Halihó! 

Ma egész korán felkeltünk, reggeli is simán lement. A német srác előttünk indult, valamivel, de 08:20-ra mi is kész voltunk. Viszont a sorozatos későn indulást nem lehet csak úgy abba hagyni. Én is megkávéztam és pont 09:00-kor indultunk is. 

A nap már kezdett erőlködni, így a levegő nem csípett annyira. Az első utca végére már nem is fáztunk. Nem sokkal utána egy erdőben voltunk és szívtuk magunkba a friss eukaliptuszlevegőt. A természetbe sajnos az ember néha belerondít ezt most vicces formában mi is láttuk.

Újból kiértünk a civilizációba, ahol egy olajfa ültetvényen a fák között egy ember tüzelt. Az olajfákat éves szinten frissítik. Egy egy törzsből rengetegszer hajtatnak friss ágakat. A régebbieket meg ugye lemetszik és azzal kell kezdeni valamit. Eltüzelik. Ezt igazából sokszor látjuk.

Ezután a falu után egy rózsaszínű járdaszegélyen folytatjuk, ami elvisz egy sportkomplesszumig. Onnan egy újabb falu. Közben azt figyelgetjük, hogy az ősz valóban ide is megérkezett.

A mai napon a postásokhoz képest is sok kutyaugatást kapunk, de jól van ez így, mi vagyunk a fura szerzetek.

Ma eldöntöttük, hogy már nem nagyon fogunk narancsot venni, mert egész sok fa jön útközben, amik így még csiklandozóbbak, hogy a fáról tudjuk leszedni a gyümölcsöt. Nem mondom, hogy mind teljesen érett, de akkor is más.

Egy gyors vízhólyagkezdemény tapasztás közben kinézzük a térképen az első kávézónkat, így meg van a rövidtávú cél. 2,7 km és egy is cukrot is kap a szervezetünk.

De ez elmaradt, mert megláttuk Cristoffert egy fa alatt, a fűben, egy multi előtt... - Teljesen szétszedi a lábát az új cipője. Még Coimbraban vette, mert az előző 200 km után majdnem teljesen elkopott. Szegény most sokat szenved. - Na és ő egy cég előtt a fa alatt pihent, mire egy néni behívta, hogy igyon egy kávét a multiban. Mikor minket is meglátott minket is beintett, így hármasban mentünk be. Ez olasz cégnek a kirendeltsége volt a hely és porcelán tányérokat gyártanak. A kávé elment, köszönjük az instant pihenőt. Na mindegy az érdekesség, hogy tényleg tök ismeretlenül behívtak minket egy multiba.

A pausa után együtt folytattuk. Voltunk egy kicsit gyár telepen, aztán egy kivi ültetvény mellett, majd beértünk Caminho településre. (Ma csak ezt az egy nevet tudtam megegyezni, mondjuk ezt nem volt nehéz.) Igazából ez egy kis város volt egész hosszan, aminek a végén Cristoffer megállt egy újabb szünetre. De mi most nem akartunk, így megbeszeltük, hogy ma kb ugyanaz az albergue a cél, később találkozunk. 

Mondjuk Baixoba beérve mi is megkívántuk a pihenést. Az első kocsma zárva volt, így a centrumban lévő pékségnél álltunk meg, ahol a szokásos italjaink mellé egy számunkra új portugál cuccot kóstoltunk meg. Valami paradicsomos sonkás tekercs. Semmi extra. 

Itt amúgy volt egy koreai zarándok, váltottunk vele is egy pár szót. De ő ment is, mire mi leültünk a zsákmánnyal. Mire el is fogyasztottuk beért Cristoffer is. És mire ő kezdte el enni a zsákmányát, mi indultunk tova. Megbeszéltük, hogy ma este tényleg egy szálláson leszünk és mivel mi úgyis főzünk szívesen beszállna. Okés, buen camino addig is.

Település ki. Le a dombról. Település be. Fel a dombra. Jel rajzolás. Kivik jobbra. Kivi szerzés. Éretlen. Nagy kőfalak. Unalmas ipari rész. Korainak integetés. Majd elhagyás. Águeda-ba megérkezés.

Fokozatosan értünk be a külvárosából a nyüzsgő belvárosba. Ez egy nagyobb város, így a portugál szokásoknak megfelelően domb és folyó is van benne. Ráadásul örületes karácsonyi mizéria van. Egy óriási Mikulást épp most állítanak ki, meg díszítik a várost. 

És hát a néni a hídon! Hát ő nagyon kedves volt, de csak portugálul beszélt, de azt sokat, úgyhogy ez egy mókás beszélgetés lett. 

A mai alberguenket a város másik végén találtuk meg, ahol egy Lidl is van. Kiváló a hely, egy ötcsillagos zarándok szállás. Gyors lejelentkezés, bolt, Cristoffellel ujra találkozás, főzés/tesizés. Majd közös buritó vacsora. És a végére, megjött egy észt fiú.

Ő neki is kalandos a zarándok karrierje, de ő már a végét járja. Portóból megcsinálta a Caminot, majd visszajött Portóba és most Coimbraig gyalogol (ahol mi pihentünk egy napot), majd kezd egy workaway projektek, aminek az a lényege, hogy dolgozik valakinél szállásért és kajáért cserébe, naponta kb 3-6 órát, majd szabadidő.

Beszélgettünk, még egy kicsit, aztán mindenki elvonult és most pihenés.