A reggeli kelés, már rendesen fájt ma. Olyan jó meleg van a hálózsákban, összebújva, plusz egy takaró alatt. Erre kint -8 fok fogad. Aúúúúúúú! 

Gyors reggeli, mert nem fűtöttek be, majd 8 körül indulás, -4 fokban. És tényleg fájt a hideg, az ujjainkban fizikai fájdalmat éreztünk, olyan hideg volt. Pedig ha így leírom ez csak -4 fok...  Csak hát itt, ilyen magasan már kicsit máshogy működik a test. Hőtermelés, stb. Bár az is igaz, hogy a bizsergést is éreztük, ami szintén a magashegyi betegség egyik tünete. 

Szerencsére ez csak addig tartott, míg kiértünk a hegyek árnyékából és a nap végre ránk sütött. Innentől már nem is éreztük a fájdalmat. Valószínű be is melegedtünk. 

A harmadik kilométer körül elértünk egy hídhoz, amivel át is keltünk a folyó baloldalára. Közben pedig egy jégbarlang szerűséget figyelhettünk meg a hegy gyomrában. 

Az egyszerű kavicsos utat felváltotta egy olyan rész, ahol látszott, hogy nem rég lecsúszott a talaj. Kissé szakadékos volt az út, nem tartott sokáig, így mire veszélyben érezhettük volna magunkat már túl is voltunk rajta. 

Ezzel pedig be is értünk Thorung Phedibe, amit itt alaptábornak (Base Camp) titulálnak. Nagyon jók voltunk még dél sem volt. És innen látszott is már, a napi célunk. Ott volt felettünk a High Camp (Magas tábor), szinte egy karnyújtásnyira. Viszont már szemre is ez lesz az eddigi legmeredekebb része az utunknak. Ma eddig 5,5 km alatt emelkedtünk 330 métert, most 2 km alatt kell 350m-t. A számok nem segítenek. És hát a számok nem hazudnak. Ráadásul, már 4500 méteren vagyunk, itt már minden nehezebb. 

Ez egy kicsit elvette a lányok kedvét. Ezért tartottunk is egy nagyobb pihenőt, egy laza ebéddel egybe kötve. 

Ha nehezen is de végül belevágtunk és nyertünk. Természetesen meg-megálltunk, pihentünk. Végül kevesebb mint másfél óra alatt le is győztük ezt a szörnyet és beértünk a High Campb-be. 4800 méter magasan vagyunk, eddigi életünk legmagasabb pontján fogunk aludni. Nehéz, de elképesztő! Én ekkor már biztos voltam, hogy holnap a csúcs napon is meg leszünk. Még nehezebb lesz, de innentől nem lehet minket megállítani. 

Plusz egy kis meglepetés is fogadott minket, a szomszédos hegyen, ahonnan kilátás nyílt az egész völgyre. Az a kis lüke kutya jött lefelé. Ugyanaz a kutya, akivel tegnap óta kerülgetjük egymást. A Laura füttyentett egyet és már futott is hozzá. Nagyon megörültek egymásnak. Jobb is lett a kedv. És még a jó kedvű amerikai Roger is megérkezett, sőt a szomszédunk lett a mai éjszakára. Szívós kis öreg. 

 

A lányok már nem akartak, viszont engem még nagyon hívogatott a 100 méterrel magasabban fekvő kilátó pont. Tele volt imazászlókkal és tuti szép lehet a kilátás. Hát hűha. Tényleg az volt. Félre is vonultam a sokaságtól a másik felére, ahol csak egy srác ült. Az amerikai Harrison. Elbeszéltünk egy 10 percet, meg csodáltuk a tájat. Fantasztikus volt. 

Rengetegféle boldogság futott át rajtam, annyira jó, hogy itt vagyunk. Le sem tudom írni mit éreztem. Na jó, fáradságot az tuti.

Mire tűnt el a nap a magasabb hegyek között már én is mentem le, hogy beérjek az ebédlőbe melegedni. Itt nap nélkül már nem vicces. Oké, hogy nem olyan hideg ez a -5 fok tengerszinten, de itt közel 5000 méteren máshogy hat rád. Nem tudsz úgy hőt termelni. 

Rengetegen voltunk az egyetlen kályha körül. Mindenki azért jött fel idáig, hogy a holnapi nap még könnyebb legyen. Értsd rövidebb, mert könnyű tuti nem lesz. Cserébe mindenki vállalta, hogy az egyetlen luxus, hogy nagyon drágán kapsz vacsorát. Kemény estének néztünk elébe. 

Ráadásul sajnos a Laurának egyáltalán nem volt étvágya, kb semmit sem evett. 

Korán mentünk aludni, olyan 8 körül,- mert másnap 4-kor kelés, de éjfélig nem sokat aludtunk. Pedig higgyétek el tényleg fáradtak voltunk. kb -12 fok volt, ezért úgy döntöttünk, hogy összebújva alszunk, de sajnos két féle ágy volt, és nem egyforma magasságban, de azért egy ágyban próbáltunk aludni. Hát nehezen ment.

De ez is a kaland része, éppen most ez a hernyónk, ami még nem szép, de csodálatos pillangó lehet belőle.

Szállás: 4

Kaja: 6 (bár csak én ettem)