Új-zélandi szerelem: rögbi és haka
Go All Blacks!
A támadás megállítása szabályosan az ún. mélyfogással történhet, ez azt jelenti, hogy az álló helyzetben levő labdavivőt egyidejűleg egy vagy több ellenfél megfogja, és földre viszi. A fogás kizárólag a mellvonal alatt történhet, úgy, hogy a védekező játékos mindkét kezével átkarolja, és egyensúlyából kibillentve testi erejével földre viszi.
A cél pedig az, hogy minél több pontot szerezz. Ha a csapat az ellenfél alapvonala mögött (a célterületen) leteszi a földre a labdát, azért 5 pontot kap. Ezután 2 pontért megkísérelheti az állított jutalomrúgást, azaz a H alakú kapu felső részébe juttatni a labdát. Így tehát egyszerre 7 pontot lehet szerezni. Egyedülálló az a szabály, miszerint ha egy játékos valószínűleg gólt szerzett volna, de abban egy ellenfél szabálytalan játéka akadályozta meg, büntető rúgást kell ítélni, amiért 3 pont jár. Ezek a leggyakoribb pontszerzési lehetőségek.
Ezenfelül van még a tolongás, ami a játék egyik leglátványosabb eleme. Ilyenkor összekapaszkodnak 8-8-an és szószerint megpróbálják eltolni egymást egymást a labda fölött. Képzeljétek el, mikor ezek a monstrumok összekapaszkodnak és megfeszülnek, hogy eltolják egymást. Mi erő lehet bennük.
Hasonló amúgy az amerikaifocihoz, ami pont ebből a sportból vált ki, gondolom azt többen is ismeritek. Csak, hogy itt például nincs semmiféle protektor. Az ember ha nézi a játékot, olyan brutális ütközéseket lát, hogy abba belesérül. Igazi gladiátorok harcának lehetünk szemtanúi egy-egy meccsen. Nagyon kemények a srácok, olyan ütközésekből kelnek fel, amiből mi egyszerű halandók egy hónapig se tudnánk. És ami talán a legjobban tetszik, hogy ez egy őszinte sportág. Nincs színészkedés, ha valaki mégis megpróbálja, azt megbüntetik. Tiszteld a sportágat, a sporttársaidat! Plusz, nincs pofázás, ha a bíró valamit lefújt, az úgy van. Nincs hiszti, fogadd el, pont. Tényleg tisztelik egymást. Ha földre visznek és baj van, felsegítenek, ha jól vagy mehet tovább a játék. Ritka szimpatikus ezáltal a közeg is.
Nemzeti sport
Új-Zélandon sem véletlenül ez a legnépszerűbb sportág, tényleg nagyon izgalmasok a meccsek, nem unatkozik az ember. A rögbisek itt a legnagyobb sztárok, a gyerekek bálványozzák a játékosokat és mindenhol velük hirdetnek, főleg azokban a városokban, ahol egy nagyobb csapatért lehet rajongani.
A térségnek van is egy bajnoksága, ahol ha jól rémlik Új-Zéland 7-8 legjobb csapata, Ausztrália 7-8 legjobb csapata, egy válogatott fidzsi-i csapat, illetve a Csendes-óceán egyéb szigeteiről válogatott csapat lép pályára egymás ellen.
Ezenfelül pedig a legnagyobb meccsek a válogatott meccsek. Új-Zéland nemzeti csapata pedig az All Blacks. A jelképük egy fekete páfránylevél, ezáltal pedig a színük a fekete (black). Innen a név. Na ezek a srácok meg a top top kategória, velük mindent el lehet adni az országban. Ha őszinték vagyunk nem kis srácok, brutális óriások.
A többi sportágnak itt esélye sincs népszerűségben, elég sokszor látunk a kisebb pályákon rögbi edzéseket. Sőt csak úgy a szabadban is látjuk, hogy játszák. Sokszor azon kaptuk magunkat, hogy mennyire jó ezt látni. Valószínű ennek a népszerűségnek köszönhetően lettek ők a világon az egyik legjobbak, mert hogy a csapat benne van a legjobb 3 nemzetközi csapatban. És ez okoz ugye egy spirált, látja a felnővekvő tömeg, hogy ez siker sportág és jön az újabb nemzedék.
Haka
A haka egy maori eredetű tradicionális tánc, aminek több fajtája is létezik. A maoriak pedig itt csendes-óceániai térség őslakos népei. Egy-egy táncnak több értelmezése is lehetséges. Az egyik, hogy ezzel indultak el vadászni, harcolni, ezzel bátorítva a sajátjaikat, az ellent meg megfélemlítve. A másik, hogy a tiszteletük fejezzék ki valaki, vagy valami iránt. Ezért gyakoriak az ünnepségeken is, búcsúztatások alkalmával, találkozásokkor, vagy egyéb fontos eseményeken. Nagyon nemes hagyomány és szerencsés aki láthat egy ilyet, hiszen ezáltal is egyértelművé válik, hogy valami különlegesben van része.
Ma már nem igen harcolnak a maorik, viszont sportolnak. Ezért az óceániai népek bevitték ezt a szokást elég sok sportba is. Főleg a meccsek elején találkozhatunk a haka-val ezzel megfélemlítve az ellenfelet. Fontos, hogy nem csak Új-Zélandon van ez, hanem a kisebb szigeteken, mint Tonga, Szamoa, stb maori eredtű országokban is. Na a rögbi az pont ilyen, az All Blacks összes meccse ezzel kezdődik, hogy az ellenfél játékosai általában felállnak egy sorba és végig nézik, ahogy megfélemlítik őket. Hátborzongatóan jó.
Élmény beszámoló
Mióta itt vagyunk Új-Zélandon már alig várjuk, hogy elmehessünk egy nagy rögbi meccsre. Tényleg mindenhol ezt látod, ha sportról van szó. Nagyon ritkán látni más sportágat űző gyerekeket. A reklámokban meg csak a rögbisekkel hirdetnek. Szóval akarva akaratlanul is találkozunk a játékkal. Mi meg akartuk is ezt, így kerestük a lehetőséget, hogy mikor tudunk már végre eljutni egy rendes meccsre. Aztán, mikor egyre jobban foglalkoztatott a kérdés, akkor már egyértelmű volt, hogy egy nemzeti meccsre is el kell jutnunk, hiszen azoknak van a legnagyobb hangulata.
Eddig 3 meccsen volt szerencsénk részt venni. Majd egyszer eljutunk odáig a blogban is, hogy közben már Dunedin-be költöztünk, így a helyi csapat két meccsét láttuk. Illetve, most augusztus elején azon kevés szerencsések közé tartoztunk, akik a helyszínen látták az All Blacks meccsét.
Az első meccsre még csak látógatóba érkeztünk Dunedin-be, május 5.-én. Kifejezetten a meccs miatt utaztunk el, de nyilván, ha már új helyre megy az ember, akkor körbe is néz. Az egész napos kirándulást az a fajta bizsergés vitte el, amiben azt érzed, hogy most történni fog valami fenomenális. Milyen lesz a meccs? Láttunk haka-t? Lesz őrjöngés? Ja és hogy érteni fogjuk-e a szabályokat? Mert csak annyit tudtunk, amit olvastunk a neten. Illetve a Laura már volt meccsen otthon is, de akkor még nem ragadta magával. Szóval kíváncsian és tudatlanul vártuk az első nagy meccset.
A stadion szerencsére fedetté volt alakítva, így semmi baj nem lehet. Meccs hangulat van, özönlik a nép a stadionba. Van sör, van rágcsa, van kaja. A WC-ben vicces plakátok vannak. Kaptunk ingyen pólót is, a hangulatra nem lehet panasz. Habár ahogy nézzük, csak fél ház van, de ez is kb 15ezer embert jelent. Úgyhogy hajrá, kezdjük már!
Aznap helyi Highlanders játszott, a bajnokesélyes hamiltoni Chiefs-szel. Már napközben megtudtuk, hogy Otago régióban sok a skót leszármazott, így sok a skót hagyomány. A meccset megelőzően skótdudások vonultak be, jelezve, hogy mindjárt kezdődik a meccs. Aztán füst közepette megérkeztek a játékosok is. Elég sok néző volt, főleg a helyi B közép telt meg, akik a helyi egyetem diákjaiból verbuválódtak.
A körítés után pedig elkezdődött a meccs. Sajnos haka-t most nem láttunk. Mint meg tudtuk, az ilyenkor nem szokás, hogy két új-zélandi csapat játszik egymás ellen. A szabályok elég homályosak voltak, de nagyon jó volt a hangulat, egyből magával ragadott. És a játék közben kezdtük meg megérteni, hogy mi történik. Már azt is tudtuk mi az a tolódás, bár érteni mg nem értettük. Voltak izgalmak is. Sok gólt látthattunk. Plusz az egyetemista srácok, hittek a két perc hírnévben, hiszen a Sky tévé adja a meccset a nagy világnak. Nem egyszerre, de nagyjából 5-6 srác befutott a pályára és éltették magukat.
Talán ez volt a hazaiak legnagyobb öröme, mert a meccs elég sima vereség lett az ő szempontjukból. A bajnok esélyes csapat 28-52 arányban győzött. (Azóta már vége a bajnokságnak, bejutottak valóban a döntőben ,de ott kikaptak és így másodikak lettek.) Van egy irányítójuk, aki ki tűnt a mezőnyből, hogy azt mi újoncok is láthattuk. Tényleg nagyon jól játszott és ő rúgta az összes rúgó pontot. A meccs végén a hazai srácok őt várták a legjobban, hogy végre jöjjön közéjük. Azóta meg tudtuk, hogy ő jelenleg a sportág egyik legnagyobb sztárja Damian Mckenzie.
A második meccsünk az alapszakasz utolsó előtti meccse volt az ausztrál Reds ellen, május 26-án. Már kicsit magabiztosabban érkeztünk és a legfőbb kérdés az volt bennünk, hogy lesz-e haka, most, hogy külföldi csapattal játszanak. A meccs előtti körítés ugyanolyan. A sör jó, a sültkrumpli és a corndog finom, skót dudaszó van, viszont sajnos haka megint nincs.
Viszont az feltűnt, hogy elég sok ember kezében van egy maszk, ami a legnagyobb helyi sztár arcáról lett mintázva. Ő Aaron Smith, az egyik leghíresebb játékosa a válogatottnak is. Megkérdeztük a mellettünk ülőket, miért van ez, mire mondták, hogy ez az utolsó hazai meccse, eligazol. Hatalmas őrjöngés volt minden egyes mozdulatánál, látszott, hogy legenda státuszban van. Kiderült, hogy 2011 óta játszott itt, az több, mint 10 év.
A meccs is nagyon izgalmas volt, a rájátszásba kerülés volt a tét. Sajnos végig a Reds vezetett, de mint a filmekben, happyend lett a vége. Az utolsó percben ugyanis megfordították a meccset a hazaiak és nyertek, így életben tartva a rájátszást maguk számára.
Természetesen ott maradtunk a meccs után is, megfigyelni mi történik, nekünk ezek nem mindennapi dolgok. És hát ezt nagyon jól tettük, ugyanis a búcsúzó legenda tiszteletére a játékosok még a pályán előadtak egy haka-t. Az van, hogy ez valóban egy energikus és egyedi tánc. Olyannyira, hogy még az ellenfél is ott maradt, hogy végig nézze. Ez nekik sem mindennapos, hát még nekünk! Tényleg lenyűgöző volt. Nagyon szerencsések voltunk, hogy láthattuk ezt. Meg van tehát életünk első haka-ja, ami ráadásul egy tiszteletet kifejező haka volt. Úgyhogy innentől csak jók lehetnek a kérdőjeles napok.
Amiről videót is készítettünk természetesen.
All Blacks vs Wallabies 05/08/2023, Dunedin
És akkor jöjjön a szenzáció, A topmeccs. Az egyik mozgatórugó, hogy mi ideköltöztünk Dunedin-be, az az volt, hogy ebben a városban rendezték augusztus 5-én az ausztrálok elleni válogatott meccset. All Blacks vs Wallabies. Ráadásul az All Blacks csapata abban a hotelben szállt meg, amiben mi dolgoztunk. Természetesen ezt mi már tudtuk, hogy így lesz, mire el kezdtünk dolgozni ott. Ez hülyén hangzik, de tényleg ez is befolyásolta a döntésünket, hogy hol fogunk dolgozni, mert mi mindenképp látni akartunk egy ilyen meccset. És az van, hogy nem bántuk meg. Egy örökélménnyel lettünk gazdagabbak.
Eddigre már nagyjából tisztában voltunk a szabályokkal is. Tudtuk kik a legnagyobb sztárok és hogy ez tényleg egy nagy meccs. Hiába barátságos, akkora nagy a presztízse, mint otthon egy magyar-román vagy angol-német foci meccsnek. Szóval igazi harcot láthattunk. Akikkel beszéltünk és nem volt jegyük, irigykedtek ránk, hogy nekünk van. Pedig nem volt bonyolult jegyet venni, csak rögtön az első nap rá kellett repülni és kész. Egész héten ezt vártuk mi is, tényleg urrá lett rajtunk egy kis izgalom. Rögbi-lázban égtünk, ami azt illeti. Sőt még az előző helyről a német és két amerikai haverunk is eljött, mert ők is kíváncsiak voltak. Pedig egyikőjük sem szereti a sportokat, de rábeszéltük őket, hogy ez egyszeri alkalom.
Ahogy mentünk a meccsre, már láttuk a városon is, hogy meccs láz van. Sőt már előtte napokkal a boltokban, zászlók, plakátok, meccsnapi akciók voltak. A stadionnál, meg tényleg nagy tömeg volt. Telt ház lesz, az tuti.
Aztán beértünk, nagy a ricsaj, dübörög a zene, a játékosok bemelegítenek. És kezdődik a show. Most nem a skót duda szól, ez nem városi meccs, ez válogatott meccs. Ezért maori törzsi tánccal és énekkel kezdődik az egész, ami a közönségnek szól, még nincsenek itt a játékosok. De ahogy ők megjönnek, a tömeg megőrül. Üdvrivalgás. Jönnek a himnuszok. Először az ausztrál, énekli is az egy-egy, maroknyi sárga ruhás, aki kitűnik a fekete ruhások közül. Aztán jön az új-zélandi himnusz. Az az igazság, hogy ez egy szép himnusz, először maori szöveg, majd angol. Ezzel is szimbolizálva az ország vegyes lakóit, nagyon szép melankóliával. Az külön hátborzongató, hogy több, mint 25ezer ember énekli. Az ilyenek mindig bizsergetik az embert, még ha nem is a saját himnusza. De érzi, hogy mások ilyenkor az energiák. Egyszerre dobban több ezer ember szíve. Mint a meccs közben kiderült, 28ezren voltunk amúgy.
Ezután az ausztrál játékosok nekünk háttal szépen felálltak egy sorba, jön a haka. Végre! A hazai csapat is felállt háromszög alakban, velünk szemben. És valóban jött a rituális tánc. Ez nem egy csapat, hanem ez egy nagyon elszánt sereg. A helyi legenda, Aaron vezette, megint lenyűgözött minket, libabőrős élmény volt, az tuti. Bah, még most is belereng az ember. Biztos beszartak az ausztrálok. Kezdődhet a meccs.
Az gyorsan kiderült, hogy az ausztrálok nem szartak be. Biztos sokszor látták már, mert nagyon gyorsan megszerezték a vezetést. És az első félidőben végig ők domináltak, felénk támadtak az új-zélandiak, de nem sok pontot láthattunk közelről. Egyetlen Damian szabadrúgásgólt láttunk ekkor még csak. Amit mi nagyon is sajnáltunk. Ne már fiúk, miért csináljátok ezt velünk, nektek szurkolunk. Ennek köszönhetően a szurkolók sem voltak az igaziak, elég sokszor volt néma csend. Sajnos a játék határozta meg a kedvüket. Most akkor mi van Új-Zéland? Hol az a lelkesedés, amire vártunk, ami a himnusz alatt meg volt? Ne már... Előnnyel mehetett hát a szünetre az ausztrál csapat.
Szerencsére a második félidőre felébredtek fekete mezes fiúk, és a hangulat is emelkedett. Rendesen voltak már őrjöngések is. Főleg mikor becserélték az Aaront, mégiscsak a mi kutyánk kölyke. Aztán a szurkolók még magukat is szórakoztatták, elindult a hullám és végig is söpört párszor a stadionon. (Már volt szerencsénk egy héttel ezelőtt a női foci vébén is megélni.) Közben a pályán is zajlott a meccs és a jó hangulat meghozta a gyümölcsét, megfordították az állást és nyert az All Blacks 23-20-ra. Nagy öröm a vége, megint happyend. Úgy látszik, mi ezért járunk ide.
Elképesztő élmény volt, és ez az amiért jöttünk. Ezeket gyűjtögetni és elraktározni. A világot látni és megismerni, amiben benne van, hogy elmegy az ember a legnépszerűbb eseményekre az adott helyen. Nagyon nem bánjuk, hogy ezért még áldozatokat is hoztunk közben, mert megérte. Tényleg ha tudtok menjetek el egyszer egy All Blacks meccsre. Most lesz pont Franciaországban szeptemberben a vébé, a nyitómeccsen ők játszanak. Még akkor is menjetek, ha hülyék vagytok minden sporthoz. Ez kicsit több, ez másról szól, sose fogjátok elfelejteni.
Mi meg egy életre szurkolók lettünk. Hajrá All Blacks!
Mint látjátok a Maki is élvezte. Sőt ő lett a legnagyobb szurkoló, alig bírtuk haza vinni minden meccs után.
