Halihó! 

Közösen ébredtünk, közösen reggeliztünk, folytattuk az esti beszélgetést.

Előbb a biciklis srác indult, aki jelezte, hogy nagy eső van. Majd kiderült, hogy egész napra ezt ígérik. De mi ma beakartuk, hozni a tegnapi lemaradást és egy kicsit több mint 30 km terveztünk, Padrón úti céllal. Így ha minden igaz, holnapra beérhetnénk Santiago de Compostela-ba a Camino céljába. 

Mielőtt elindultunk volna, mi is írtunk a falra. Magyarul, angolul és spanyolul biztattunk mindenkit. Keressétek, ha arra jártok.

Majd jöhetett az eső ruha és az indulás. Hát tényleg nagyon esett. Plusz kényes téma. Ez arra sarkalott minket, hogy gyorsan menjünk. Tényleg jól haladtunk olyan jól, hogy csak na (11 perc alatti km!). Megbeszéltünk ezt azt, kiventilálltunk újabb dolgokat. Terveztük a jövőt.

Közben jöttek a kilométer kövek és a visszaszámlálás. Már csak 50 km, 40, 30 és a nap végén huszonvalamennyi. Hajrá! 

Caldas de Reisbe értünk kicsivel 12 előtt és már meg volt 14 km is. Jött szembe velünk egy csilivili pékség, aminek nagyon örültünk mert vasárnap volt. Nem utáltak ki minket, pedig csurom vizesek voltunk. A pékséggel szemben megláttuk a francia szemét szedőt. El is döntöttük, hogy veszünk neki egy croissantot, jól eshetne neki is. Majd mellette még pár táskás zarándokot meg egy csomó embert. Héj ez egy buszmegálló. 

Fizettünk és mentünk. És akkor jött a busz. Basszus ezek erre vártak. És a kis öregben most kicsit csalódtunk. Mindegy, lehet nagyon fáj neki valami, nem a mi bajunk. De így van egy plusz croissantunk. 

A városból esőkabát nélkül mentünk ki. De nem tartott sokáig. Újból elkezdte de nem olyan vészesen. 

Közben újabb erdőben, majd kis falvavoltunk, majd autópálya mellett. És végül újból egy erdőben. És akkor ránk szakadt az ég. De úgy, hogy ilyet még nem igen kaptunk. Amilyen esőkről írtunk eddig, azok kis semmik ehhez képest. Szóval képzeljétek el a legnagyobb esőt, amit valaha láttátok, majd adjátok hozzá 1000-et, szorozzátok be 200-zal és akkor még csak a felénél járunk. Már azon töprengtünk, hogy hol lehet a bárka, ami csak ránk vár... cefet volt, sok kép se készült.

Mondjuk az a szerencsénk volt, hogy erdőben voltunk a lombok felfogtak ezt azt.

Kicsit még a nyílt terepen is kaptunk belőle, de ott már lecsitult. Aztán szépen lassan elhalkult. 

Kis település, majd miután csak nem jött semmi beülős hely az internet segítségét kértük és le is tértünk kicsit az útról, hogy találjunk egy klimót. Kellemes hely volt. Főleg, hogy meleg és száraz. És foci vb, láttuk mindkét marokkói gólt a belgák ellen. 

Majd indultunk is tovább, már alig 6 km. Padrón előtt egy nagyobb településen vezetett a jel, majd egy hidacska után a folyó parton folytattuk, ami egészen bevitt minket a szállásig. Itt volt a francia manus, meg egy csomó másik ember. Ez már nagyobb hely és egy napnyira van a cél! 

Mivel ma spanyol meccs van ezért eldöntöttük, hogy vegyülünk. Egy török kebab után, egy spanyol kocsmában néztük a helyiekkel a meccset, akikkel ez igencsak jó hangulatú volt. 10re sajnos vissza kellett érnünk, mert záróra volt az albergueban (legalábbis nekünk ezt mondták...), így mi már nem láttuk, hogy egyenlítettek a németek. De mint kiderült, túl jó gyerekek lévén siettünk vissza. Mert a németek végig nézték és csak utána jöttek vissza.

Néha lehetnénk egy kicsit rosszabbak...