Mackenzie kék szépségei.
Halihó!
Bocsi a csúszásért, mint azt az előző bejegyzésben elmakogtam, most gőzerővel kirándulunk. Ezért nem marad energia az írásra. De ma eső napot tartunk egy kempinges kabinban. Munkát keresünk, pihengetünk, és egyefene akkor írok is egyet. Amúgy már bőven tavasz van, és csodaszépen virágzik minden.
A mesében ott tartottunk, hogy Oamaru-ban van egy pár kedves bolond, de most menjünk tovább és jussunk el az első állásunkig.
Ezt a bejegyzést pedig nem véletlenül halogattuk idáig, habár időrendben már rég lennie kellett volna. Viszont van egy pont, ami miatt pont beilleszthető ide. Ez pedig a Lake Ohau (Lake = Tó).
Ezt a bejegyzést pedig nem véletlenül halogattuk idáig, habár időrendben már rég lennie kellett volna. Viszont van egy pont, ami miatt pont beilleszthető ide. Ez pedig a Lake Ohau (Lake = Tó).
Új-Zélandon rengeteg gyönyörű, kristálytiszta vízű tó található. Ezek közül is kiemelkedik három a Mackenzie körzeten belül. A Lake Tekapo, a Lake Pukaki és a Lake Ohau. Mind három a Déli-Alpok lábánál fekszik, és az onnan érkező források táplálják őket.
Már az első új-zélandi napunkon volt szerencsénk megcsodálni őket, de az az igazság, hogy akkor még azt se tudtuk hol is vagyunk pontosan, hogy hívják ezeket a csodaszép tavakat/tókat (?).
Azóta egy párszor már volt szerencsénk közelebbről is megismerni őket, sőt mind a háromban csobbantunk is már. Mit is mondhatnék? Nyáron sem melegek, ami érthető, hiszen gyakran még nyáron is hófedte csúcsok veszik körbe őket.
Lake Tekapo
Ez volt az első nagyobb tó, amit közelebbről is megismertünk. Még a családnál laktunk, amikor az ő autójukkal (ez volt az első jobb kezes vezetés!) elgurultunk, hogy megcsodáljuk. Ha már ott jártunk, túráztunk is egyet és a végén pedig egy fürdéssel hűtöttük le magunkat.
Emlékszem gyönyörű nyári napnak indult, de igazából tökre felhős volt. Ugye az új-Zélandi február már csak ilyen. A Mount John Walkaway túrát választottuk. Az elején egy élményfürdő mellett baktattunk be egy erdőbe, majd fel a hegy tetejére. Basszus, ez a kis hegyecske nagyobb, mint a mi Kékesünk. 1300 méter magasra mentünk fel és onnan csodáltuk meg a kék szín árnyalatait. Kék az ég, szürkés-kékek az eső felhők és csuda kék a tó. Pompás kompozíció.
Lake Pukaki
Ez a tó a várárok a Mount Cook előtt, hiszen végig kell haladni mellette, ha autó úton akarsz eljutni a legmagasabb új-zélandi hegyig.
Ha van egy percetek csattanjatok fel a netre és nézzétek meg, milyen türkiz kék a google térkép alapján is. (Az előbb be is szúrtam nektek.)
Ide szerencsére többször eljutottunk. Voltunk ugye a családdal is itt. Majd későbbiekben többször egyedül. A víz maga is gyönyörű, tényleg tátva marad a száj. Elképzelhetetlen ez a kékség, ha nem látod valóban. De a körülötte lévő hegyek miatt ez az egész zseniális. Jó kis kombó!
Lake Ohau
És végül, a mi szívünknek a legkedvesebb. Mikor 2023. január 23.-án megérkeztünk, ennél a tónál állt meg legelőször a házigazdánk barátja, hogy megmutassa micsoda szuper országba érkeztünk.
Akkor még nem is sejtettük, hogy mi fog minket idekötni. Ki hitte volna, hogy itt fogunk dolgozni a Lake Ohau Lodge-ban? Illetve élni egy lepukkant bódéban a Grottage-ban? Meg, hogy barátságokat kötünk itt a világ végén? Ráadásul jó néhány új kalandot megélni?
Akkor még nem is sejtettük, hogy mi fog minket idekötni. Ki hitte volna, hogy itt fogunk dolgozni a Lake Ohau Lodge-ban? Illetve élni egy lepukkant bódéban a Grottage-ban? Meg, hogy barátságokat kötünk itt a világ végén? Ráadásul jó néhány új kalandot megélni?
De egyelőre ennyi, erről majd mesélünk bővebben a következő részekben.
A makival meg az a helyzet, hogy pont az Alpok másik oldalán jár éppen, a West Coast-on.
