Vége
Halihó!
Hát ez is eljött, mindennek vége szakad egyszer. Bár, ami most jön az életünkben, azt se mondanám rossznak. Más lesz.
Elindultunk haza felé, véget ért a világlátás, mint életforma.
Ez idő alatt annyi, minden történt, hogy belegondolni sincs elég idő. Hihetetlenül szerencsések vagyunk és hálásak a sorsunknak, amit bár mi alakítottunk, de hogy mégis így alakult. Pár szösszenettel azért összefoglalnám az elmúlt két és fél évünket.
Kertészkedtünk Dániában, amivel megalapoztuk és -terveztük ezt a kirándulást.
Izlandon éreztük egy láva melegét, láthattunk sarkifényt, vagy egy igazi bálnát, meg hát megtapasztaltuk azt is, hogy milyen az ha nem megy le egy nap egy gejzír vagy egy vízesés mellett.
Rómában családilag fedezhettünk fel egy ókori világot és az olasz konyhát.
Az El Caminot meg úgy kezdtük el Lisszabonban, hogy semmit nem tudtunk Portugáliáról, és csak egy keveset Spanyolországból. Portugália gyönyörű és az emberek nagyon kedvesek. Spanyolország meg annyira színes, hogy hű meg ha.
Ausztráliában olyan szerencsések voltunk, hogy koalát ölelhettünk vagy kengurukkal lazulhattunk.
Új-Zélanddal meg világi szerencsések voltunk, hogy 9 hónapot ott élhettünk. A világ másik fele nekünk és természetben annyira gazdag.
Aztán haza felé egy álomból valóság lett és eljutottunk az Australia Zooba.
És végül egy nagyobb túra következett Nepálban, az Annapurna Körrel. Ami leírhatatlan és felfoghatatlan élmény volt.
Zárásként pedig egy kis Milánó következett, ahol megtanultunk igazi olasz tésztát és tiramisut készíteni.
Nyami fenséges menü volt.
Természetesen fogunk utazni, felfedezni, kirándulni és kóstolni, de már nem ilyen formában.
És habár az utazás véget ért, az írást valamilyen formában megtartanám, mert még nem írtam le mindent, ami bennem van... És ugye ez egy naplónak indult, amit egyszer majd jó lesz visszaolvasni. De ha mégsem, akkor itt és most szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatott, vagy csak itt végig kísért minket.
Köszönjük. Ölelések.
Illetve a makit is kiemeltem, hogy hősiesen bírta, habár egyszer elveszett, de aztán visszatért és ha minden jól meg még folytatja az útját, csak velünk együtt lelassul.
Köszönet.
