Halihó! 

Na akkor folytassuk. A mai reggel már sokkal jobbkedvű volt. Együtt keltünk kábé mind a négyen a 7 órás harangszóra. 

A holland hapsi, aki Argentínában él, 45 éves és ez az első Caminója, Portóból indult és két napja őt láttuk a parton a dán lánnyal. Valami webfejlesztéssel foglalkozik és már régóta megakarja csinálni ezt az utat, most vágott bele.

A francia manus, aki 62 éves és szemetet szed. Az a küldetése, hogy megtisztítsa a Caminókat. Ez a 40 valahányadik Caminója, már ő se számolja. Ráadásul most Portóból Rómáig gyalogol. Állítása szerint hajléktalan és pénz nélkül utazik, vagy legalábbis minimálisból. Az első útja 2004-ben volt, és akkor még nem volt hívő. Majd megszólította egy hang, azóta teljesen megváltozott. 

Ezek nem reggel, hanem még tegnap este derültek ki.

Az eső már most esik, senki sem siet, szépen komótosan pakol, majd reggelizik mindenki. 9 körül egyesével elkezdünk szállingózni, hiszen nincsen gomb, ami kikapcsolja az esőt. Na de nyugi, természetesen mi hagyjuk el utoljára a helyet. 

A kedvünk tényleg jobb, tegnap kiventiláltuk magunkból, nagyjából. Nem kell ezt túl magyarázni, van ilyen. Vannak rosszabb napok. De engedjük meg, majd el őket és haladjunk.

A faluból kiérve tehenek engedtek minket az utunkra. Szép napot nektek, jók legyetek.

Jött újból némi szőlős rész és sárdagonya, majd egy kis erdő, középen egy patakkal, és két hatalmas lövés. Vadászok... Nem is messze, reméljük nem talált. 

Az első értelmesebb település is szembejött velünk, reméljük lesz valami csehó, ideje pihenni kicsit. A gondolat pillanata után elénk ugrott egy macska. Kedves kölyökforma volt. Egészen sokáig elkísért minket, de aztán csak nem akart világgá jönni. Plusz a pihenő lehetőség sem jött. Csak emelkedő.

Újabb erdei út, újabb szőlők és újabb dagonya. Azt meg kell hagyni, hogy ennyi esőnek köszönhetően a fű nagyon szép zöld. 

A következő településen már kinyomoztuk, hogy itt sem keresztezi semmi kávé és mosdó lehetőség az utunk. Ezért kicsit letérünk most a kagylóról és majd kicsit később visszatérünk. 

Kávé és mosdó pipa, mehetünk a kagylós útra vissza.  

Újabb szőlős birtokok, kecskés legelők, kutyás házak és már újból a sáros erdei úton vagyunk. Ma nem zavar annyira a külvilág, ugyse tudunk rajta változtatni. Van mosoly, van nevetés, van jövőkép. Kezdődhet egy kis játék, máris könnyebb.

A szőlős birtokok között egyre több a szelídgesztenyés birtok. Nagyon finom csemege, tegnap este sütöttünk is magunknak egy párat. Simán tudnánk ma is szedni. 

Az úton elég gyakran vannak Caminos szobrok, emlékező helyek, hirdető felületek. Szeretjük ezeket sokfélék.

Az utazós szobor után elég sok település összenőtt, de a jel megint úgy halad, hogy semmi kocsma/pékség/bolt/kávézó nem esik útba. Ezért újra elhagyjuk kicsit a jelet és megyünk a saját fejünk után. Az első hely zárva. Sebaj lesz még. A következő már nyitva. Elég lepukkant, de nyitva. Ma vasárnap van örüljünk ennek. Nem bánjunk, autentikus élményben volt részünk. A WC leírhatatlan, a kávé borzasztó. :) de ez nem panasz, ez élmény. Plusz itt ment a tévében a világbajnokság nyitó műsora.

Csak egy kicsit néztünk bele, és már mentünk is, már csak 6 km és meg vagyunk mára. Be is érünk a Lima folyó mellé, aminek a partján ma aludni fogunk. 

Együtt folyunk be Ponte de Lima városába. Elég nagy élet van a belvárosban. És látszik, hogy ez egy nyüzsgő város. Még így vasárnap délután, esőben is tele van emberekkel. De mi ma nem itt alszunk, hanem a híd túloldalán a városi albergueben. 

Lepakoljuk a cuccot, és már megyünk is a Lidl-be. Kellenek vitaminok is, azokat is beszerezzük. Vacsora és pihi.

Ezen a szálláson vagyunk eddig,  nekünk a legtöbben. Egy spanyol és egy észt lány, a tegnapi 2 manus, plusz 2 holland srác. Reméljük nem lesz horkolás.