Halihó.

(Lehet, hogy kicsit változtatni fogunk az íráson, de még nem tiszta...)

Nyugodt ébredés és ízletes zabkása után 9-kor léptünk ki a hostelból. Elhagyjuk újból a kényelmet, irány a kaland. Indulás előtt én még ittam a szomszédos kocsmában egy kávét, amit a bácsi már tudott is, hogy hogyan iszom. Pedig előtte csak tegnap voltunk egyszer. Csípjük a portugálokat, kedvesek és mosolygósak.

Most, hogy az út átvitt, végre mi is átkeltünk a folyón. Bevitt egyből a sétálós negyedbe, ahol már jó nagy nyüzsgés volt. Szokatlan ez az ember tömeg. De igazából itt várható volt, a Caminonk során Lisszabon és Porto után ez a harmadik legnagyobb város. Kicsit kovályogtunk még a jellel a belvárosban, ahol már Karácsony-láz volt... - Az hagy'ám, hogy még csak november közepe sincs, de különösen fura, hogy majdnem 20 fok van és verőfényes napsütés. Kicsit sincs hangulata az embernek ilyesmihez. - Majd egy híd alatt végül kiértünk a fergetegből. Viszlát Coimbra. 

Süt a nap, jó a kedv. Közösen kapcsolunk be egy podcastet és egy bicikli úton haladtunk, majd egy jobbos után egy nekünk kijelölt gyalogos szakaszon. Míg el nem értünk egy falucskába, ahol bementünk egy nagy boltba és ahonnan aranyosan kitesékeltek, hogy no-no ide mi nem jöhetünk be. Bocsibocsi, szép napot! Ezután volt egy kis cica simogatás. 

Itt egyébként egymás hegyén-hátán vannak a kis települések. A következőnél cicahaj helyett kutyaugatást kapunk, de továbbra sincs baj igazából.

Egy nagyobb emelkedő után beérünk Trouxemil-be, ahol az első kávézóban, 11. km után megiszuk a kombinációnkat: egy kóla oda, egy kávé ide. A néni nagyon kedves. Aláírjuk a zarándok falat és megyünk is tovább. 

Caminós falfestmény, helló! Másik település, üdv! Kedves ismetetlen emberek, jó napot! Virágokkal, de szép vagy! Narancsfa, köszi a narancsot. Napszemüveg, ó ne!

Főút meg, jajj ne. A szélén visz a jel, és elég széles sávunk is van, de nem szeretjük az ilyet. Szerencsére nem tart sokáig.

Utána, a következő településről végén még az aszfaltot is elhagyjuk. Olajfák, majd eukaliptusz és cédrus-szerű erdők keveréke következik. Nagyon tetszik, nagyon jó. Az uzsonánkat is itt költjük el. 

Újból aszfalt, újból település, újból kedves emberek, újból településről ki, újból olajfák. De ez egy hangulatos kis utacska volt. A telkek szélén vitt az egész. Természetes szőlő is volt. (Gondolom mennyire unjátok már ezeket, kb mindig ugyanaz. Ezért kéne a változtatás, de közben nekünk meg ez egy útinapló és ezek történtek, a képek meg mások... Dilemma.)

Végül beértünk egy nagy városba, Mealhada-ba, bevásároltunk egy nagy boltban és meg tettük a maradék 2 km-t. 

Ma már november 10. van és arról beszélgetünk, hogy még csak most ért ide kb az ősz. A növények most kezdik el a kifestősdit. Közben amúgy 20 fok felett is volt ma a hőmérséklet. Könnyen elment s vége, így értük el a Sernadelo alberguet, ahol ismerős arc fogadott. Itt van a német srác, Cristoffer. Örültünk a viszontlátásnak. 

Vacsora, mesélés és pihi. 

(Nem sikerült változtatni egyelőre, bocsi)