Halihó!

   Hát jól sült el tényleg a coachsurfing-es alvásunk. Reggel nem túl korán, 8 körül keltünk, 9-kor már a konyhában beszélgettünk a vendéglátóinkkal. Ők egy portugál-új-zélandi páros, így elég sok mindenről ki tudtuk őket faggatni. Főleg a jelenlegi utunkkal kapcsolatban egy kis portugáliai, majd a későbbi terveinkkel kapcsolatban új-zélandi kérdezzfelelek volt. Aztán mindenki mesélt magáról is. Végül az El Caminoról is tudtunk kérdezni, mivel ők idén tavasszal csinálták meg Portótól. Szóval egész jó kis beszélgetés alakult ki. 

 Végül csak elindultunk. Bár nem tudtuk, hogyan merre menjünk, csak azt, hogy elindulunk a következő szállásunkhoz, hogy lerakjuk a nagy táskákat és aztán nyakunkba vegyük a várost, beszerezzük a credential-t, azt a bizonyos zarándok útlevelet. 
Aztán mivel addig-addig beszéltünk, hogy nekik is kellett menniük a dolgukra, ezért együtt indultunk. Sőt! Közösen eltaxiztunk a metróig, onnan elkísértek addig az állomásig, ahol nekünk át kellett szállni a buszra és végül elköszöntünk. Nagyon kedvesek voltak, köszönjük szépen. 

 Meg lett végül a busz, meg a szállás is, leraktuk a nagytáskákat is, majd visszamentünk a belvárosba. -Ja amúgy azért kell ennyit utazgatni, mert hatalmas ez a város. A lányok azt mondták, hogy kb olyan 5 millió a népesség és a Tejó/Tajo folyó partján fekszik, rengeteg kisebb várost bekebelezve maga köré. Hatalmas hidak vannak, kb mint San Fransiscoba és van egy Jézusos szabadság szobruk nekik is a túlparton. Sok az izgalmas villamos = kicsik és fel-le mennek, merthogy amúgy dombokra épült. Meg a házak borítása érdemel még egy szót: sok a csempével borított épület. Azuljeo csempe (keressetek rá).- 

Na szóval vissza is gyalogoltunk a belvárosba, nézelődtünk, értelmeztük a várost. Elég színes, elég nyüzsgő. Első blikkre nekünk nagyon bejött. Ittunk frissen facsart narancslevet. Bóklásztunk és végül elmentünk a Sé katedrálishoz, hogy beszerezzük ezt a bizonyos zarándok útlevelet.  

Az út azonban nem innen indul, hanem egy kicsit arrébbról a Igreja de Santiago-tól indul, ami egy kisebb templomocska. Itt egy tábla jelzi mindezt és az első nyíl mutatja az irányt, hogy merre induljunk.

Igazából mivel ráértünk kicsit mentünk is utána, majd visszafordultunk és a Arco da Rua Augusta elé értünk. 

Onnan még elgyalogoltunk a legközelebbi metróig, ahol feltöltöttük a tömegközlekedési kártyánkat. Nagyon jó kis rendszer: feltöltöd amennyivel akarod és annyiszor utazol. 1 töltés = 1,5 Euro = 1 óra utazás, bármennyi átszállással.

 Következő bejegyzés                                   Előző bejegyzés