Hahó!

Nem volt vészes az éjszakánk, hiába volt nedves a malom. A paplan alatt nagyon jó meleg volt. Ki van ez találva. Igazából csak a macskák miatt keltünk fel, mert ki akartak menni és ennek hangot is adtak... miáúmiáúúú, bár az egyik a Laurához bújt lustálkodni.

A reggel nekem nagyon szép volt a Laura meglepett egy kis videóösszeállítással, köszönöm szépen, mindenkinek is. Nekem innentől már nagyon szép napom volt, sok pozitív gondolatom volt így egész napra.

A reggeli készülődés és étkezés után 8:30-kor már úton is voltunk hármasban Cristofferrel, mert délutánra ígérték az esőt, mi meg ha nem muszáj nem akartunk vele találkozni.

Az útról tegnap egy kicsit letértünk a település melletti erdőbe. Cserébe ma rögtön úgy indult a nap, hogy fel kellett mászni egy kis dombocskára, ahol nem leültünk, hanem vetkőztünk. Csüccs. 

Nagyjából 1,5-2 km után a jel is becsatlakozott hozzánk és közösen folytattuk az utat. A kisebb, nagyobb települések sorban érték egymást. Az 5. km körül végre egy kocsmát is találtunk, ahol meg tudtuk inni a nap indító kávét, meg könnyíthettünk is magunkon. Egy igazi késdobálóba keveredtünk és habár vasárnap volt fél 10-re már tele volt a hely... 

Folytatva az utat nem sokára egy sín következett, amit követtünk egy darabon, de természetesen ez is ki volt már vonva a forgalomból. Egy kis macskaköves út után jött egy nagyobb kukoricás, míg végül beértünk egy nagyobb városba, ahol folyamatosan mentünk felfelé és soha nem akart végét érni. Monoton felfelénket ágyú dörrenés szerű lövések állították meg. Fogalmunk sincs mit lőttek, de valamit nagyon.

Végül csak felértünk Olivér de Azeméis-be, ahol csaltunk egy kicsit. Sajnos pont szembejött egy Burgerking és csak megkívántuk. Fél dél körül voltunk és ma napi célunk már csak 10 km.-re volt, na jó kábé annyit is tettünk meg. 

A csalás után az úton folytatva elég színes várost ismertünk meg. Illetve egy templom tövében azt is meg tudhattuk, hogy már csak kétszázvalamennyi km van a nagy célig. A pihenő alatt lefoglaltuk a mai napi szállásunkat is. Mivel zárva van az albergue, így a legolcsóbb megoldást kerestük, ami mára egy hotel lett. Na jó csak két csillagos, de akkor is menőzünk. 

Az úton a következő rész amúgy egy ipari telep volt, csak az ősz színei színezték meg kicsit. 

Újabb pici aranyos település következett, ahol egy mosolygós arc mutatta az irányt nekünk, majd a síneken túl egy nagy kagyló is segített. Végül beértünk az utolsó előtti településre, ami azt jelentette, hogy már csak 5 km és mára vége. Cristofferünk úgy döntött neki kell egy kis pihi ezért megállt egy buszmegállóban. Mi úgy döntöttünk, hogy biztosan nem akarunk elázni megyünk tovább, még nagyjából egy óra és megérkezünk. Így mára elváltak útjaink.

Nem tudom kijárt jobban, mert rögtön ezután a döntés után egy olyan emelkedő következett, hogy ihaj. Öröm volt feljutni rá. A háromnegyedénél egy bácsika biztatott minket,- természetesen portugálul. De végül csak felértünk. Kis fújás után már haladtunk is, mert az ígért eső felhői gyűltek már.

Nem sokára pedig be is értünk a mai végállomásra Sáo Joáo da Madeira-ba. Igen nagy városnak tűnt az elmúlt napok kisebb városaihoz képest, például Lisszabon óta most láttunk először pláza szerű nagy dobozt. 

A szállás konkrétan a sétáló utcán volt, úgyhogy a centrumig mentünk.

Gyors becsekkolás után el is foglaltuk a szobánkat, ami nem volt egyszerű, ugyanis nem igen voltunk még ilyen kártyás hotelben és nem tudtuk megoldani magunktól ezt. Gyors segítség, gyorsan be is rendezkedtünk. Kaja vásárlás. Evés. Tusi, a mindenféle tusoló fejekkel ellátott tusolóban. Majd újabb csalás: film nézés és elállás.

Viszont holnap nem csalhatunk, nagy fába vágjuk a fejszénket, saját sétáló rekordot döntve elakarunk jutni Portóba. Kicsit több, mint 35 km. De jók leszünk és aztán újabb 2 napos pihenés jön.