Halihó!

Reggel arra ébredtünk, hogy már világos van, de nem csörgött az óránk, fura de mindegy. Szépen, komótosan keltünk és összepakoltunk, majd háromnegyed 9-re lementünk reggelizni, mert az is benne volt az árban. Az olasz Enrico nagyon kitett magáért, igazi svédasztalos reggelit varázsolt nekünk. Velünk egy időben a német fiú evett, akivel követjük egymást egy pár napja, de pölö ő nem jött tegnap a levesfesztiválra, mert nem szereti a leveseket. 

Aztán olyan negyed 10 körül le is pakolásztuk a nagy cuccainkat és elkezdtük a búcsúzkodást. Hajtogattunk két lufit, aminek nagyon örültek, ami nekünk is örömet okozott. Aztán jókívánságok közepette elbúcsúztunk egy közös képpel. 

Szóval jó kedvűen keltünk útra olyan fél 10 körül. A falucskában még köd volt, de mára jó időt ígértek. Nem is siettünk, mert a mai célünk Santarém városa volt, ami nem egész 21 km-re volt. Így ezekkel kapaszkodtunk fel a töltésre és indultunk ki Valadából. 

A 3 km után jött egy újabb kisebb falvacska, ahol összepajtiztunk egy kutyával. Majd ahogy kiértünk a településről egy kavicsos úton, hatalmas fügefák mellett haladtunk tovább. Az úton láttuk a tegnapi vihar eredményeit, míg az idő kezdett szépen tisztulni, végül hétágra kisütött a nap és a mai napi célünk is elénk tárult.

A mai napon ha nem településen voltunk, akkor főleg szántóföldek mellett vitt el az út. Majd később szőlő ültetvények között haladtunk. Ahol is tartottunk egy 10 perces banán szünetet. Ilyenkor jól esik nagyon levenni a táskát és kicsit nyújtozni. Közben megérkezett integetve egy srác. Azt hittük a német fiú lesz az, de kiderült, hogy a belga srác volt az, akivel már azt hittük nem fogunk találkozni. Egy jó 10 perces élménybeszámoló után ő indult el kicsit előbb, majd mi is. Kerülgettük egymást ma is, mígnem mi az utolsó kis település határában megálltunk megint egy szusszanásra és valószínűleg végleg elköszöntünk egymástól. Buen Camino Jim! 

Közben eljöttünk egy újabb reptért mellett, ahol a kifutó pálya végénél a kerítés mellett vezetett minket az út, így totálisan szemből láttunk egy gépet felszállni.

Izgi volt még a vasúti átjáró is, ahol szószerint a sínek alatt mentünk át. 

Aztán az utolsó pihenő után szépen elkezdtünk felcaplatni Santarém városába, ugyanis ez egy dombra épült. Nem kapkodtunk, nagyon kényelmesen mentünk fel. Végül csak beértünk a városba. 

Elég időben sikerült így elkezdtünk szállást vadászni. Az első kettővel nem volt szerencsénk, mert vagy bezárt vagy sokkal drágább volt, mint a neten írták és még konyha sem volt hozzá. Így jutottunk el végül az önkéntes tűzoltókig, akik sajnos az úttól kb másfél kilométerrel odébb voltak. Viszont a mi büdzsénknek a legkedvezőbb árat kérték. 

Amúgy ez rendesen egy nagy város és zarándok hely is. Sok ember stb. És igazából itt már a gyors élet zajlik, senki nem köszön, mindenki mogorva. Annyira nem is éreztük jól magunkat benne, mint amennyire boldogan értünk be. 

De sebaj, kaptunk saját halószobát, saját fürdővel és ez nekünk bőven elég volt mára. Mivel ilyen sok időnk maradt még, meg így is terveztük elugrottunk még a Decathlonba és a Lidlbe is. Kellett egy két cucc, jobb eső poncsó és kaja főleg.  

Ezeket beszereztük majd jöhetett a tusi és a pihi. Ja és közben elkezdtünk gyanakodni az ágyipoloskára, hogy talán összeszedtük. Elég csúnya viszketések jelentek meg. És ez kicsit ránk nyomta a bélyegét. De szereztünk rá kenőcsöt és két nap múlva rendesen hostelba alszunk, ahol van mos- és szárítógép is. 

Meg közben volt még egy otthoni telefonozás is, amiből kiderült, hogy már volt óraátállítás és ezért volt fura a reggeli világosság és, hogy ne kelljünk olyan korán holnap, nem nyerünk vele már egy órát...