Pár nap Brisbane-ben
Ahogy mi láttuk.
Halihó!
Brisbane-be január 16.-án éjszaka érkeztünk és 22. délelőttig voltunk. A reptérre Kornélia és a kisfia Oszkár jött értünk. Még Magyarországon vettük fel a kapcsolatot, ugyanis bátorkodtunk kérni egy kis segítséget az ausztrál facebook csoportban, ahol Kornélia rögtön jelentkezett. Be is fogadott minket közel egy hétre, egy kis minimális rezsibérért és kertimunkáért cserébe. Nagyon jó volt náluk lenni, általában közösen reggeliztünk és vacsoráztunk, így egész jól megismertük egymást. Meg tudtuk, hogy ki-mi-hol-mikor-merre-miért. A cicájuk is befogadott minket, spanba lettünk. Sok tippet kaptunk a várossal és a fordított világgal (Óceánia országai) kapcsolatban, meg csak úgy is. Sőt megismerhettük a huntsman-t (vadászpók), akik csak úgy bemennek a házakba és elég nagyok és félelmetesek. Nehéz őket begyűjteni, mert rohadt gyorsak és ugralnák. De legalább nem halálosak. Mókás volt ezzel az ausszi problémával is találkozni.
Tényleg jól éreztük magunkat és egy kicsit otthon érezhettük magunkat a világ másik végén is. Nagyon hálásak vagyunk érte, köszönjük!
Nap közben meg mindenki ment a dolgára. Mi leginkább próbáltuk felfedezni a várost és környékét. Első nap szállásadónk rögtön elfuvarozott minket a Lone Pine Koala Sanctury, - állat menhelyre. De erről majd később, a következő posztban, mert rengeteg képünk van, és próbálok rövidebb érdekes tartalmakat is gyártani, aztán majd kiderül mi lesz belőle.
A következő napokban felfedeztük, hogyan tudunk utazni a városban. Itt a Brisbane folyó van, ami mellett laktunk, és ami amúgy átszeli az egész várost. - Bazi nagy ám az a város, ez Queensland állam fővárosa és közel 2,3 millióan lakják és ezzel csak a harmadik legnagyobb város. Sydney és Melbourne van csak előtte, és csak tényként: ebben a két városban többen laknak, mint a mi országunkban... Minden más az interneten, mi mesélünk tovább. - A tömegközlekedés ebben az államban is kártyásrendszerrel működik, de kicsit máshogy (állítólag minden államban más). Itt is megveszed és feltöltöd és idősávok vannak, hogy mikor olcsóbb és drágább, de itt fix áras egy utazás. Ha mész 1 megállót és leszállsz az ugyanannyi, mint ha mennél 123 megállót. De hasonló minden mint Sydneyben. (Amúgy lehet keverem a kettőt, senki ne ez alapján tervezze az utazását majd. :) )
Szóval a folyón közlekedtünk leginkább és ez nagyon tetszett nekünk, szerettünk a vízen utazni. Süt a nap, suhanunk a házak között, majd a belvárosban a felhőkarcólok között. Nekünk ez is egy program volt, ami nem csak élvezetes, de hasznos is. Ja és a belvárosi vonalak ingyenesek (!!!). "Utazzatok csak tömegközlekedve emberek, főleg turisták!" Mi kb ezzel mentünk mindenhova, kivéve mikor természetbe kirándultunk, mert akkor buszoztunk egy nagyot: 1 óra 45 percet, csak a külvárosig... ugye milyen nagy?!
Felfedeztük a belvárost a South Bank Parklands-et (felhőkarcolós negyed), ahol sétáló park is található. Amúgy ezek nem ritkák, ahogy halljuk az itteni nagyobb városokban, kis zöldet csempésznek így a nagy szürkeségbe.
Van egy nagy oázis, ahol ingyen fürödhet mindenki a tiszta medencében, ami ebben a melegben nagyon jól esik. Plusz tele van büfékkel. Mi itt általában fagyit ettünk, hogy hűljünk, de azért egyszer mi is belementünk.
És ha már evés, nem sok helyi féle kajával találkozunk, bár nem is keressük. Eddig van az ausszi snitzel, kenguruburger és ennyi. Nyugati, jenki kaja van, palacsinta, donát, meg ilyenek. Viszont, hogy ezen is dobjunk egyet, elmentünk az Eatstreet-re, ami minden hétvége este van. Ez olyan, mint egy nagy búcsú, de a standoknál csak kaja van, viszont az a világ minden tájáról. Szószerint mindenhonnan: indiai, kínai, vietnámi, olasz, spanyol, brazil, még az óperenciás tengerentúlról is, sőt még Magyarországról is! És hát ugye egy jó lángos sose rossz, de ez konkrétan, annyira azért szerintem nem volt extra jó. (ízlések és pofonok.) Viszont a sztorijuk egész jó volt, 1999-ben kezdték és ma már nagyon megy nekik, elég sok standjuk van országszerte.
Na de még egy furaság, írtam Sydnyben a kukabúvár madarakat, hát itt már táblák is vannak az asztaloknál, hogy vigyázz, mert kilopja ez szemfüles madár, akár a kezedből is a kaját. Elképesztő milyen jól alkalmazkodtak és mennyire pofátlanok.
Meglátogattuk a botanikus kertet itt is. Ezen a térségben, amúgy ezek is ingyenesek és leginkább egy parkra hasonlítanak. De azért vannak, "táblás" növények is, ha valakit érdekel olvashat róluk, de általában csak nagyon szép rendezett parkok. Ja és az a vicces, hogy itt tele van a város vízi sárkányokkal, úgyhogy már nem is annyira különleges, hogy mi 3 napja a természetben láttunk egyet, a Blue Mountains Nemzeti Parkban. Igazából itt tök szokványos kis lények.
Voltunk itt is a természettudományos múzeumban, ami talán nagyobb is volt, mint Sydney-ben. Hát sok mindent meg tudtunk, az aboriginal őslakósokról, meg a vadéséletveszélyes állatokról. Ha nem tudnátok, elárulom, hogy van egy pár. És elég vicces, hogy itt ez a sziget tele van rengeteg halálos fenyegetéssel, de mellette Új-Zélandon, csak egy 30 éve nem látott, tehát nagyon ritka pókfajta.
Voltunk még a belvárosban és a városházában lévő múzeumban és harangtoronyban is, ahonnan elég jó kilátás nyílt a városra, és arra a Roma Street Park-ra, ahol volt egy videós randink egy workaway-es családdal. (Erről majd mesélek később, de időrendben itt volt.) A lényeg az, hogy szimpik vagyunk egymásnak, tehát lesz, aki vár minket Új-Zélandon. Hipp-hipp-hurrrá! Azért ez mindig nagyon jó érzés, ha van kihez menni, meg tudjuk mit fogunk csinálni.
Na aztán voltunk még kirándulni is egyet, mert már nagyon megfeküdte a gyomrunkat ez a nagy város is. Így elkeveredtünk a város szélére, és bemerészkedtünk az erdőbe, ahol állítólag szabadon lehet látni koalákat. Hát mi sajnos nem láttunk, de éreztük a szagukat. (azért ezt tegyük hozzá, hogy ahol most dolgozunk, Új-Zélandon, itt érezzük néha, úgyhogy ez inkább valami növény lehet. /Áprilisi írás./) Felmásztunk a Mount Coot-tha hegyre és találkoztunk egy csomó eukaliptusszal, meg virággal, meg a már Sydney városában látott, érdekes pulykafajtával. Jól esett újból a szabadban.
Egy nap, meg semmi turistásat nem csináltunk, kicsit kertimunkáztunk, meg piknikeltünk. Jó volt lazítani is. Meg így láttunk itt egy szép naplementét. Ezen időszak alatt a Laura főzött finomakat, én itt kezdtem el újragondolni a futásomat.
Az utolsó nap meg összepakoltunk és délre már az állomáson voltunk, ahova Kornélia vitt ki minket. Nagyon szépen köszönünk még egyszer mindent, jól éreztük magunkat Brisbanben, reméljük még találkozunk. Kis szuvenírt is beszereztünk innen, úgyhogy lesz tárgyas emlék is. Ölelés is viszontlátásra. De most irány tovább Új-Zéland felé. (Előtte egy egy kis koalás poszt.)
