Annapurna Körtúra 14. nap (11.30.): Pillangóhatás

Ghorepani 2800m - Poon Hill 3200m - Nayapul 1000m / 23,6km +429m -2200

Halihó!

Korai a kelés, 4-kor csörög az óra, hiszen napfelkelte vadászatra indulunk.

Elég jól haladunk már reggel 6-ra fenn is vagyunk a Poon Hillen. Hideg van és sajnos nem egyedül jöttünk vadászni, elég sok a turista, plusz még 2-3 iskolás csoport is van. Kicsit félünk is, hogy elijesztik a nagy vadat.

Szerencsére ez egy bátrabb élőlény ennél és szépen lassan ébredezik is. Először csak a horizontot borítja világosba, majd a tájat és végül felmászik a hegyek tetejére, hogy arannyá változtassa a hó sipkákat. Meseszépen fest.

Tényleg megérte a korai ébredés és a fázást. Dhalguiri, Annapurna I egy képben, korán reggel. Sose rosszabb reggelt.

Mire kifényképeztük és élvezkedtünk magunkat már teljesen át is fagytunk, úgyhogy induljunk vissza a szállásra. Még egy gyors reggeli és hajrá!

Elég könnyen haladunk lefelé. Jó a kedv és a tempó is, ezt már szeretjük. Bonjour franciacsapat. Namaste kis kutya. Szia erdő. Szép is az erdő.

Ullerig simaliba, majd ott szembesülünk, hogy a buszt lefoglalták az iskolások, így nincs busz, a dzsipek meg kicsit drágák. Hát akkor gyalogoljunk tovább, úgyis tele vagyunk még energiával.

Egy dologgal nem számoltunk. Azt tudtuk, hogy lefelé kell menni, de azt nem, hogy meg kell küzdenünk a millió plusz egy lépcső fokkal is. Hát ez eléggé térdszaggató harc. Cserébe a táj brutál szép. Nagyon tetszik, kár lett volna kihagyni és dzsipbe pattani.

Délután 2 körül megéhezünk, tartunk is egy ebéd szünetet, hogy az utolsó lépcsőkre is legyen erőnk. És ekkor jön szembe a Gyűrűk ura zene és mi meg legyőzzük a lépcsőket.

A jutalmunk? Egy nagyon unalmas autó út az utolsó 7 kilométerre. Egy-egy bölény jön csak szembe, vagy egy családi ünnepségbe futunk bele. Játszunk is egyet, majd csak beérünk az utolsó checkpoint-hoz. Megkapjuk az utolsó pecsétet és vége. Megcsináltuk.

Na jó még el kell menni Nayapulig, de az már csak 2 km. Hát ahogy haladunk, már nincs is sok hátra, már szinte látjuk a várost. Mire dudál egy busz tele diákkal. Hová megyünk? Pokharába. Ők is. Akkor köszi.

Leültünk és üresség. De hihetetlen boldogság és eufória. Megcsináltuk! Most már tényleg. Mi a következő? Pokhara.