Halihó!

Folytatódik a nehezen kikelés az ágyból. Jó érzés amúgy ez, hogy nem késünk el sehonnan.  Finom reggeli és fél 10 után csak sikerült elindulni.  Komótosan haladunk ki a városból kis kertek mellett. És már vissza is tértünk a végtelen fapallókra. 

Sötét fellegek gyülekeznek. Szóba kerül az eső nadrág, még gondkodunk rajta utolérjük a tegnapi dán lányt, de ma már valaki mással van és megy is vissza ma Portóba. Hejhej. És jön is az eső. És a vízállógatya is előkerült. Jön egy kis természeti rész, ahol csak mi vagyunk. Az eső is elállt. Itt néha van egy-egy szakasz ahol konkrétan a homokon haladunk. Hát ez elég nehéz. Le is vesszük az eső nadrágot, mert így nagyon sok. Közben beszélünk egy német zarándokkal. Ő is tegnap kezdte és ő neki 2 hét múlva van repjegye haza. Találkozunk később. 

Na az ő tempóját vettük fel és egészen jól haladtunk előre. De a mai nap kicsit komótos. Nem úgy mennek a lábak és főleg a fej, ahogy az szokott. Valami ma nem jó. Ezért ahogy beérünk Vila do Conde és Póvoa de Varzim együttesébe az első pékségnél megállunk, hátha segít.

Sajnos tényleg az első pékségnél megálltunk, amit találtunk és az sem segített. Bár jól jártunk, mert mire megettük a kiflit, leszakadt az ég. De úgy igazán. Így itt kivártunk, kb háromnegyed órát és száraz bőrrel indultunk tovább. 

Kedvesnek tűnő település volt ez, legalábbis, amit mi láttunk belőle, de azért jó volt visszakeveredni a partra. Szóba is került, hogy bele kéne menni a vízbe. De akkora hullámok voltak, hogy veszélyesnek tűnt a sziklák között. Így csak a homokba mentünk bele és nagyon hirtelen leszakadt az ég, mire átfutottunk a túloldalra, kicsit eláztunk. Mire felvettük az eső cuccot már el is állt... hú de bosszantó.

És innentől ez egy ilyen nap, hirtelen leszakad az ég és mire felöltözünk, hirtelen el is áll. És hogy miért nem marad rajtunk egyfolytában az esőruha?! Mert ha kicsit is süt a nap, már nagyon meleg. Sok a cucc rajtunk és mozgunk, hőt termelünk. 

Haladunk lassan előre. Hatalmas szél fúj szemből és oldalról. Szép a természet. De kicsit fejben más ez a nap. Nem panaszkodunk. Csak erről is szeretnénk írni, ez az igazság. Nem minden nap szuper jó. Ez is az út része. Mint az életben. Vannak jobb és vannak nehezebb napok. Mindenkinek. 

Közben kis Caminós táblák is jönnek szembe, például hogy hány kilométer még Santiagó. Már nem nagyon hiszünk ezeknek. Csak ma 3 helyen 3 félét írtak, túl nagy különbségekkel. 

Egy hatalmas fóliás helyre értünk, ahol egymást érték a fólia sátrak. És köztük a macskakövön haladtunk. De nem kicsik, tényleg nagy sátrak között. Sok ember dolgozott a földeken és a sátrak körül. Saláta, hagyma, paradicsom ezek a zöldségek erre felé.

Az utolsó 5-7 kilométert valamiért nem a parton tette meg az út, így ma is lemaradtunk a szép naplementéről. Bár felhős az idő, lehet amúgy is elmaradt.  De legalább újra érezhettük az eukaliptuszok illatát. 

Végül negyed 6 körül megérkeztünk Apúliába és nem sokkal később a szállásra. Szokásos program. Bolt, főzés, pihenés. Viszont ma volt egy kis koncert is.

Ja és eldőlt, holnap visszatérünk az eredeti, centrális útra és egy kis időre elköszönünk az óceántól. Az az igazság, hogy ez a szél és viharos idő túl sok energiát vesz el, hiába nagyon szép.