Halihó!

Na most lehet, hogy elcsúsznak a dolgok. A házi feladatot megint nem időben végeztem el, így 4-5-6-7 nappal később jönnek az írások. 

Arcade-ben hagytuk abba. Reggel talán mi voltunk készen a legelőször, de mi indultunk utoljára. Ez a reggelizés miatt van. Mások ezt a fura szokást nem szokták művelni... Legalábbis kevesen oldják ezt meg a szálláson, általában megállnak valahol. Viszont így mi teli hassal, 9 körül tudtunk elindulni. 

A jelecske a falu centruma után elvitt a fjord végéhez, amit egy hídon kereszteztünk. Majd kis utcákon kaptattunk fel és végül kiértünk a természetbe. A sok eukaliptusz és a sok emelkedő azt jelentette, hogy a mélyen kapkodós levegővételek legalább finomak. 

Ma elég sok zarándokkal találkozunk útközben, érződik, hogy közel a cél és az utak is összeérnek.  

Aztán lassan visszaérünk a civilizációba és épp egy út építés zajlik. Utána egy kiscsikó derít még jobb kedvre minket, de már megint bent is vagyunk az erdőben. Amúgy szép időnk van, süt a nap ezerrel, csicseregnek a madarak.

A következő település a 9. kilométerünknél van, ahol egy kocsma lehetőségeit ki is használjuk. Kóla és kávé formájában. Spanyolországban ezekben a bárokban minden italozás adnak egy kis tapast/falatkát. Kedves gesztus, nekünk minden finomság jól jön ilyenkor. Még bele se ittunk az italainkba beér az ír manus is bennünket. Egészen jól elbeszélgetünk egymással. Hajókat épít és most nincs neki szezonja ezért tud kirándulni. Magának való, de kedves figura. 

Viszont mi indulunk tovább találkozunk később. 

Az ő tanácsára a patakmenti utacskát követjük, ami fél kilométerrel hosszabb ugyan, de nem az aszfalton vezet. És hát nem bánjuk meg. Tényleg egy patakocskával kanyargunk együtt. A nagy esőzések nyomait ugyan látjuk, de nem hátráltat minket túlzottan. És a napsütés mellett most a vízcsobogás is ad némi jó kedvű érzést. 

Így kellemesen folyunk be Pontevedra városába. Nagyon jól állunk idővel, nagyjából 1 múlt és a 15. km-en is túl vagyunk, viszont kezdünk éhesek lenni. Úgy döntünk kipróbáljuk a zarándokmenüt valahol. Ez általában 3 fogásos menüt jelent 7-12 eurós beruházásért. 

Egy egész kellemes helyen találtuk meg a mai menüs helyünket. Ahol activitizve kiválasztottuk, hogy mit szeretnénk enni. Az első fogásra mindketten egy csirkepaprikás szerű dolgot kértünk, a másodiknak meg rántott hús szerű dolgokat. Mire kijött az első fogás újból utolért minket az ír zarándok. Aki szívesen csatlakozott hozzánk. Újabb beszélgetések. És már jött is a desszert.

Douglas ma eddig jött, így ő nem sietett mi viszont indultunk, mert ma 30-at akartunk menni. És már fél 3 van... jól elüldögéltünk és most nehéz újra indulni. 

De csak mennek a lábak. A város egészen nagy és tele van élettel. A nyüzsgő belvárost azonban felváltja a csendes kertváros. Amit a természet követ. És a belátás, hogy ma nem megyünk 30-at. Megállunk majd egy eddig nem gondolt helyen. A Portela albergue-je lesz a mai szállásunk. 

Hát az van, hogy jó kis helyre értünk. A szállásadónk portugál és egy portugál biciklis zarándok volt még velünk. Ez egy régi iskola, amit átalakítottak. 

Közös vacsora, nagy beszélgetések: kinek mi, minek ki, országok, nézet ismertetések. És így értettünk meg egy csomó mindent Portugáliáról.

Ja és közben mobilon meccsnézés. 

Lefekvés előtt még megkerestük, hogy hol találhatóak magyar szavak a falon, majd nyugovóra tértünk.