Oamaru városa egy viktoriánus kincsesláda, tele a kor jellegzetes mészkő épületeivel, illetve hagyományaival. Ezen felül van egy utca is, amiben direkt csak erre emlékeztető épületeket és boltokat talál az ember. Egy mini skanzen szerű. Ezt valahogy a kis kék pingvinek is megszerették, ugyanis élnek itt kolóniák, pont olyanok, mint amilyeneket láttunk már Timaruban. Illetve itt található egy nagyobb steampunk közösség és egy múzeum is, amiről mi eddig sose hallottunk. 

Először a wallabys délután érkeztünk a városba. Gyorsan elfoglaltuk a szállást, de volt még időnk, hogy a környéken körbe nézzünk. Nem messze voltunk ugyanis a pingvin kolóniától. Útközben észrevettük, hogy valami fura, tényleg sok ez a régi épület, de nagyon jó állapotban vannak. Először nem tudtuk hova tenni, majd kiderült, hogy ezek az 1800-as évek óta meg vannak és a viktoriánus kor jeleit viselik. A város erre meg nagyon büszke. Ugyanis  majdnem minden utcában van egy jellegzetes épület és van egy külön kis utcájuk a témában. Ahol a korhoz illő témában találunk múzeumot és üzleteket is. Sőt ősszel (itt tavasszal), még egy kosztumös fesztivált is rendeznek ebben a témában is.

Közben ki is értünk az óceán partra, remélhetőleg a pingvinekhez, de mint kiderült ez fizetős program, amire most mi neveztünk be. Cserébe a távolban láthattunk fókákat, akik hesszeltek egy lezárt mólón. Illetve egy csomó kormoránt, egy másik lezárt mólón.

Haza felé átmentünk egy fura játszótéren. Nagyon érdekes szobrokkal volt tele ez a játszótér, és ez felkeltette az érdeklődésünket. Majd beértünk újból a viktoriánus utcába, aminek a végén volt egy másik múzeum előtte egy gőzmozdonnyal, az oldalán meg egy léghajóval. Kiderült, hogy ez a steampunk múzeum. Nagyon furcsának tűnt az egész, de aztán belevettük magunkat és kiderült, hogy izgalmas kis sztori ez. Sőt találtunk egy plakátot, hogy június első hétvégéjén, a királynő (Viktória) születésnapján lesz egy fesztivál is a témában. Szóval egyre kíváncsibbak lettünk, hogy mi is ez az egész valójában. Annyira érdekesnek találtuk, hogy vissza is mentünk a fesztiválra, ezért felfedeztük másodszor is a várost. De ezt majd nektek is elárulom bővebben, hogy mi is ez, mert megér egy külön posztot.

Míg a városban pihengettünk, felfedeztük még magunknak a mólót, ahol az "Alpoktól az óceánig bicikliút" (A2O) véget ér. A végén szembe volt velünk az a lezárt móló is ahol a fókák pihengetnek egésznap. Sajnos elég távol, de azért a tudat jó volt, hogy élőben láthatjuk őket a természetes élőhelyükön. Bóklásztunk egy darabig a sziklákon, majd hirtelen felocsodtunk, hogy majdnem ráléptünk egy nagyon fáradt fókára (fur seal). Annyira közel volt hozzánk, hogy simán megsimogathattuk volna, de mi inkább 2 métert hátra léptünk, mert a táblák, arra figyelmeztetnek, hogy elég agresszívak, ha bajban érzik magukat. Hatalmas élmény volt ez így. Konkrétan itt van az orrunk előtt, egy élő fóka! Jó 20 percig csak figyeltük, irtó jófej volt. Tuti, hogy az éjjel nagy parti volt, mert ritka másnaposan viselkedett. Azóta már tudjuk, hogy a kaja utáni vadászat után rengeteg alszanak, hogy újra erőt gyűjtsenek a következő vadászathoz. 

Meglátogattuk még az ottani botanikus kertet, ami nagyjából ugyanolyan mint a többi. itt Új-Zélandon. Egy nagyon szép park és van benne egy madárház. Jól nézett ki tényleg, csak már kicsit unalmas volt. Mert kb tényleg ugyanaz a tematika, mint bármely más városban. Ettől még üde zöld folt ez minden helyen.

Illetve felmentünk a városi kilátóponthoz, ahonnan be lehetett látni az egész várost és a partot, míg a szem ellát. Szerencsére mikor ide mentünk, akkor jó időnk volt és láttuk, hogy készülődnek az esti steampunk-fesztivál megnyitójára, ami jó kalandnak ígérkezett. 

Oamaru egy aranyos kis hely, tényleg ajánljuk, ha nem egy egész napos város nézésre vágytok, csak valami enyhére. 

A makiról meg kiderült, hogy egész nagy érdeklődést mutat a kis városok iránt.