Ha nem a többiekkel programoztunk, akkor a legtöbb szabadnapunkon aktívak voltunk. Többször is elmentünk egy vagy két napra, megnézni ezt azt, úgy, hogy ott is aludtunk. Ezekről majd külön bejegyzésekben úgyis megemlékezünk. 

De hébe-hóba akadt, hogy pihenésre vágytunk, és akkor otthon maradtunk, főztünk és lazultunk. 

Illetve ezen felül felfedeztük a - szószerinti - környéket is. Egyrészt általában gyalog jártunk a meló helyre, így a tavat, a központi elemet mindennap megcsodálhattuk. (Az előző részben, ti is.)  Aztán ezenfelül egypár periférián kívűli helyet is megcsodáltunk magunknak.

Az egyik ilyen rögtön a kunyhónk mögött volt. Az A2O bicikli út folytatása, ami a Te Araroa útvonalba vezet bele. (Ez az út, egész Új-Zélandot átszeli Északról - Délre.) Ebből ki lehet találni, ha ezek itt mennek, akkor a táj is lenyűgöző. Rálátni a tóra, hegyek lábánál hullámzik a dombság és a fű, picike erdők, tele élettel. Itt volt az első gombászásunk is a Ninoval. 

Aztán ott van a tó folytatása, felfelé a magas hegyek irányába. Egy gyönyörű völgyben lyukadhatunk ki, amit azok a folyók vájtak ki, amelyek a Déli Alpokban erednek és a táplálják a Lake Ohau-t. Amikor ott csavarogtunk, arról beszéltünk, hogy már csak ezért is megérte volna meglátogatni ezt az országot. Hiszen ezek azok a helyek, amiket otthon nem találhatunk. Gyönyörű volt. 

És akkor ott van még a sípálya. Egyszer még ősszel (áprilisban), felmentünk gyalog a hüttéig. Felmentünk, mivel tudtuk, hogy mi nekünk májusban mennünk kell, hiszen a vízumunk csak 3 hónapot enged dolgozni, ilyen ez a working holiday visa. Télen tehát tuti nem megyünk fel. Jó kis túra volt. Volt, hogy az utat követtük, volt, hogy offroad-ban nyomtuk. A látvány itt is elragadó volt. 

Hát még télen! Ugyanis visszamentünk még pár napra augusztusban, hogy végleg elköszönjünk a Lodge-tól és főleg az ottani pajtásainktól. Na de most itt a lényeg az, hogy egy napra felmentünk és kipróbáltuk a snowboard-ot is. A Nino (a legjobb ottani pajtink) tanítgatott, majd egy idő után elég jól elkaptuk a fonalat. És hát a havas, téli látvány?! Brutál szép! 

Ide meg vissza-vissza tértünk, hogy teljes legyen a lezárás. Egyszer a Fairlie-től elköszönős futóverseny után. Egyszer a srácok jöttek rögbi meccsre hozzánk. És aztán augusztusban a végleges búcsú. Egy utolsó közös vacsival. Egy snowboardozással. Egy kirándulással. Egy macskázós, borozgatással. Ott volt még majdnem mindenki aki számított nekünk, szóval így lett kerek.

Köszönünk mindent! Jók legyetek. Ti meg olvasók, ha tehetitek, menjetek el! Ígérem nem fogjátok megbánni. 

Ahogy a maki sem bánta meg, hogy ott járt.