Gyenge minőségű reggeli után, átmentünk a szomszédos checkpointra megkapni a szükséges pecséteket, valamiért ezt a Rupesh elfelejtette. Azt nem felejtette el, hogy rákérdezzen, hogy kap-e borravalót, amikor elköszönünk...

Majd indulás a busz állomásra, ahol egy hatalmas meglepetés fogad minket! Hát itt a kutya! Átjött ő is a hágón! Hihetetlen ez a kutya. Egyből fütty és már itt is volt. Nagyon jó érzés fogta el a Laurát, ez egy biztosíték volt az útra neki, hogy minden rendben lesz a kanyargós, zötykölödős buszúton. El is nevezte gyorsan Karmának a kutyát, megköszönte neki, hogy elkísérte eddig és elköszöntek. 

A buszút valóban zötykölödős volt, de nem volt olyan vészes, mint beharangozták. Jomsonnál a következő checkpoint-nál a Rupesh azt mondta, ha elmegyünk Pokharába utána ezzel az engedéllyel már nem jöhetünk vissza ebbe a térségbe kirándulgatni. Pedig nekünk pont ez volt a tervünk és mi úgy tudtuk, hogy ez lehetséges. Úgyhogy elkezdődött az agyalás. És a buszon tudtunk beszélgetni másokkal is. Ott volt a fiatal Harrison és az olasz Stefano, egy-egy túravezetőjével, akik hallották, hogy min agyalunk. Sokkal tájékozottabbak voltak és mondták, hogy nyugi tényleg úgy van, ahogy mi tudjuk. Illetve azt is javasolták, hogy szálljunk le Tatopaniban és onnan egyszerűbb folytatni a túrát, ha akarjuk.

Átrágtuk magunkat a lehetőségeken és végül így is döntöttünk, leszállunk Tatopaniban, pihenünk egy napot, majd utána folytatjuk a túrát a Poon Hillre fel, és vissza Nayapulig. Ha ügyesek vagyunk még 1+2 nap lesz így.

Az út tényleg nem volt vészes, kanyarogtunk de nem féltünk. Szép volt, ahogy ereszkedtünk le a fák közzé. Rengeteg zöld övezet újra és folyó, és újabb magas hegyek. Végig kísért minket a már Mukinathnál megpillantott Dhaulgiri, ami a 7. legmagasabb hegy.

Gyenge 6 óra után megtettük a 82 kilométert és megérkeztünk Tatopaniba. A spanyol nők maradtak az eredeti Pokharába menős ötletnél, így tőlük most elköszöntünk és minden jót kívántunk egymásnak. De nem végleg, mert ha minden jól megy akkor Pokharában találkozunk. 

A Rupeshtől is elköszöntünk. Pápá. Vegyes érzések vannak bennünk főleg az elmúlt két napos teljesítménye miatt. 

A két túravezető segítségével nagyon jó szállást fogtunk ki. Majd meglátogattuk a helyi termálvizes fürdőt. Hú nagyon finom meleg volt.

Aztán visszaérve a szálláson csatlakoztunk az amerikai Harrisonhoz és túravezetőjéhez Tula-hoz, illetve az olasz klienshez és túravezetőjéhez. 

Sokat beszélgettünk velük. Leginkább az derült ki, hogy milyen egy olyan túravezető, akinek ez nem csak másodállás, hanem konkrétan ez a szakmája. De már kár ezen keseregni. Hálásak vagyunk így is.

Majd korán ágyba mentünk.

Jóéjt.