Halihó! 

 (Ez egy sok képes nap lesz, csak szólok.)

Szokásunkhoz híven nehézkes volt a kelés, plusz egy órát szundiztunk, mint amikor kelni akartunk... sebaj, nem hajt senki. Reggelinek a két napja megmaradt rizseshúst ettük, most azt reméljük, hogy nem lesznek hasi bajok.

09:30-kor azért sikerült elindulni. A város elég üres volt. Vasárnap is van, meg elég nagy köd is van. Emiatt poncsót húzunk, mert szitál. Igazából a mi kedvünk is kicsit ködösen indult ma reggel. Volt min agyalni. 

A város után egyből egy elég nagy emelkedő jön, majd kis falucska pár házzal és újabb emelkedő. Az eső, a köd és a rossz kedv ellen egy esőtáncot lejtünk. 

Az út szélén visz a jel, de egyáltalán nincs most forgalom. Újabb falucska, újabb emelkedő. Hát ma elég sokat megyünk felfelé, fogyókúrás edzésnek nem is rossz: nagy hátizsák, esőruha és felfelé menet. 

Közben betérünk az erdőbe és újból eukaliptusz levegő fogad. Elképesztően finom, rendesen ízlik. Itt újabb írtátok és frissítések is vannak. Ugye a tövig vágott fából hajt a friss ág.

Az erdő uta aszfaltos utacska és egy kis olajfaültetvény mellett haladunk el, aztán egy leégett erdős rész következik, nyári lehet. Meséltek már nekünk erről, hogy durván szárazság van nyáron.

Ezután bekanyarodunk egy kavicsos útra és kis kőfal kísér be minket a következő településre. Nem tudjuk miért, de nagyon sok itt a romos épület. Pedig a falucska csodás, majdnem neki állunk benézni és fotózni mindenhova. De nem ezért jöttünk.

Ezután a jel egy kis erdei ösvényre terel, ahol újból kőkerítés vezet. Hol csak az egyik oldalon, hol mindkét oldalon. Nagyon tetszik ez a táj, ezt a részét nagyon szeretjük az útnak. A kedvünk is egyre jobb és, valószínű pont ezért, az idő is egyre jobb, már már nincs is köd.

Így haladunk előre, elég jól igazából, már meg van ma 10 km. Még a közös jövőt is el kezdjük tervezni és elég komoly beszélgetésbe érkezünk.

Illetve Ansioba, egy kis városba érkezünk 12 km és déli 12 óra után, ahol van némi élet és nyitott kávézót is találunk. Ezt kihasználva most egy 7up-kávé-melegszendvics-süti variációt tolunk, mert a reggelit nem ettük meg teljesen, hiszen nem volt biztató. A város színes és barátságos, kellmes hangulatot áraszt.

Feltöltödve haladunk tovább. Előbb egy hídon kelünk át, majd kiérve a városból újból emelkedni kezdünk.

Közben rájövünk, hogy vasárnap van és ez volt a mai legnagyobb településünk, nem fogunk találni már semmi boltot... kis hülyék nem tanultok! De nem aggódunk erre az esetre van a tartalék kaja.

Az emelkedő után kis földes út jön, majd újabb falucska. És ma is van kutya kerülés.

Majd újabb erdős rész, újabb emelkedő és egy pici városka Netos, ahol újabb kutya van az út közepén és újból semmi baj. Van egy szarvas is, de ő megdermedt. Aztán 2 perc múlva újabb kutya kaland, de ők meg se mozdulnak csak napoznak. Végül éppen még nem érünk ki és egy mellék utcából ugat ránk egy kis kutya. Basszus itt embert nem is láttunk, és a kutyák az utcán voltak. Tuti, hogy itt elvarázsolták kutyává az emberket. Amúgy nem volt semmi baj, nem kell aggódni.

Újból egy erdőben vagyunk és nagyon szép minden. Már bőven süt a nap is. De az újabb emelkedő kicsit kedvet hág. Egy gyors pihi után folytatjuk az útunk. Amit természetesen egy nagy emelkedő követ. Igazából tök szép és imádjuk a hegyeket. Jó helyen vagyunk. 

Leérünk újból a civilizációba, elmegyünk egy benzinkút mellett és már kanyarodunk is le jobbra. Némi falukép. Majd újból egy sávos ösvény, kis kőfallal. Eleinte egy üvegházas málna ültetvény is kísér, majd olajfák és az erdő. Gyönyörű! 

A 21.km környékén a mai cél településünk határába érünk és egy utolsó banánszünetet tartva erőt gyűjtünk valakinek a kertje mellett, egy kútnál. 

Hát kellett ez a banán, mert még egy emelkedő váratlanul megszívat és végül kis erdei ösvényen után érkezünk meg Alvorge városkába. Ahol közelebbről is megismerkedek a nyugatiszamócafával, másnap meg is kóstolom,  ehető.

A főtéren ismerős arc integet, a tegnapi lengyel férfi. Ő nem nagyon beszél angolul, ezért telefonon átfordítva kommunikálunk. Mondja, hogy az albergue kulcsát egy kávézóban kell átvenni, ez van írva a szállásnál. Be is megyek a mellettünk lévő kávézóba és kiderül, hogy tényleg itt a kulcs. 

Így hármasban megyünk a szállásra, ami elég puritán. De ez nem is egy fizetős szállás. Ez egy adományozós hely, annyit fizetünk, amennyit gondolunk. De illik, nem fogunk innen elmenni ingyen, mert használtunk meleg vizet, meg aludtunk is.

Sőt mivel nincs itt senki, magunknak pecsételtünk. A vacsora is meg lett oldva, mert egy mikro azért van és tudtunk forralni levest a zacskós dolgoknak.

Most meg már este van. A lengyel fiú az egyik végében mi a másikban fekszünk az ágyainkban. És ki ki gondja át a mai hullámvasútat.