Új-Zéland: Christchurch
Egy nagy város kis kalandjai
Halihó!
Christchurch a déli-sziget legnagyobb városa, és egész Új-Zélandon is benne van a top háromban. Néhány forrás szerint, Auckland után ez a második legnagyobb város, míg mások szerint már Wellington nagyobb, így már csak a harmadik. Több, mint 350 ezren lakják. Szóval azért nem egy gigamegapolisz.
Már a maorik is használták kisebb kikötőként. Aztán később az 1800-as években megjelentek a nyugati emberek is természetesen. Ők is felismerték az adottságait és egy nagy hajózási csomópont alakítottak ki belőle. Ha minden igaz, akkor egész Új-Zélandon ez volt a legelső város. Mármint, amiről nem azt mondták, hogy tanya, falu, településecske, hanem konkrétan városként kezelték. Ennek köszönhetően elég mozgalmas élet alakult itt ki és gyorsan fejlődött.
Sajnos az elmúlt 10-20 évben inkább a tragédiák miatt került be a hírekbe a város. 2010-ben és 2012-ben egy-egy nagy földrengés miatt, amik elég nagy rombolást hagytak maguk után. Ennél is szomorúbb volt a 2019-es terrorcselekmény. Érthető módon ezeket egy város nehezen heveri ki. Nekünk az első vendéglátóink azt mondták, hogy ráadásul elég negatív hangulatú a város és igazából mi is ezt tapasztaltuk. Tényleg kicsit kedvtelennek és boldogtalannak tűntek az emberek. Lehet, hogy ezek az események egy életre, generációra nyomot hagynak? Vagy csak mindenki kergeti a saját hétköznapjait? Nehéz a gazdasági helyzet? Vagy csak ilyen boldogtalan általában a nagyvárosi élet? Vagy mindezek a keveréke együtt?
Ha őszinték vagyunk szerintünk nem egy különleges város. Legnagyobb látványosságai közé tartozik a botanikus kertje, pár múzeum, egy móló, egy kajás piac és hogy villamossal körbe lehet utazni a belvárost. Aki többet szeretne meg tudni, annak hajrá internet.
Nekünk egy olyan "egyszer elég megnézni város". Ennek ellenére mi háromszor is voltunk februárban. Sajnos sok képünk nincs, nem éreztük, hogy mikre is érdemes figyelni. Ugyanis ezek a "látványosságok", nagyjából a mindennapi élet részei.
Először a családdal utaztunk el, volt valami vásárlós dolguk. Mi meg saját autó híján minden ilyenre ugrottunk, hogy végre kimozdulhatunk. A város közepén ki is raktak minket, hogy mindenki mehessen a dolgára. Ők vásárolgatni, mi csavarogni.
A belvárosban elég nagy élet volt, mivel szombat is volt meg valami mini fesztivál zajlott pont.
Innen átmentünk a botanikus kertbe. Ami igazából egy nagy park a város közepén. Talán ez az egy összefüggő zöld rész van, ami nagyobb, mint egy rögbipálya. Elég üdefolt a város közepén, ráadásul egész jól karbantartott. Az emberek tényleg ki is használják, egész sokan voltak a fák között, a fűben, a padokon.
Nekünk innen volt az első videós interjúnk a Hermitage-al, az 5 csillagos szállodával, ami a Mount Cook lábábál található. A sztori vicces része az, hogy a mobil netünk gyengécske volt, ezért bekéredzkedtünk egy backpacker-be (hátizsákos szállás) és onnan az ő wifijüket használva zajlott az interjú. Hát sajnos nem jött össze. De sebaj, már nincs miért búsulni.
A parkból elindultunk, hogy lemenjünk az óceán partra, mert közben kiderült, hogy ott a család is. Míg azon tanakodtunk, hogy mivel menjünk, elment párszor előttünk egy egész szép villamos. Na hát ez egy turista program, hogy ezen a villamoson utazol. Ugyanis itt ez nem gyakori közlekedési eszköz. Meg kell hagyni villamosnak szép, programnak viszont nem túl izgi.
Cserébe, buszoztunk egyet, hogy kijussunk a belvárosból a partra. Csak érdekességképen: a buszjegy olcsóbb, mint otthon és bármeddig utazhatsz egy jeggyel egy vonalon. Sőt, még egy buszra/vonalra is érvényes még a jegyed 2 órán át. Még nagyon érdekes volt, hogy a busz bicikliket is szállít, amit az kívülről lehet feltenni a buszra és ott lógnak a sofőr előtt.
Útközben fedeztük fel, hogy a város tele van utca rajzokkal, graffitikkal. De nem egyszerű összebarmolt módon, hanem elég igényes falfestményekkel. Azóta felfedeztük, hogy az országban ez elég népszerű, hogy a nagyobb városokban ilyen művészek teszik színesebbé a falakat, buszmegállókat, mindent is. Igazából nem csak festmények vannak, hanem egyéb művészeti alkotások is megtalálhatóak mindenhol. Nekünk ezek nagyon tetszenek, általában tényleg jól néznek ki. Ezeket a következő két látogatásunkkal is fel-fel fedeztük, ugyanis a városban mindenhol megtalálhatóak.
A partra leérve összefutottunk a családdal. De még volt egy kis időnk, ezért gyorsan felmentünk a közeli New Brighton Mólóra. A különlegessége abban rejlik, hogy elég hosszan benyúlik az óceánba és egyedül van a városban. Ami nem von le az értékéből, hiszen az óceán fölé nő. Nekünk ez meg ugye nem hétköznapi. Ki is mentünk a végére, ami tele volt pecásokkal. Sőt a legtöbben rákásztak. egy hálóba húst tettek és azt eresztették le. Abba belemászott a sok rák, majd gyorsan kihúzták őket és már a vödörben is voltak. Ja és főleg maori arcok pecáztak, ők ugye a helyi őslakósok.
Haza felé még annyi izgi történt, hogy vadon ugráltak előttünk a wallaby-k. Ezek azok a mini kenguruk, akikkel már volt szerencsénk találkozni Ausztráliában is a Lone Pine Koala Sanctury-ban.
Második alkalommal autót venni mentünk ChCh-be. Elég fontos itt ebben az országban, hogy legyen autód, mert nem igen lehet nélküle mozgolódni. Nekünk meg kifejezetten célunk, hogy lássuk az országot. Ráadásul elég nagy lelkihullámvasútazásban is voltunk. Itt volt az ideje tehát, hogy kicsit a saját kezünkbe vegyük a sorsunk. Hajrá! Röviden: egy kis segítséggel eljutottunk a városba, mert úgy gondoltuk, hogy a déli szigeten ha már ez a legnagyobb település, akkor itt a legnagyobb az esélyünk is. És hát bejött. Lett egy csudaklassz autónk. Azóta is ezt gyűrjűk, szóval jó vétel volt. A városból ekkor nem fedeztünk fel semmit, csak jobboldali vezetés örömeit egy nagyobb városban, meg újabb graffitikat.
Harmadik alkalommal pedig azért mentünk, hogy találkozhassunk egy magyar párral. Amit már régóta terveztünk, de eddig sajnos nem jött össze. Most viszont már van autónk, mozgékonyak vagyunk. Ők az a pár, akiktől sokat tudtunk kérdezni a jelentkezés menetéről, meg magáról a work and holiday vízumról. Plusz eleinte itt is tőlük kérdezgettük, mit kell csinálnunk, hogyan kell bejelentkeznünk stb. Ők meg ismeretlenül segítettek nekünk, mert hogy még személyesen sose találkoztunk. A Laura egy volt osztálytársának az ismerősei. Lényeg a lényeg, sokat köszönhettünk nekik és itt volt az ideje, hogy személyesen is találkozzunk.
A randit a Riverside Market-hez beszéltük meg, ami egy nagy kajás piac. Ez egy épület, ami tele van egy csomó féle kajás standdal. Van itt mindenféle étel és ital, mi szemszájnak ingere. Tényleg jó hely, kicsit hasonlít a Brisbane-ben található Eatmarket-re.
Jól éreztük magunkat, elmeséltük kivel mi volt, mi van, mi lesz. Gyorsan elment a délután, nem is láttunk semmi mást a városból. Tényleg jól éreztük magunkat, viszont azóta sajnos nem találkoztunk, mi délen maradtunk ők visszamentek északra. De innen is köszönünk szépen mindent!
Azt hiszem, ezzel mi ki is merítettük a város számunkra érdekes lehetőségeit. Egynek elment, ha itt jártok menjetek és fedezzétek fel.
A ki makink meg üdvözletét küldi. Rögbi meccsre megy holnapután! Go All Blacks!
