Annapurna Körtúra 6. nap (11.22.): Akklimatizálódunk
Bhraka 3360m - Ice Lake 4634m - Manang 3540m / 14,5km + 1363m
Halihó!
Szerencsére a Laura sokkal jobban ébredt, így a reggeli után elhatároztuk, hogy megcsináljuk az akklimatizációs túrát az Kicho Tal-hoz/ Ice Lake-hez (Jég-tó), ami 4600 méter magasan van. Mi meg ugye most 3300-on aludtunk és az a terv, hogy estére eljutunk Manangig, ami a következő település és 3500 méteren van. Az ilyen túrák azért jók, hogy a szervezet szokja a magasságot, de azért újra olyan helyen alszik, amit már amúgy is megszokott. Reggeli után, elég későn, fél 9 körül indultunk, a nagy táskáinkat a szálláson hagyva, hiszen erre kell vissza jönnünk. Csak egy kis táskát vittünk, csokikkal, vízzel és meleg ruhával. Így azért könnyebb az élet.
A falu után egyből jött az emelkedés. De nem kapkodunk, ez a mai nap arról szól, hogy szokjuk ezt a fajta terhelést. És, hogy lássuk hogyan is bírja a szervezetünk. Eleinte egy poros ösvényt követünk. Jakok állják az utunkat. Jobbra a hegyek gyönyörűek.
A Laurának itt az elején nehezen ment a légzés, és volt egy pont ahol majdnem feladta. Mindezt csak utólag vallotta be, és küzdött tovább, nagyon ügyes és kitartó volt.
A Laurának itt az elején nehezen ment a légzés, és volt egy pont ahol majdnem feladta. Mindezt csak utólag vallotta be, és küzdött tovább, nagyon ügyes és kitartó volt.
Ahogy megyünk egyre feljebb, egyre nagyobb képet kapunk hol is vagyunk. Alattunk Bhraka és már látszódik Manang is, illetve a Marshyangdi folyó terül el. A hegyek pedig gyönyörűek. Már látszódik is a Lamjung, az Annapurna II, az Annapurna, az Annapurna III, a Gangapurna, a Tilicho Peak. Bámulatosak ezek a hegyek. Volt, hogy csak bámultuk őket. Mi ezeért jöttünk ide, ezekért a hegyekért. Ezeket sajnos máshol nem láthatod.
Természetesen meg-megálltunk közben, de azért szépen lassan, 4 óra 30 perc alatt felértünk. Csodás és felemelő érzés volt. Megcsináltuk. Ügyesek vagyunk, és a Laura is nagyon jól bírta. Már jött is a gondolat, hogy nem lesz itt baj. Ha így haladunk a következő 4 napban is, akkor szépen lassan felérünk a csúcsunkra, az 5416 méteren fekvő Thorang-La Passra. Bizakodás töltött el.
A tavaknál kis időt töltöttünk el. Az első kis tó teljesen be volt fagyva, a nagy hivatalos Jég-tó csak félig, de így is kiváló képet kaptunk, miért is van az elnevezés. Mi ketten még körbe is jártuk, megtöltöttük a kulacsainkat és egy kis nassolás után már indultunk is le.
Természetesen gyorsabb volt lefelé, már csak 2 óra kellett hozzá. Cserébe a a térdek megérzik ezt a fajta terhelést, így néha azért álltunk meg pihenni, hogy a térdeknek jobb legyen. A táj visszafelé is ugyanolyan szép, úgyhogy arra nem lehet panasz.
Gyorsan összeszedtük még a cuccainkat a tegnapi szállásunkon. Még van 2 km Manangig, amit a hegyek árnyékában teljesítünk. Ez már egy kis séta, bár nagy táskákkal újra. Közben kiderült, hogy a spanyol hölgyek foglaltak nekünk is szállást, ott ahol ők vannak, mivel ők ma csak ezt a 2km gyalogolták. Nagyon kedves volt tőlük, ezzel megkönnyítették az esténk. Ugyanis most két éjszakára kellett volna nekünk szállást keresni fáradtan. Ráadásul saját fürdőszobás szobát kaptunk, meleg vízzel.
Végre pihi! Tusi, hajmosás és vacsi. Viszont a Laurának nem jött vissza az étvágya, amit tűnetnek fogtunk fel. De reméljük a holnapi egész napos pihenés majd helyreteszi a dolgokat. Mert amúgy jól érzi magát ezen kívül.
A szállás értékelése holnapra maradt.
