Halihó! 

Jó kedvű volt a koraibb ébredés. Meg maradt a tegnapi öröm. Már nagyjából tegnap összepakoltunk, de így se indultunk el túl korán. Ennek egy nagy oka volt. Ma is esőt írtak elő az égiek...

Túl kenyelms volt minden, nehéz ebből kiszakadni. Reggeli után, azért csak rávettük magunkat, hiszen a kaland az kaland, és mi erre jobban vágyunk a kényelemnél. 

Így 09:30 körül sikerült is elindulni, felmálházva és eső ruhát húzva. Hiszen az eső tényleg esett. Az, az igazi mocsok szitáló eső volt, kis mértékben semmi, nagy mértékben átok.

Tancostól búcsút vettünk, köszönjük jó voltál hozánk, és már baktatunk is vissza a jelünkhöz a Tejo partját övező, nádas-bambusz-szántóföldek mellett.

Barquinha-ban meg a Tejo-tól is elköszönünk, eddig folytunk együtt.

A jelre 4,5 km után tértünk vissza és már tudtuk, hogy még vár ránk legalább 22km ebben az esőben. Tomar az úticél. Relatíve nagy város és ma azért kéne odaérni, mert holnap már péntek és mivel letudtuk a jelentkezést tegnap, már feleslegesek a laptopok, küldjük őket haza. Meg van még egy pár dolog, amit nem használunk és így megszabadulhatunk pár kilótól. Szóval hiába undormányos ez a nap, van célunk. 

Közben beértünk Atalaia-ba, ahol az első kávézóba betértünk egy kóla-kávé-kombóra. Elég nagy élet volt, vagy 10 faszi már itta a magáét kint a teraszon, így mi már csak bent találtunk helyet. A tulaj nagy foci drukker volt és ezt érzékeltette is sálaival, meg onnan tudta, hogy Magyarország, hogy Puskás.

Nehezen de végül tovább indultunk az esőben. A település után levitt minket a kagyló egy  sártengerbe az eukaliptuszok közé. Itt már volt szint is benne, így még izgibb volt haladni és hébe-hóba kalózokat megszégyenítve káromkodtunk.

Átmenetünk az autópálya felett, majd egy írtáshoz értünk, ahol találtunk nekem egy új botot, mivel a bambuszom már nehezen bírta ezt a terhelést. Igaz az se segített, hogy ráléptem egyszer...

Köszi Boti1, nagyon jó szolgálatot tettél, nem feledjük szolálataidat. Üdv Boti2.

Egy banánszünet meg némi emelkedés és ereszkedés után a sártengerből Grouba értünk, ahol most kivételesen örültünk az aszfaltnak. 

A falu semmi extra, de utána volt egy szellemfocipálya. 

Azután meg Asseiceira, ahol volt egy hívogató albergue, de sajnos nem állhattunk meg. Így szépen baktattunk tovább, kicsit már elcsigázva.

Ráértünk a főútra, majd kisvártatva jött egy útszéli étterem, ahova behúzodtunk egy sütire.

Majd mentünk is tovább az útszélén, ami egy körforgalom után változott. Átmentünk az autópálya alatt és már a sínek mellé is kerültünk.

Már nagyon unjuk az esőt. De még csak nem jön Tomar. Már az előfalucskáiban vagyunk, de ő nem jön. Végül a sínek alatt kell átmennünk és látszódik a város. Bár a bevezető majdnem 1 km a kanyargós főút szélén van. Feketepont.

Pedig a város szépnek tűnik. Van egy folyója, ami teljesen elvezet minket a szállásig, ami a sétáló utcán található. 

Az albergue király, az árban van reggeli. Már csak egy gyors vacsora alapanyag vadászat van. Közben lett egy német szobatársunk is. 

Vacsora és alvás herr horkolásában. Guten nacht!