A Peel Forest egy nagy őserdő maradványa, amit sajnos a fakitermelés eléggé meg gyepált. Rengeteg sokat megélt fa található itt.  A három fő fafaj a kahikatea (fehér fenyő), a tōtara és a matai (fekete fenyő). A flórán kívül a fauna is különleges, hiszen rengeteg madárnak ad otthont. 

Miután megvettük az autónkat, Christchurcből haza felé tartva pont ideális délutáni programnak tűnt, hogy megálljunk itt. Egy Big Tree Walk / Nagy fa gyalog túrát néztünk ki magunknak, ami nem hosszabb mint 2 km, de körbe vezet a legidősebbnek tartott fák körül. Becslések szerint nagyjából 1000 évesek ezek a fák. Elképesztőek. Különlegesek és szépek. Tényleg magával ragadóak. A legnagyobb átmérője, több mint 3m, ez egy tōtara (bocsi nem tudom a magyar nevét). El tudjátok képzelni mennyi mindent láthattak ezek a fák? Mit tudnának mesélni? Mennyire bölcsek lehetnek? És mennyire szomorúak, hogy így leírtották a testvéreiket?
Minket meg fogtak, egyszerűen lenyűgöztek. Úgyhogy meséljenek most a képek. Bár valószínű nem fogják visszaadni, ami a valóság, de hátha. 

Meg hát az új haverjaink. Szokásunk, hogy az erdőben ha hallunk egy madarat énekleni, mi visszafüttyögünk nekik. És így ismerkedtünk meg a kis faintail (legyezőfarok) madarakkal. Nem nagy madár, kb veréb méretű. Sárgás hasa, foltos feje és nagy fekete fehér legyező alakú faroktolla van. Ritka kíváncsiak természetűek. Hozzánk annyira közel repültek, hogy simán dusizhattunk volna. Természetesen mi nem akartuk bántani, de azért ennyi bizalom mégsem volt benne, mert mikor leakartam közelről fényképezni, akkor el-elrepült. De aztán csak vissza-visszajött. Egyszer majdnem nekem szállt, amit sikerült is megörökítenem. 

Azóta több társával is találkoztunk már, mivel majdnem minden erdőben ők az elsők, akik köszöntenek. Nagyon kedves kis madarak. Szuper jó fejek.

Szép kis nap volt. Kiránduljatok sokat, járjatok erdőbe, csodáljátok a fákat, ismerkedjetek a madarakkal és szívjatok friss levegőt.

A maki is jól van, sőt élete első All Blacks rögbi meccsén. Haka!