Halihó!

(Hosszú nap, hosszú poszt...)

Ha őszinték vagyunk, nehezen keltünk ki az ágyból és indultunk el újra. Kényelmes volt minden. De újra győzött a kíváncsiság és a kalandvágy, így végül azért háromnegyed 10 után csak elindultunk, szépen felmálházva és az esőcuccokat előkészítve. 

Szépen ereszkedtünk le a katedrálishoz, hogy szerezzünk Portóból is egy pecsétet és, hogy rendesen a nulláról kezdjük a Portugese Camino da Costa (portugál parti Caminó) útvonalát. 

A városban amúgy nagy élet volt, most éppen nem esett az eső és nagy nyüzsgés kerekedett. Mire leértünk a nagy templomhoz már láttunk egy kisebb csoportot, akik Caminózhatnak (kagyló volt a táskájukon). 

A katedrális körül tele volt a tér turistákkal, voltak páran, akik "Buen Camino"-val köszöntöttek. Kedves gesztus. 

Nem úgy a katedrálisban. Olyan személytelen és bunkó volt a pénztáros/recepciós. Kábé le se szart minket és látszott az arcán, hogy utálja, hogy bejöttünk. Gyorsan mond mit akarsz, fizess mindenért és húz a francba. (A pecsét ingyen van, benyomta majd el is fordult.) És itt akkor most erről a jelenségről mesélnék kicsit, mert zavar. Lisszabonban a katedrálisban ugyanez volt, majd Santarémben is, voltunk egy katedrálisban és egy nagyobb templomban ugyanígy. Aztán az mindennapos, hogy egyáltalán nincsenek is nyitva, és kábé mit képzelünk, hogy beszeretnénk menni... Nagyon szeretjük ezt a túrát, minden nap valami pluszt kapunk. És még ha mi nem is feltétlen vallási okokból vagyunk itt, ez valahol egy vallási útvonal. Na nekünk eddig a konkrét vallási helyeken, ahol emberrel találkoztunk, csak egy kivételével, nincs jó élményünk. Elképesztően bizniszszagú ez a része. És nem feltétlenül csak Portugáliára érvényes ez...

Na mindegy is, utazni jöttünk, nem véleményt nyilvánítani. Az épület, amúgy nem csúnya és innen indulunk most ki a városból. Amúgy, sokan kezdik innen, Portóból az utat és mennek Santiagóba. És innen két út is indul. Folytatódik az eredeti útvonal, amit Central Caminónak hívnak és halad az országon keresztül. És van a másik, a miénk az óceánparti Camino. Amit tovább bonyolítottak azzal, hogy két úton mehetsz le a partra. Vagy mész kicsit városnézőbe Portóban és környékén és 1,5-2 nap múlva visz ki a partra. Vagy mész rögtön le a Duero folyó partjára és folysz ki vele már most az óceánig. 

Mi ezt választottuk, nagyjából 10:30 körül. Igaz kis kavarodással, de kibogoztuk, hogy most ne a jelet kövessük be a belvárosba, hanem ereszkedjünk le a kis sikátorokban a vízig.

És ez nagyon izgi volt, nagyon klassz helyek vannak itt a kis utcák között. Fedezzétek fel ezeket ha itt jártok.

Így szépen le is értünk a folyóhoz, ahol szintén elég nagy élet volt. Majd megtaláltuk a mi sárga nyilas jelünket és haladtunk jobbra/nyugatra, hogy kiérjünk ténylegesen az óceánhoz. Pár napja már ugye láttuk, de most végre tényleg találkozunk. Izland után, idén már másodszor. 

Miközben haladunk kifelé kicsit megjelenik az eső és előjönnek a kis aranyos villamosok. És úgy néz ki ők végig kísérnek minket a partig. Találkozunk egy nagyon kulturáltan kinéző mekivel. Tuktukos turisták jönnek mennek, csak mi cipeljük a hátunkon a mindennapjainkat.

Szépen lassan tűnnek el a színes házikók, jön az utolsó nagy híd is és kezdjük érezni az óceán sós levegőjét. És már itt is van látjuk a távolban a fél felcsapodó hatalmas hullámokat.

Közben azért mi már a 8. km-ünknél járunk, és ez nagyon város, jól jön egy kis pihenő. A nagyvárosokban ez a pisi kérdés mindig hátrány. Na jó a berliner miatt álltunk meg, hogy újra ehessünk egy ilyen fánkocskát. Nagyon bejött nekünk. Tuti, hogy még keresni fogjuk.

Igazából ez az ebédszünet volt, mert nagyjából negyed 1-kor indultunk tovább és nem sokára le is értünk a nagy víz partjára. Előbb egy világítótorony harcát figyeltük a hatalmas hullámokkal. Majd tényleg csak ámultunk. Megjöttünk. Szevasz Atlanti-óceán, leírhatatlan nagy öröm újra látni. Azért a mi életünkben ez nem mindennapos. Nagyon sokáig tudtunk volna bámészkodni. De a távoli fellegek sürgetni kezdtek, hogy "helló, még nem vagytok 10 kilométernél nagyjából 30-at akartok menni és már délután fél 1 van, ja és én is jövök, hogy rátok essek." 

Szóval indultunk. Tudjuk, hogy egy jó darabon csak menni kell a víz parton. Szépen bele is húztunk és élveztük, hogy a balunkon morajlik az óceán, a jobbhukon zajlik az élet, mi meg csak kerülgetjük a fákat és az embereket. És közben elköszönünk Portótól is, haladunk előre.

A váracska után, nem sokkal beértünk egy négyes csapatot. 3 olasz, 2 férfi és egy nő, meg egy dán lány alkotta a kvartett. Az olaszok ma kezdték a Caminot, a dán lány meg csak hozzájuk vergődött 2 napra aztán hétfőn repül haza. Egy jó órát együtt haladtunk, és együtt értünk be Matosinhosba. Közben elhagytunk pár szörfös, egy hatalmas Camino információs épületet, majd kicsit elhagytuk a nagy vízet és átkeltünk egy hídon. Megtudtuk, hogy az olaszok pont egy éve pont egy hónap alatt csinálták meg Pamplonából a Caminót, és hogy ki miből él. A dán lányról meg, hogy tanul és szabad idejében világot lát. Legutóbb Skóciát fedezte fel, jól hangzik.

Ők megálltak pihenni egy kávézóban, mi meg haladtunk tovább, egészen addig, még vissza nem értünk a partra. Ott újból leültünk, hogy bámuljunk ki a fejünkből és, hogy együnk egy banánt.

És újult erővel haladtunk is tovább, most süt a nap, és a világ végéig is el tudunk menni. Nem tudom leírni a hullámok hangját, a levegő illatát és főleg az érzést. Adjátok össze, és még adjatok hozzá +1-t.

Jön egy világító torony, és a Boa Nova kápolna. Kis emlékmorzsa. 

És mielőtt azt hinnénk, hogy ma már nem lesz eső már jön is egy nagy sötét felhő és elkezd szakadni. Szóval mindent fel és haladjunk. 

Kezdődik a fapallós rész. És tudjuk, hogy egészen a határig sokszor lesz ilyen.

Amúgy nekünk nem tervünk a határig menni az óceán parton, csak nagyon szerettünk volna itt is menni. De valószínű vissza fogunk térni a centrumos útra. Egyrészt most novemberben itt kint sokkal több a vihar és a szél is állandó. Mi meg, ha nem muszáj, nem szívatjuk magunkat, amíg élvezzük, addig megyünk itt.

Ahogy jött az eső, úgy ment is. Most volt először a mai napon, hogy egy kicsit elhagyjuk a házakat. Majd jött is egy bazi nagy ipari terület. 

Egy kis pihenő. Majd megyünk is tovább, mert 4 óra múlt és még van 10 kilométer. Ma nem vagyunk gyorsak, de ma nagyon szép dolgok vesznek körül. 

Pici városi rész, majd egy obeliszk valakinek az emlékére (Bocsi, ha túl sok az információ, néha elveszik valahol valamelyik.) És kezdünk belemenni a naplementébe. És nagyon örülünk, hogy ma akár már végig is nézhetjük. Ahogy haladunk előre látszódik, hogy mégse, túl sok a felhő a Nap előtt. Sebaj. Így is nagyon szép. 

 17:14, végleg lement a nap. Még kicsit látunk, majd szépen lassan besötétedik. Még nagyjából világosban látjuk Lavra települését és sötétben haladunk tovább a fapallókon a szállásra.

Nagyon érdekes volt, de nem félelmetes! Tök sötétben az óceán partján, nem félelmetes, hanem magával ragadó.

Végül negyed 7re beértünk Vila Chã-ba, ahol ma aludni fogunk. Kisboltozás majd irány az albergue. Ma csak mi vagyunk itt, pedig rengeteg ember elférne. De igazából jó ez nekünk, mert ez egy ötcsillagos zarándokszállás.

Főzés és késői lefekvés.