Indulunk haza. Vége van Nepálnak is sajnos. 

Mivel mindenképp át kell szállnunk, még egy milánói három napot beterveztünk. 

Ehhez viszont 34 óra utazást kellett elszenvedni a momo-s kajáldánktól az európai szállásig.

Kathmandu - Új-Delhi - Isztambul - Milánó. Rövid út.

Kathmanduból délután 4:20-kor indultunk és Delhiig gyönyörű volt az út. A Himalája végig kísért minket. Búcsúztunk egymástól, sőt az egész világlátástól, legalábbis ebben az életformában. 

Aztán jött egy 12 órás reptéri móka az indiai fővárosban, ahol sajnos aludni nem sikerült.

Aztán kis késés miatt, csak átfutottunk a török reptéren, úgyhogy még egy jó kebabot se ettünk.

Milánóba viszont időben érkeztünk. És szembe jött a valóság. Teljesen elszoktunk Európától...

Haha, hideg van megint. (Ez a harmadik tél nekünk idén.) De az autók megint a másik oldalt közlekednek, az emberek rohannak mindenhová, és még a wc-ért is fizetni kell. :D 

Igazából nekünk nem jött be Milánó. De ez nem az ő hibája. Nem a mi világunk, hiszen minket rohadtul nem érdekel a divat, úgyhogy rossz helyre jöttünk, mert ez meg a divat egyik fővárosa. A város azon részét, amire volt időnk és kedvünk egy nap alatt körbe tudtuk nézni. Be is fizettünk egy helyi srác által vezetett túrára. Amiből elég sok mindent meg tudtunk a város történetéről, a Duomo katedrálisról, a Viktor Emánuel gallériáról, a Scala operaházról, Navigli térségből, a Sforzesco Kastélyról. Vagy éppen Leonardo da Vinciről, aki elég sokat élt is itt, illetve az egyik leghíresebb festményét Az utolsó vacsorát is itt készítette. 

Közben hangolodhadtunk a Karácsonyra is, ugyanis mindenhonnan ez vett körbe minket. Eddig nagyjából eszünkbe se jutott, pedig ezért indultunk haza, hogy addigra bőven haza érjünk.

Igazából a kaja jött be leginkább. Azért az olaszok ahhoz eléggé értenek, jól főznek. Ezt szerintem nem is nagyon kell taglalnom. 

Viszont arról még mesélnék, hogy befizettünk egy házi tészta és tiramisu készítő órára. Nagyon jól éreztük magunkat és elég mélyen belementünk a kulisszákba, hogy hogyan is készülnek ezek a finomságok. Ráadásul a végén meg is ehettük, amit főztünk. Elég finomra sikeredett a a világlátásunk utolsó vacsorája. Sőt egy helyi nagymama receptes könyvével is gazdagabbak lettünk.

Így telt el a két teljes napunk  és már indultunk is haza. Még tízóra utazás várt ránk, ugyanis annyira belejöttünk a buszozásba, hogy azt választottuk. Milánó - Ljubljana - Budapest. De már csak tíz óra és otthon vagyunk. 

Leírhatatlan érzés volt haza érni. Meg se próbálom, kerek 11 hónap után újra Magyarországon vagyunk. 

Köszönjük, vége!