Halihó!

A 6. napra ébredtünk, a tegnapi nehéz nap után nem keltünk korán, de nem is kellett sietni, mert mától másfél nap testi pihenés jön. Hiszen kivettünk egy privát szobát, hogy felkészülhessünk és jelentkezni tudjunk frissen az új-zélandi Working holiday vízumra. Na de addig el is kell jutni, és ez a szállás nem itt Golegában, hanem a 15-16 km-rel odébb lévő kellemes nevű Tancos-ban lesz, az útunktól 4km letérve.

A reggeli benne volt az árban, így legalább azzal sem kellett bajlódni. Mert a pakolás, az megint nem sikerült 5 perc alatt... Ritka bénák vagyunk, pedig meg van a rendszerünk is rá. De hát csak nem megy, ez van. Elfogadjuk. 

Negyed 10 körül hagytuk el a szállást, és mentünk be a belváros fele, hogy körbe nézzünk tudunk-e valahonnan ma bélyeget szerezni. A templom nyitva volt, be is néztünk és meglepetésünkre egy olyan helyre léptünk, ami nem volt tele rakva pompával. Nekünk pont ezért, mert ilyen egyszerűcske volt még tetszett is. De nem volt ott senki, így nem lett pecsétünk. 

Haladtunk kifelé az egyik fő utcácskán, és azt vettük észre, hogy itt tényleg minden a lovakról szól. Mindenhol lovak vannak. A cégéreken, a lámpákon, a táblákon és még a privát kapukon is. Büszkék a lovakra na. 

Kiérve a településről földes úton folytattuk az utat, ahol jobbra és balra telkek voltak, meg szántóföldek. Találkoztunk vagy 3 vadásszal is közben. Az egyikkel még pár szót váltottunk is a kutyáiról. Ezek a vadászok úgy járnak, hogy puskával meg két kutyával. De kb az összes. Valami madárra mentek, de azt nem tudtuk megfejteni micsoda pontosan. 

Aztán kiértünk az aszfaltra, de ez egy kis utacska volt, forgalom is alig volt rajta. Sőt több volt ma a biciklis és a járókelő vadász, mint az autó, lévén, hogy ünnep nap volt itt is. Most nagy gyümölcsfák mellett haladtunk el, volt diós, barackos, talán mandulás is. Ami érdekesség volt még, hogy volt egy nagy táv vezeték (?), ami tele volt gólya fészkekkel. 

Sao Caetano volt a következő település, ahova beértünk és egy kis ivószünetre megálltunk. Ennek a településnek, annyi volt csak a bája, - legalábbis, amit mi láttunk, hogy minden ház hasonló szín kombinációkat használt. Sárga és fehér. 

Olajfák vezettek ki minket innen, majd beértünk Quinta da Cardiga-ba. Ami egy szellem település volt. Volt egy csomó romos ház, egy romos kastély, de senki nem lakott bennük. Sehol senki konkrétan, és igazából ennek ez volt a bája. 

Utána földes úton haladtunk, nagyon szép időnk volt és elég könnyen beértünk a mai napi utolsó városunkba Vila Nova da Barquinha-ba. Ahol kicsit bolyongtunk nyitva tartó bolt reményében. De sajnos az ma nem volt. Illetve egy kisebbik, nyitva volt, csak mi először elnéztük ezért tovább mentünk. Majd csak azért is visszamentem, de addigra már szieszta volt és csak 2 órával később nyitott újra. 

Sebaj gondoltuk, hiszen ezért van a tartalék kaja nálunk, meg tegnapról még egy zacskós levesünk is maradt. Így indultunk tovább a Tejo partján, amúgy ő eddig jött velünk és most is csak azért követtük, és tértünk le a kagylós útról, hogy az ideiglenes lakhelyünket elfoglaljuk 4 km-rel arrébb Tancos-ban. 

Kellemes folyóparti út után végül megérkeztünk 3 óra körül. Ma egyáltalán nem siettünk sehova, tudtuk, hogy ráérünk, mert elvileg csak 4 után lehetett volna elfoglalni a szállást, de a néni a kérésünkre idejött és kinyitotta előbb. 

Gyors tusi és zacskós kaja után még mindig korai volt az idő, így kicsit tervezgettünk és engedtünk a csábításnak... Jajj de közben majd elfelejtettem az ágyi poloskás sztorit, úgy két napja azt gondoltuk, hogy vannak és utaznak velünk, de most már tegnap és ma is úgy voltunk vele, hogy mégse, csak valami pókcsípés nyomai viszketnek. Mert közben újak nem keletkeztek és ezek sem vadultak el. De azért, ha már itt a szálláson van mosógép és szárítógép is kimostunk és szárítottunk mindent. Szószerint. Biztosamibiztos. 

Aztán elcsábultunk filmet nézni.