezt én is akarom. Talán egyszer, ha nagy leszek, én is megcsinálom.

Hát nagy lettem és utána mentem. Azóta tervezgettem. Sok információmorzsából jutottunk el ide. Sőt találtam egy társat, aki ebben támogat és velem is jön. Tudom, hogy a család és a barátok is támogatnak, és enélkül most mi sem lehetnénk itt. Köszönjük!

 20231114_194220.jpg

Ez a túra egy kb 200-230km-es út. Eredetileg Besisharból (700m) indul és Nayapulban (1.000m) ér véget. Felmegy egészen 5.416m magasba, ahol a Thorang-La Pass hágón lehet átjutni a túloldalra. Az utat körbe veszi a Himalája hegységrendszer. Azon belül is találkozhatunk, több 8.000m-es heggyel. Például a Dhaulgari-vel, a Manasluval, vagy éppen az Annapurnákkal, amiről a túra a nevét kapta. A hegyek mellett a Marsyangdi folyóval ellenkező irányba haladunk végig. Majd a Manang völgy után lépünk be az alsó Mustang régióba. És innentől olvassatok csak utána. 

Ja és nem mellesleg gyönyörű, nem véletlenül, akartunk ide jönni. 

Sajnos vagy nem sajnos egészen felkapott lett, mert ilyen szép. Így már elég komoly utat épitetettek ki Manangig, ami 3.500m-en fekszik a kényelmes turistáknak. 

 

Mi viszont szeretnénk az egészet legyalolgni és össze is raktunk egy tervet. Sose voltunk még 2.000m-nél magasabb hegyen, nem tudjuk, hogy fog ránk hatni az egész. 

Pont ezért guide-t is béreltünk. De nem az elejétől a végéig, csak amikor Chame-ba érünk 2.700m magasba. És csak a hágó utáni első településig kísér minket, ami Mukinath-nál lesz 3.800m-én.

Arra kértük, hogy kísérjen minket és vigyázzon ránk, illetve meséljen a környékről. De mi hozzuk a döntéseket, hogy mennyit akarunk menni egy nap és, hogy hol akarunk aludni.

 

Nagyjából napra pontosan meg tudtuk tervezni az egészet. Mivel nem akarunk sietni és élvezni akarjuk, ezért 18-20 nappal számoltunk. Kényelmesen. Kb mennyi lesz a költségünk azt is tudtuk, magunknak intéztük a fuvart is. A saját cuccainkat cipeljük és önerőből akarunk mindent. Úgyahogy felkészültünk mindenre. Hidegre, csapvízre, kajára, magasságra, hisztire és stb-re

 

Eredetileg november 14-én indultunk volna, de közbe jött szerencsére a Mount Everest nézős túra. Így máris csúsztunk egy napot. 

Illetve a Laurának letört a foga, én meg megfáztam és ez is okozott egy kis bonyodalmat. A fogtörés az érdekes ebből, mert sajnos a legnagyobb ünnep napon történt és senki nem volt nyitva. Csak az ügyeletes fogorvos. Oda, ugye otthon se szívesen megy az ember, nem az a legjobb. Na ezt itt szorozzátok be 10000000x. Az hagyj ám, hogy nem a leghigénikusabb, de az asszisztens gyereke játszik a fogorvososat a rendelőben, a kellékekkel. Ráadásul csak egy függöny választ el a folyosóról. Izgi. De a Laura hősiesen bírta!

Na mindegyis, úgy döntöttünk, hogy várunk még egy napot, hogy meglássuk, hogyan vagyunk.

 20231114_181629.jpg

Így viszont már két nap csúszásban vagyunk, úgyhogy újra terveztük a programot. Azt találtuk ki, hogy nem Besisaharból az eredeti kezdettől kezdünk, hanem kicsit feljebb Syange-ből. Viszont innentől Nayapulig végig gyalolgoljuk. Kb 16 nap lesz, de nem rohanunk megcsináljuk. 

 

Szerencsére jól voltunk és indulhattunk is végre november 16.-án.

 

Hajrá!

20231114_152053_1.jpg

 

 

 

Alulról másztuk meg a Mount Everestet, és láthattuk a Himaláját

Egy újabb álom teljesült

 

Halihó!

20231111_055834.jpg

 Egyszerű. Csak kövessétek az álmaitokat.

 

Spontán tervezés

 

Nepálba való megérkezésünkor, elmondtuk a házigazdánknak, hogy sajnáljuk, hogy a Mount Everestet most sajnos nem tudjuk összekötni az Annapurna Circut-tal, pedig az volt a nagy álom, hogy azt is lássuk. Erre Nischal rávágta, hogy tud szervezni egy 3-4 napos utat, ahonnan láthatjuk az Everestet. Ráadásul együtt lakhatunk egy nepáli családdal, plusz 3000 méteren kirándulgathatunk, ami segít az akklimatizációnkban, a nagy túra előtt. Egyedül csak azok a fránya anyagiak...

Egy kis számolgatás után montuk, hogy oké l3gyen, hajrá!, szervezze meg, ez nekünk nagyon tetszene.Meg milyen lenne már úgy elmenni Nepálból, hogy nem láttuk a világ legmagasabb hegyet?!

 

Dzsippel utazunk a mélybe

 

November 10.-13. lett a dátum. Péntek reggel 03:30-kor keltünk és 04:45-kor már a dzsipben is voltunk. 

20231110_041512.jpg

Tudtuk, hogy nem lesz kényelmes az út, de hogy ennyire nem... 10-en ültünk a kocsiban, teljes kényelmetlenségben. Ketten elől, négyen közepén és mi négyen hátul. Mint a heringek egy konzervbe zárva, se jobbra, se balra, se előre, se hátra nem tudtunk mozdulni. A csomagok meg a tetőre voltak kötve, mint ahogy a nagy könyvbe meg van írva. Szerencsére csak 240 km-t kell megtennünk így, úgyhogy lehet nem is lesz annyira szörnyű, - gondoltuk. Aztán rohadtul kényelmetlen lett. Az út borzasztó, zötykölödtünk ezerrel, egy sávban megyünk mi és azon is jönnek szembe. Plusz bömböl a nepáli diszkó. Ráadásul 10 óra alatt értünk célba. Elképesztő utazás volt, valószínű sose feljtsük el.

Volt egy kedves idős házaspár, aki a gondunkat viselte, és háromnegyed úton helyet cserélték velünk és középre ültettek. Ami egy fokkal kényelmesebb volt. Így a végére eljutottunk oda, hogy ez egy borzasztó családi kirándulás kezdete. Van ami rossz, de van ami jó. Meg hát meg-meg álltunk enni, pisilni, pihenni. 

20231113_062501.jpg

20231110_070306.jpg

20231110_080556.jpg

20231110_103705.jpg

20231110_101403.jpg

20231110_130207.jpg

20231110_144632.jpg20231110_130317.jpg

 

Két érdekes sztorit érdemes még megemlíteni erről az útról. Az első, hogy amikor szedtük össze az embereket volt egy öreg nő, aki nem akart beülni a fehér turisták mellé, így közénk ültette a fiát. De ezt valahol megértettüky mi voltunk csak egyedül nem helyiek.

A másik az ebédünkhöz tartozik. Megálltunk enni egy helyi csehóban, elég lepukkant volt, de mindenki ide ment a dzsipből kajálni. Megrendeltük mi is a dhal bhat-ot, nem is volt rossz.

20231110_121404.jpg

Majd mikor végeztünk, elmentünk wc-re. Hát akkor láttuk, hogy a ritka undi WC mellett a földön mosogatnak és egy ritka koszos vízzel... szóval ha innen nem kapunk el semmit akkor sehonnan. Ja és az ázsiai wc-vel is ezen a napon találkoztunk először. Földön egy lyuk, vízzel mosod ki magad.
20231110_081740.jpg

 

Fokozzuk a kultúrsokkot

 

De végül csak megérkeztünk délután 4 körül, Pattale-be, ahonnan márcsak 70 km az Everest és innen lehet a legjobban látni a hegyet. A jeep sofőr még megpróbált lehúzni, de ezen mi már fel se húztuk magunk, ez egy ilyen nap.

A falu is pont a semmi közepén volt. A család háza, ahova jöttünk, egy elég lepukkant bódé volt elsőre. Bolt, kocsma, kifőzde és hotel is voltak egyben. A szobánk egy pici hideg lyuk volt, amiben épp elfért egy összeeszkábolt deszkaágy, rajta egy polifonnal, de legalább a Mount Everestre néz az egyetlen ablakocska. Ha ott van egyáltalán, mert tiszta ködös volt az idő... Ja és a wc, hát ugye mondanunk se kell, hogy itt is az ázsiai verzió volt. 

20231111_094015.jpg

20231112_075147.jpg

Plusz a vendéglátóink közül se az anyuka, se az apuka, csak egy kislány beszélt angolul, de ő is csak alig és azt is félénken. Ki lesz itt a túravezetőnk?

 

Hú ez a nap rengeteget kivett belőlünk. Nagyon korán keltünk, fokoztuk a kultúrsokkot, és jól bekerültünk az igazi Nepálba. Úgyhogy majdnem feladtuk. 

De hát basszus mi ezért jöttünk! Hogy ezeket az élményeket megéljük és lássuk ezt a kultúrát. És ne csak a mézesmázos részét. Kis hülye elkényeztetett turisták vagyunk, akiktől amúgy kiráz a hideg. Ne már!

 

Miközben ezeken a gondolatokban hullámvasútaztunk egy-egy tea felett, megérkezett egy 20 éves fiú Manish. Kiderült, hogy ő lesz a túravezetőnk és ő is a családrésze. Ő a szülők fiú gyermeke. El is kezdtünk ismerkedni és megbeszéltük nagyjából, higy fog kinézni a hétvége. Szóval kicsit fel engedtünk. Kiderült, hogy most csak mi leszünk a vendégek, de itt lakik még két unokatestvére lány is. 

Közben kaptunk egy jó kis dhal bhat vacsorát. Majd kicsit keservesen mentünk aludni, úgyhogy reggel 5:30-kor kelünk, hogy remélhetőleg, ha tiszta idő lesz, akkor láthassuk a napfelkeltében a Mount Everestet.

Nyűgös estét csináltunk magunknak, ráadásul fáztunk is a kapott takaró alatt, így a hálózsákjainkat is igénybe vettük. Ez a nap így egyben sokk volt.

 De hát basszus mi ezért jöttünk! Hogy ezeket az élményeket megéljük és lássuk ezt a kultúrát. És ne csak a mézesmázos részét. Kis hülye elkényeztetett turisták vagyunk, akiktől amúgy kiráz a hideg. Ne már! Nem lehetünk ennyire nyámnyilák. Tényleg csak elkényeztetett nyugatiak vagyunk?! 

Ráadásul így utólag, sőt már másnap is rettenetesen szégyeltük magunkat, hogy így éreztünk. És ha akarnám le se írnám, csak a szépről mesélnék. És az nem az igaz lenne. Meg hát ez is az utazás része. Nem mindig finom. Ettől kerek. Plusz ha ez nincs, akkor most nem lenne ennyire szép. Mivel innentől fordult meg az egész, és elkezdtük nagyon élvezni.

 

Felmászunk a Mount Everestre

 

Reggel 5:30-kor keltünk illedelmesen, hátha láthatjuk A hegyet. Kiabáltak is lentről, hogy ébresztő tiszta az idő. Gyoraan kinéztünk az ablakon és láss csodát, ahol tegnap még köd volt ott most egy fennséges hegyvonulat terül elénk, a Himalája! Hát mégis igaz, hogy itt van!

Gyorsan fel is öltöztünk és mentünk le. Manish elmagyarázta melyik hegy, melyik. Közben az egyik szomszédból szólt a buddhista zene, nagyon kellemes volt. A fiú közben hozott nekünk kekszet és teát. Mi meg csak néztünk ki a fejünkből, alig beszéltünk. Egyszerűen csak megéltük. Előttünk van a Föld legmagasabb hegye. A Nap meg szépen lassan emelkedett fel és gyönyörűen narancssárgára festette a tájat. Gyönyörű!

20231112_062239.jpg

20231111_055919.jpg

20231111_055834.jpg

 

És tudjátok milyen az, hogy vársz valamit nagyon, majd még annál is jobb, mint ahogy elképzelted?! Leírhatatlan. Olyan érzés vett hatalmába, amivel nem sokszor találkozik az ember. Szinte bizseregtem.  A zene, a tea, a látvány, és hogy itt vagyunk, együtt. Ha ezt összeadod igazából nem sok. De akkor és ott, így egyben ez a csomag volt a tökéletes pillanat. Nekem ez volt az egyik nagy álmom, látni a Mount Everestet. És eljutottunk ide, is. Át is futott az agyamon, hogy honnan indultam? Ki vagyok és mi vagyok? Kiknek és miknek mit köszönhetek? Majd ugyanezek a körök, csak már többesszámban, a Laurával. Meleg és hálás érzések futottak végig bennem. Elképesztően jó és szerencsés életet élünk.

Egy jó óráig húztuk el ezt a pillanatot. Majd arra ébredtem az álomból, hogy majd bepisilok.

 20231111_060938.jpg

20231111_063147.jpg

20231111_063333.jpg

 

 

Van egy kis videónk is, ha érdekel, másolják be a keresőbe:

https://youtube.com/shorts/bqMDOC7Ndzc?si=O_j62xAzsTMFgJft

 

Elkezdünk felemelkedni

 

Ezután a gyönyörű reggel után a következő két nap elképesztően jó volt. Hihetelen milyen gyorsan meg tudnak fordulni az érzelmek. Tényleg szégyeltük magunkat, hogy előző este úgy gondolkodtunk.

 

Közben a nem túl higiénikus helyen elköltött ebéd is megtette a hatását, úgyhogy közelebbről is megismerkedtünk a helyi wc-vel. Az első után a többi már ment simán. És hát ugye volt is több, hála a baciknak. De ez már egyáltalán nem zavart. Ez is az út része lett.

 

Felmentünk a környező csúcsokra, így feljutottunk 3132 méterre, ami eddig a legmagasabb, ahol jártunk. És így közben megcsodálhattuk a környező táját, meg más sperpektívából is láthattuk a Himaláját.

20231111_084319.jpg

20231111_075457.jpg

20231111_075040.jpg

20231111_072323.jpg

20231111_074810.jpg

 20231128_085517.jpg

20231111_075504.jpg

20231111_074712.jpg

20231111_082028.jpg
20231111_090451.jpg

 

Felmentünk, ahhoz az adótoronyhoz, ahonnan az Everest alaptáborhoz sugározzák a jelet. Közben találkoztunk egy elhagyott kolostorral.

20231111_165639.jpg

20231111_171241.jpg

20231111_172017.jpg

 

Aztán meglátogattunk egy rendes hindu templomot a Changesten Mandir-t. Innen is gyönyörű volt a Himalája, illetve itt próbáltuk ki először a meditálást.

 20231112_084420.jpg

20231112_085425.jpg

20231112_090120.jpg

20231112_090432.jpg

20231112_090601.jpg

20231112_091332.jpg

20231112_090515.jpg

20231112_090847.jpg

20231112_091025.jpg

20231112_091102.jpg

20231112_093508.jpg

 

Megnéztük, hogy hogyan tudunk túrázni a nagy táskáinkkal. Itt közben összefutottunk egy helyi családdal, akik fénykepezkedtek velünk, mert ez nekik menő, hogy fehér emberrel együtt túráznak.

 20231112_151656.jpg

20231112_152136.jpg

20231112_152341.jpg

20231112_152355.jpg

20231112_153042.jpg

20231112_153451.jpg

20231112_153852.jpg

20231112_153915.jpg

20231112_154619.jpg

20231112_173050.jpg

 

Körbejártuk a falut, ahol megismerkedtünk egy nénikével és a családjával. Közös nyelv híján activizny kezdtünk. Láttuk, hogyan élnek a helyiek, hogyan telnek a mindennapjaik.

20231111_102331.jpg

20231111_133856.jpg

20231111_134339.jpg

20231111_134948.jpg

20231113_062441.jpg

20231111_134525.jpg

20231111_141831.jpg

20231111_091945.jpg

20231111_142244.jpg

20231112_075841.jpg

 20231112_103114.jpg

20231112_102748.jpg

20231112_114009.jpg

20231112_121603.jpg

20231112_103637.jpg

20231112_103951.jpg

20231111_135453.jpg

20231111_141030.jpg

Láttuk a házigazdánk és a helyi családok kicsi földterületeit, sőt kipróbaltuk, hogy hogyan törik fel a földet, hogy majd krumplit tudjanak elrakni.

 20231111_151303.jpg

20231111_163929.jpg

20231111_152002.jpg

20231111_151412.jpg

20231111_145646.jpg

 

És nem utolsó sorban megismertük a családot. Az anyukát, az apukát, a lányt és főleg a fiút. Csak 3 éjszakát voltunk náluk, de mégis úgy érezzük, hogy befogadtak minket. Olyan szeretettel voltak felénk, hogy az elképesztő. Nem sok mindenük volt, tényleg egy szegény család, mégis mindig a kedvünkben próbáltak járni. Mindig kaptunk reggelit, ebédet, vacsorát és teát.

Együtt ünnepeltük velük a fesztivál időszak elejét. Itt láttuk először milyen is így kis családi körben ez az egész. A kutyaünnep, a fényekfesztiválja. És hogy hogyan díszítik fel a házakat. Szép virágos dolgokat festenek, és a nálunk karácsonyi fényeket raknak ki, illetve tehénszarral kenik be a házhoz az utat. (Szentállat!) Kaptunk tőlük áldást is. Sőt némi pénzt is! Értitek?!- ők adtak nekünk. Mivel ez a szokás, hogy akit szeretnek, annak adnak egy keveset. Nem akartuk őket megsérteni így elfogadtuk, de természetesen visszafizettük bőven borravalóban. Hihetetlen megtiszteltetés volt őket megismerni, és hogy befogadtak minket. Nagy szeretet van bennük. Nagyon hálásak vagyunk nekik ezért a 3 napért.

 20231111_094015.jpg

20231112_065537.jpg

20231111_184758.jpg

20231112_123430.jpg

20231112_123318.jpg

20231112_101244.jpg

20231112_121419.jpg

20231112_175102.jpg

20231112_173116.jpg

20231112_173135.jpg

20231112_174551.jpg

20231113_062353.jpg

20231112_174606.jpg

20231112_182114.jpg

20231112_182205.jpg

20231112_182232.jpg

20231112_182401.jpg

20231112_190548.jpg

20231112_205919.jpg

20231112_212005.jpg

 

Szomorúan búcsúztunk tőlük hétfő reggel. Kaptunk még egy szülinapi áldást, láttunk még egy utolsó reggeli Everest képet és indultunk vissza a dzsippel. 

20231113_055703.jpg

20231113_060345.jpg

De már más emberként, már nem zavart, hogy tizenegyen vagyunk a kocsiban, hogy rázkodunk, hogy nem férünk el és hogy üvölt a nepáli diszkó. Meg meg álltunk mindenféle helyen, ettünk, bazárkodtunk. És jó volt minden.

 

20231113_070131.jpg

20231113_085304.jpg

20231113_131732.jpg

20231113_062635.jpg

20231113_063527.jpg

Egyszerűen csak élveztük, hogy itt vagyunk, hogy ezeket az élményeket megélhetjük. 

Megváltozott a hozzáállásunk. Lekerült rólunk a saját magunk által felépített stressz. És bizsergető boldogság költözött belénk.

 

Egyszerű.  Csak kövessük az álmainkat. Lépésről lépésre, még ha néha nehéz is. Egyszercsak úgyis utolérjük. Egyedül csak mi tudunk tenni értük, szóval ne várjunk másra.

Egy újabb álmot kipipálhattunk. És most nagyon igazzá vált az egyik kedvenc mondásunk:

"Egy-két hernyót el kell tűrnőm, ha megakarom ismerni a pillangókat."

Hát mi most nagyon szép pillangókat ismertünk meg. 

20231112_091401.jpg

 

süti beállítások módosítása