Élet a farmon, II. rész

A workaway és a workingholiday napos oldala

Halihó!

Na és akkor kicsit oldjuk fel ezt az egészet, mert természetesen nem volt ez az egy hónap teljesen negatív. Voltunk tényleg lelkileg lent, de azért voltunk fent is. És szeretnénk bemutatni, hogy ennek a workaway programnak van nagyon sok jó oldala is. Sőt csak az van, ha ügyes az ember. Mert, az hogy kihez kerülsz az lutri, de hogy hogyan éled meg és mit csinálsz, az rajtad múlik.

A napjaink igazából sok félék voltak. Eleve az időjárásnak köszönhetően nem volt két ugyanolyan nap. Eleinte elég hideg volt a már említett mikroklímának köszönhetően, de aztán egyre szebb és jobb napok következtek. Sokat sütött a nap, ráadásul csak este 10 körül ment le. És este ha tiszta volt az idő, olyan csillagos volt az ég, hogy elállt a szavunk is. Sokszor láttuk a Tejutat is. Ilyenkor mindig szerettük, hogy ennyire a semmi közepén vagyunk.

Meg hát a természet és a számunkra új madarak. Ugyanis elég sok olyan madár hangot hallottunk, amit eddig sose. A legjobban az a madár tetszik, aminek olyan a hangja, mint a kis kék kuka droidnak, az R2D2-nak a Star Wars-ból.

Napközben általában dolgoztunk, nem kezdtünk korán, a család nem volt koránkelős, szóval olyan 10-től kezdődött a reggel. Addigra mi már rég fent voltunk. Finom reggeliket csináltunk magunknak és indulhatott is a nap.

Sokat kertészkedtünk. Volt olyan dzsungel, hogy csak na. Két padot is találtunk, mikor kipucoltunk egy-egy területet, amiről a család nem is tudott, hogy van. Volt, hogy fát vágtunk ki, vagy hasogattunk össze. Sokszor nyírtunk füvet. Egy alkalommal lépcsőt alakítottunk ki a patakparthoz, hogy könnyebben legyen a lejárás. Volt, hogy esős volt az idő, és ekkor kitakarítottuk a házukat. Sőt egyszer még kecskét is fejtünk. Igazából szerettünk dolgozgatni is.

Elég sokat foglalkoztunk a kecskékkel, mert hát ezek buta egy lények. Volt egy anya, meg neki egy lány és egy fiú gidája. A fiú gida mindig megszökött és beszorult a feje a vadhálóba. Őt mindig össze kellett szedni, vagy ki kellett szabaditani. Őt is nagyon megkedveltük, el is neveztük Tökfejnek. A többi állathoz is próbáltunk kapcsolódni, ismerkedni velük.

És olyan is volt sokszor, hogy csak a gyerekekre vigyáztunk. Velük mi nagyon sokat játszottunk. Sőt megtanítottuk őket sakkozni. A Laura sokszor mesét olvasott nekik, a kicsivel számolni tanult. Kedves és kíváncsi gyerkőcök.

Egyszer-kétszer főztünk is nekik, a Laura csinált igazi gulyáslevest, illetve madártejet. Próbáltunk egy kis magyar ízt bemutatni nekik. És hát jól sikerültek ezek a vacsorák, örömmel fogadták őket.

Igazából, ha fent voltunk lelkileg, akkor jól éreztük magunkat. Nekem meg is jött a kedvem újra a futáshoz, sőt írtam magamnak egy 16 hetes maratoni tervet, amihez végig tartottam magam és júniusban le is futottam. A Laura újra elkezdett olvasni, még szerencse, hogy elhozta az e-bookját. Meg elég sokat filmeztünk esténként. Stílusosan végig néztük a Gyűrűk Ura triológiát. És hát az van, hogy még mindig zsír! Itt fodrászkodtunk először is.

Csodaszép környezetben voltunk, a szabadban. Jó kedvünkben nagyon tetszett, hogy körül ölel minket a természet.

Tervezgettük, a hogyan továbbot. Igazból, mielőtt idejöttünk, nem sokat tudtunk Új-Zélandról, itt olvastunk rendesen utána, kerestük magunknak a jövőbeni programokat.

Szóval itt ismerkedtünk meg Új-Zélanddal. Eleve az, hogy januárban és februárban itt nyár van, már az is új volt. Oké az elején hidegecske volt, de aztán tényleg napsütéses napok jöttek. Ugye új volt a közlekedés, a boltok kínálatai. Új volt a készpénz, új volt minden. Teljesen más a mentalitás és hát a nyelv. Éltünk már külföldi országokban, de ez az első hely, ahol az angol az anyanyelv és nem csak tanult nyelv. Hát itt most aztán kiderült, hogy annyira nem vagyunk pengék angolból, sőt bőven van még mit tanulni. Szerintem ez alatt a félév alatt, amúgy sokat fejlődtünk.

Miután meg lett az autónk sokat foglalkoztunk azzal is. Szerencsére nem volt vele semmi gond. De mi kitaláltuk, hogy hogyan tudnánk aludni benne, és azt csinálgattuk. Először is bútorlapot vágtunk, majd szivacsot vettünk és a Laura abból csinált egy tök szuper méretre vágott ágyszivacsot.

Plusz minden szabadidőnkben elszabadultunk és mentünk kirándulni a közelbe. Eleinte a családdal is voltunk egy-két helyen, de az autónk érkezése után már külön mentünk általában.

Érdemes szót ejteni a jobb oldali vezetésről, mint újdonságról is. Hát azt kell, hogy mondjam, hogy semmi extra. Mondjuk az első ilyen vezetés, azért furcsa volt, de túléltük, és fokozatosan belejöttem. Meg az igazsághoz hozzátartozik, hogy az automata váltó miatt csak kormányoznom kell. Na jó meg említsük meg azt is, hogy főleg az első 3 hónapban azért fel-fel cseréltem az indexet az ablaktörlővel. Ezek vicces szituk szoktak lenni. De összességében azt kell, hogy mondjuk, hogy nem egy nagy wasistdas.

Összességében az van, hogy azért egészen jó kis egy hónap volt. Sok minden új dolog történt velünk és nagyon sok pozitív élménnyel is gazdagodtunk. Teljesen jó ez a workaway, Új-Zéland meg egy tök jó hely! Úgyhogy hajrá nyomjátok!

Még a végén egy kis önreklámot had nyomjunk, azoknak akik még nem ismernek minket. Itt a kis világgá menő makink facebook és instagram oldala:
https://www.facebook.com/napi.makii/
https://www.instagram.com/napi.maki