7. nap, november 2. Pihennő nap

Jelentkeztünk!

Hahó!

Dolgozz és nyaralj vízum nap van! De nem kapkodtunk. Laza, kómotos ébredés. A nő itthon maradt és őrizte a tábor tüzet, felkészült a jelentkezésre, utána nézett dolgoknak. A férfi meg elmentem vadászni a városba Vila Nova da Barquinhos-ba, hogy legyen mit enniük. Ez elég izgire sikeredett, mert ahogy gyalogoltam kifelé az első autó felvett. Majd mikor végeztem és összeszedtem a prédát és indultam haza, már majdnem kint voltam a városból, pont ugyanaz a faszi jött szembe velem az utcán és kérdezte, hogy visszafelé megyek-e, ha igen, elvisz újra szívesen. Nagyon kedves volt. Jófejek ezek a portugálok.

Aztán a nő megfőzte a prédát: cukkinis, paradicsomos rizseshúst. Majd gyakorlás következett. Tényleg semmi extra egészen estig.

És mivel ez a mi kis naplónk is, így csak az estét akarom leírni, mert az emlékezetes lett.

Otthoni idő szerint este 10-kor nyitották meg ezt a vízumot, ez azt jelenti, hogy itt este 9-kor. Egész nap nem izgultunk, megbeszéltük, ha meg lesz, akkor nagy boldogság, ha nem, akkor lesz más.

Na erre, este 9 előtt 5 perccel, már éreztük, hogy van itt tét. 100 ember kapja meg ezt a vízumot és 3-4 perc alatt szokott betelni, mert akkora az igény rá, több ezren is jelentkeznek és gyorsasági sorrend van.

08:56: gyors internet ellenőrzés. Van mindenkinél.

08:57: "na jó, én azért izuglok".

08:58: Egy utolsó pacsi és csók, hajrá menni fog.

08:59:05, 4, 3, 2, 1, Frissítés!

09:00: "nem megy, próbáld, máshogy, megy! Hajrá"

És nyomtuk és nyomtuk, begyakoroltuk, kb 2 perc alatt menni szokott. "De basszus, a végén most új oldal van. Pipáld ki ott az összeset is." És fizetés most!

09:04: És a Laurát engedte, engem már nem... Áhhh nee, de hát egyszerre ment minden. Sebaj menni fog, valaki nem tud fizetni, akkor újból nyílik a lehetőség, folyamatos frissítés indul.

Frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi, frissítés, semmi...

09:22: "Facebookon ebben a csoportban nézd meg hátha írnak valamit" "Hogy mindenkinek ott ragadt le, ahol nálad is."

09:26: "De most látom, hogy valami csaj írta, hogy neki sikerült telefonról, próbáld úgy."

"És igen így beenged, de csak 20 percig lehet fizetni. Basszus lehet, te kicsúsztál előbb próbáld te."

És tényleg kicsúszott. Most fordult a helyzet a Laura esett ki a pixisből én voltam bent. Szar pingpong meccs volt ez.

"Engedjük el" "Nem egy kicsit még próbálkozzunk, az nem lehet, hogy eddig cipeltük a laptopokat, kivettük ezt a szobát a semmiért. Egyszerűen nem. Csak egy kicsit még. Valami csoda csak történik ezen az úton."

09:47: "És most mégis beenged! Bent vagyok, de reméljük nem estél ki a 20 percből, fizess előbb most te!" "És de bassza meg kiestem, tényleg egymás között pingpongozunk, te ki esel én megkapom, én kiesek te megkapod... Még egy picit, 10 percet próbálkozom és vége tényleg engedjük el." Laura újra bent, Peti kint.

09:51: "és beenged, és még te sem eshettél ki, fizess te előbb, lássu..." Működik!!!! Mindkettőnknek sikerült háromnegyed órával később. Valószínű nem csak mi volt így párban, hogy együtt akartunk menni. Vagy van aki nem tudta kifizetni a jelentkezési összeget, vagy kitudja, sikerült az a lényeg!

Boldogság, öröm, boldogság, öröm. Tervezhetünk.