Halihó.

Közösen keltünk, közösen pakolásztunk, közösen reggeliztünk és közösen indultunk el Cristofferrel. Már a horkolása sem zavart. Rendes srác, megkedveltük.

Esős éjszaka volt és esős napot ígértek. És hát ha már megígérték,  hát esünk is neki, 8:50-kor.

Kifelé a városrészből aszfalton kezdtünk, a kezdeti szitálás először kisebb, majd nagyobb esővé alakult. De szépen haladtunk előre, dumálgattunk. Igazából figyelmes is volt, megkérdezte hogy zavar-e ez így, hogy velünk jön. De nem zavart, kellemes társaság volt. Mármint a német fiú, az eső egyáltalán nem kérdezett, ő pofátlanul csatlakozott hozzánk.

Egy kisebb falu, majd szürkeség.

5 km körül beértünk Cernache településre. Egy kávé oda, egy kóla amoda és egy kávé ide. Szállás foglalás mára és holnapra és már mehetünk is tovább. Kicsit csitult is az idő.

Ahogy haladtunk kifelé a városból meg láttuk előttünk a lengyel Robertet, de nem tudtuk utolérni. Az eső újra rákezdett. Mi meg szépen kihaladtunk a településről és már a földes úton is voltunk, az erdőben. Úton?! Ez most egy sártenger volt. Ki is kellett néhol kerülni, mert nem tudtunk átmenni rajta.

Az eső még rátett egy lapáttal, de csak kiértünk innen is. Újból aszfaltra értünk és ezzel együtt be is értünk Palheira-ba. Ott egy buszmegálló és alatta Robert. Szépen sorba beálltunk mi is, kis pihi. Bár már mindenki csurom víz. Robert indul is, mi azért tartunk egy banánszünetet.

Mi is indulunk. A városka után újból földes út, de már nem sok és beérünk egy elővárosi részbe. Ereszkedünk lefelé. Autópálya, híd és egy kocsma.

Kávészünet? Rendben, de csak gyorsan, mert mindenki vizes és már csak 5 km a cél. Hát ez egy jó döntés volt, mert most aztán tényleg rá kezdett. Ezt már nem dézsából öntötték, hanem az egész Skógafoss vízesést ide hozták fölénk... (Az az igazság, hogy miközben ezt írjuk, azóta már tudjuk, hogy ezzel egy időben Lisszabonban volt egy mini tornádó, de ne pusztítóra gondoljatok, viszont akkornis durva.) Közben a kocsmáros néni begyújtott a kandallóba is. Egészen romantikus a hangulat: délben már a kocsmában lévő egyének, kocsmáros néni, 3 ázott zarándok és a tűz.

5-10 perc múlva kicsit visszább vesz az eső, de ezt még mindig úgy hívjuk, hogy szakad. Ezért mi is indulunk. Újból keresztezzük az autópályát, elmegyünk a romos vízvezeték mellett. És lassan beérünk Santa Clara-ba, ami a Mondego folyó ezen a partján fekszik, de egybe van épülve Coimbra-val. Ahogy beérünk lassan el is áll az eső, de csúnya fellegek vannak azért még itt.

Dombos ez a település is. Felérkezünk az utolsó dombra és rálátunk a folyóra, meg a fél városra. Kezdünk ereszkedni. És az ég újból leszakad. De ez már annyira nem érdekel, hiszen megjöttünk. Elköszönünk német barátunktól, mert ő nem itt száll meg, sőt ő lehet nem is pihen egy napot pluszban. Tényleg jó társaság volt. Segítettük egymást ezen a nehéz szakaszon. És igazából az esőben is lehet haladni. Egy masodperc hiszti nem volt senkin. Pacsi mindenkinek. Danke und viszontlátásra, Cristoffer.

14:00-ra elfoglaltuk a szállást, gyorsan meleg tusolás és meleg zacskós leves. Az eső is elállt, és még sok időnk is van uzsgyi. Előbb a Decathlonba szereztünk be nekem is egy jobb esőkabátot, majd a Lidlben szereztünk elemózsiát. Közben ráleltünk a közösségi mosodára, amit holnap ki is használunk.  Haza felé a már ismert uton mentünk. Majd megvacsoráztunk egy tésztás helyen, ennyi járt ma.

Meg a pihenés, ami jön, azt hiszem az is.