Halihó!

Portóba érkezésünk utáni napok a pihenésről és a feltöltödésről szóltak. De azért kicsit jobban szemügyre vettük a várost, még ha nem is annyira, amennyire szerettük volna. Már az első pillanattól, a megérkezésünktől fogva egy szimpatikus képet kaptunk és ez csak tovább nőtt.

Az első nap konkrétan nem sok mindent csináltunk. Késői kelés, mosás, vásárlás, főzés, pihenés, tesizés, nasizás és pihenés. Majd délután kicsit kimerészkedtünk és megkerestük a postát. De közben benéztünk a Bolhao-i piacra, ahol rendesen zajlott az élet, még délután 4-kor is.

Előtte meg elementünk a Lelkek kápolnája (Capela das Almas) mellett. Portóban és környékén amúgy is rengeteg az azulejo csempével borított épület. Na és ennek az egyik legékesebb példája ez a kápolna.

Holnap postára akarunk adni egy csomagot és ehhez dobozt kellett szereznünk. Amit meg is tettünk egy delikátban, ahol vettünk is stílusosan egy portóit, amit vacsora közben fel is kezdtünk. Még a delikátban a hölgy elmagyarázta a különbségeket a különböző típusokról. De mi maradtunk az eredeti tawny fajtánál. Húh, ezt gyorsan megszerettük. A története zanzásítva annyi, hogy borba kevertek egy kis brandyt, hogy a bor ne ecetesedjen be, miközben hajóval szállították Amerikába. Na azóta meg tökélyre fejlesztették, nagyon zamatos. 

Tényleg nem volt semmi extra aznap, másnapra terveztük a nagy város nézést.

Hát ezt olyan jól kitaláltuk, hogy a második nap akkora özönvíz lepte meg Portót, hogy úszott az egész város.  11 körül elengedtük, hogy csitulni fog és elindultunk. Igazából kicsit csitult is, ezért csak poncsót vettünk, eső nadrágot nem... Haha, lelővöm a poént gyorsan, ez hiba volt!

Mire a postára leértünk már jól eláztunk. Még vártunk a sorunkra eldöntöttük, hogy lehet, hogy így nincs kedvünk várost nézni. De miután feladtuk a csomagot, mégis maradt az eredeti terv: úszunk az árral. (Közben gyorsan elmondom, hogy hazaért az első csomag. Most meg a sátrat küldjük haza, mert csak teher, nem használjuk.)

Gyorsan át is mentünk a tegnap már megismert piacra, ahol ma is nagy élet volt. Megkóstoltunk gyümölcsöket, sajtokat, beszívtunk új szagokat, látunk új dolgokat. Egyrészt nagyon megy itt a hal és a tengeri herkentyűk, ez ugye nem nagy kunszt egy óceán parti országban. Rengeteg a szardínia konzerv is. Ja meg hát az olíva dolgok. Ezen felül borok és fajtáik (portói). Friss gyümölcsök. Sajtok, pékáruk. 

Miután megteltünk kicsit, bekeveredtünk a Decathlonba, de nem találtunk semmit, ami kéne (mellény, kamásli).

Na most aztán irány lejjebb. Merthogy Portó dombocskákra épült és az ember itt fel- és lemegy egyfolytában. És megbeszéltük, hogy amit dob elénk a város, az elől nem ugrunk el. Így bekeveredtünk egy karácsonyi boltba, majd egy pékségbe, ahol a kávé mellett kipróbáltunk egy új sütit, amiről már ódákat hallottunk. Azt a bizonyos portugál berlinert. Ez egy fánk a tojássárgás krémmel töltve. Hát nagyon finom. Kóstoljátok meg!

Ezután kicsit tudatosabban az S. Bento vasútállomásra mentünk, aminek a csarnoka egy múzeumra emlékeztet, a híres azelujo csempe freskói miatt, amik egy-egy történelmi eseményt ábrázolnak. 

A következő tudatos megállónk előtt újabb bolyongásba kezdtünk, tudtuk nagyjából az irányt, de térkép nélkül haladtunk előre. Így jutottunk be kisebb sikátorokba, nagyobb sétáló utcákba. És láttuk, hogy Portó valóban egy élő, nyüzsgő város, de az a jobbik féle.

A Lisszabon téren megnéztük a házikókat, meg a Clerigos tornyot.

Ezután elkanyarodtunk a Lello könyvesbolt felé, hátha egy ilyen cudar esős időben senki nem kíváncsi rá. Hát nagyot tévedtünk, ugyanis elég nags sor állt előtte, a szakadó eső ellenére is. Így, csak gyorsan benéztünk és mentünk is vissza a belvárosba. Amúgy a könyvtár egy építészetileg érdekes alkotás, amit a Lello testvérek hoztak létre a 20. század elején. Felkapott nagyon meg azért lett, mert a Harry Potter könyvek írónője innen mintázott egy-két dolgot a Roxfortba, főleg a lépcsőket. Ugyanis a hölgy élt a városban és sokat járt ebbe a boltba.

Na de vissza a városba. Újabb sikátorok és most már az eső tényleg szakad. Induljunk haza. Na de útba jön egy édesség bolt, egy szardínia bolt, meg egy csempe bolt. És na jó már tocsog a cipő is, tényleg irány haza. A katedrális meg megvár holnap, amikor is indulunk tovább, úgyis tőle indul az új parti-Caminónk. 

Otthon még várt ránk egy kis cipő és ruha szárítás, majd pizzapartival zártuk a napot. Meg hát a portóit se hagytuk megromlani.

Köszi Portó, sajnos nem ismertünk meg teljesen, de amit láttunk az nagyon szép és kedves. Jó a kisugárzásod. Ritkán érzünk ilyet nagy városokban, mi nagyon csípünk. Ajánljuk mindenkinek, hajrá utazatok ide és fedezzétek fel jobban, mint mi! Mert biztos, hogy ennél is érdekesebb.