Halihó!

Érkezés Nepálba

Brisbane után egy egész napot repültünk. Hajnalban kelés, majd reptérre vonatozás.

Még egy kis ügyintézés a reptéren, majd kis késéssel indultunk is.

Brisbane - Denpasar -Kuala Lumpur - Kathmandu az adag. Sajnos sehol semmit nem láttunk csak a reptereket. Háztól házig 22 órát utaztunk. 

De mégerte végre megérkeztünk Nepálba, egy teljesen új kontinensre, egy teljesen új kultúrába. Egy újabb dédelgetett álomba.

Elég egyszerű volt a reptéren pénzt váltani, majd sim kártyát venni és taxit találni. Tukmálják.

Helyi idő szerint éjfélre értünk Nischalhoz az új vendéglátónkhoz. Ő neki fizetünk a szállásért és segített nekünk 2 túra szervezésében.

Az első egy Mount Everest néző túra, a második a nagy Annapurna Circuit Trek. 

Kathmandu

A következő egy hétben, -két részletben, egy kicsit sikerült felfedezni Kathmandut, plusz a hiányzó cuccainkat is beszerezni.

Nekünk ez az első ázsiai országunk, ahol járunk (leszámítva a reptereket), így sok minden új volt elsőre.

Csak bemenni a városba már izgalmas volt, hiszen minden más. 

Az egész város színes, szagos, zajos, mozgalmas. A közlekedésben nincsenek szabályok. Mindenki megy mindenfelé, de szószerint. Ráadásul rengetegen vannak. Maga a tökéletes káosz. 

Ja és az egész város, meg mint kiderült az ország, egy nagy bazár, egy nagy búcsú, egy nagy vásár. Mindenhol lehet mindent is venni. Rád is akarnak mindent dumálni, természetesen elég drágán. Viszont így lehet alkudozni. Az első nap még kis zöldfülüként nem igen alkudtunk, de másnapra meguntam, hogy mindenki le akar húzni, úgyhogy beleálltunk a játékba. Van aki nagyon pofátlanul tolja, és van aki elég korrekt. De itt ez a kultúra része.

Emberek

Amúgy az emberek nagy általában kedvesek, - mint mindenhol. Élet vidámak, egyfolytában mosolyognak. Sokkal nagyobb közösségi életet élnek, mint otthon. Összejárnak, játszanak. Nyomkodják ők is a telefont, de több olyat látunk, hogy csak beszélgetnek. 

A családnak nagy szerepe van, itt több generáció is együtt lakik és nekik mi vagyunk a furák, hogy mi nem. 

Fesztiválok

Rengeteg ünnepségük van, és ezért sok a fesztivál is. Mióta itt vagyunk vagy 4-5 napon át ünnepelték valamit. Nem teljesen értjük az összeset, de volt hogy a kutya nap volt, mert az egyik istenüknek köze van a kutyákhoz. De volt a fény ünnepe, a lány és fiú testvérek ünnepe. Szóval mindent megünneplnek. És egyáltalán nem stresszesek. Mi is kaptunk áldást.

Vallás, Swoyambhu Mahachaitya

Meg tudtuk közben, hogy a hindu és a buddhista itt a két fő vallás, ráadásul csak itt Kathmanduban keveredik is a kettő, úgyhogy ebből a szempontból is különleges helyen vagyunk. 

Elsődlegeslegesen nem Kathmandu miatt jöttünk, ezért nem is fedeztük fel az egész várost, de azért az egyik nevezetességhez eljutottunk. Ez volt a Swoyambhu Mahachaitya, a Majom Templom. Ez egy buddhista templom, ami a tibeti nyelven Fenséges Fákat jelent, utalva a helyén lévő fákra. A Majom Templom nevet azért kapta, mert rengeteg majom tanyázik ott. Illetve most már sok a kóbor kutya is (a város és az ország is tele van velük). Ez azért van, mert a helyiek ételt visznek a parkba, hogy áldozzanak,  így viszont az állatok könnyen kajához jutnak és nem is mennek sehova. Némelyik elég agresszív. Nagyon érdekes volt egy ilyen szent helyen lenni. A hátsó részéhez a Buddha Parkhoz, amúgy elég közel laktunk, úgyhogy mindennap elmentünk mellette.

Ételek

És hát a kaják. Nekem nagyon bejött a konyhájuk, a Laurának már annyira nem. Mindenbe tesznek csípőset, és elég sok mindenbe curryt is. Ja és a napi három főétkezésből általában kettőnél rizst esznek, főleg dhal bhat-ot. Itt a rizs mellé adnak egy lencse levest, párolt spenótot és krumplit. Sok húst nem esznek, de minden mellé kérhető, ha szeretnél. Ettünk már úgy csirkét, hogy kis mocsingokba volt felvágva. Nagy közös kedvencünk a momo, ami egy változatosan ízesített tészta gombóc (ettünk eddig krumplisat, zöldségekeset, bivalyosat, gombásat), plusz adnak hozzá valamiféle mártogatóst. 

A másik, hogy otthon mindig ilyen fémtálakból esznek. Az éttermekben a turistáknak porcelánba adják az ételt, de a helyiek ott is általában fém (bronz?) tányérból esznek.

Negatívum

Ezek voltak az izgalmas részek, viszont van nekik negatív is. Elég koszos a város és úgy általában az egész ország. Minden be van csomagolva. És ha valamit meglesznek majd végeznek vele, csak úgy eldobják. Tök mindegy hol vannak. De amúgy meg mindenki rendezi a saját portáját, hogy az ne legyen poros és szemetes. Meg vannak szemétszedők is, de hát annyian szemetelnek, hogy azt nem lehet győzni. Meg hát a higiénia. Vagyis mi Európában túl toljuk valószínű.

A másik a szmog, Kathmanduban elég nehéz megmaradni, de nem csak nekünk, hanem a helyieknek is. Elég sok a maszkos ember. Gondolom az is rátesz, hogy most száraz időszak van és a porzik minden.

Szóval eleinte elég nagy volt a kultúrsokk. De aztán egyre jobban belejöttünk és most már nagyon tetszik. Viszont csak így, hogy tudjuk, innen megyünk haza, letelepedni nem tudnánk itt. Tényleg egy más világ. Egy csodásan más világ.