Hajnali kutyaugatás + varjak a pala tetőn + tehén kolomp az ablak alatt = ébresztő! 

Hűha a reggeli Manaslu talán még szebb is. Jó egy ilyen helyen kelni. 

A reggeli megint a konyhában, és sajnos megint nem a legfinomabb. De legalább van. Itt próbálom ki először a bivaly vajat. Hát érdekes, mit ne mondjak. Indulás előtt, még lövünk egy közös képet a Manasluval.

A mai egy laza nap lesz, ennek szellemében lazán is indulunk és laza ereszkedés is vár ránk. Ma végre úgy tűnik nem az autó úton megyünk. Pici erdei utat követünk. Itt-ott látunk némi életképet is. Egyszer csak egy kis szerény híd jön, majd egy elég meredek emelkedő, amit lépcsővel könnyítenek. Az emelkedő tetején egy Thanchouck nevű település fogad a Manaslu gyönyörű látképével.

Az utcán mindenkinek köszönünk és ők is nekünk. Namaste! Két kislány nagyon meg bámul minket. Itt az ideje, hogy lufikutyát hajtogassunk. Amint belekezdtünk, körbe kiabáltak és még több és még több gyerek szaladt ki. Majdnem a falu összes gyereke kijött a csodánkra. Láthatóan örültek a kis ajándéknak. Aranyosak voltak nagyon. 

A falu után újra az autóútra kellett visszatértünk, de nem volt vészes. Erdős volt, így árnyékban voltunk.

Kotóban egy keksz ebédet tartottunk. Majd meglátogattuk a helyi Gompba-t (templomot). Egy kisebb ünnepség lehetett, mert a falu nagyja ott ette a déli dhal bhatot.

Még mielőtt elhagytuk volna a falut, úabb checkpont következett, ahol minden rendben volt.

Nagyjából 1 km múlva meg már be is értünk a mai napi célunkhoz Chame-be.

Elég korai az érkezésünk, de nem baj, így több idő marad pihenni, ez volt mára a terv. 

Találtunk is egy szép helyet, ahonnan farkasszemet nézhettünk a Larjung csúcsával és még az Annapurna II-t is láthattuk. A spanyol nők is csatlakoztak, sőt egyre több és több turista jött erre a helyre. 

Mivel koraiak voltunk, én még a nyakamba vettem a várost. Ugyanis ez a hely elég nagy volt, mint kiderült, ez Manang district székhelye. 

Még egy természetes meleg vizes forrása is van, de ebbe most még nem merészkedünk bele. 

Időközben, kora este megérkezik a túravezetőnk, Rupesh is, akivel innentől együtt megyünk, ugyanis holnaptól áttörjük a 3000-s határt.

Kis ismerkedés után megnyugodtunk, hogy tud angolul. Nem a legjobb, de sokkal jobb, mint amennyit beszélt Kathmanduban, mikor először találkoztunk.

Kedves srácnak tűnik, de az fura, hogy körbe ugrál minket, mi ehhez nem vagyunk hozzászokva. 

Vacsorára teljesen megtelik a hely különböző utazóknak, van aki biciklivel, van aki motorral van és vannak természetesen gyalogosan is. Belgák, olaszok, ausztrálok, németek, brittek, amerikaiak. Szerencsére begyújtják a vaskályhát így jó meleg van az ebédlőben. Valószínű ezért nem mozdul ki senki.

Szokásos lazulás és időzés a melegben,  a kályha körül az étkezőben.

A vacsora finom, a szoba remek. 

Kaja: 9,5

Szállás: 10