Kicsit megkésve, és fél évnyi kihagyás után újra megpróbálunk blogolni. Sok minden történt, tavaly Karácsony óta, ezt próbáljuk most visszaadni kicsit. Továbbra is az marad a cél, hogy nekünk legyen egy kis naplónk, emlékfoszlányunk, hogy tudjunk mit mutogatni a jövőnek. Plusz az se baj, ha mások is élvezik, bár egyre jobban érzem, hogy nincsen tehetségem az egészhez. -Öniróniaheroin. 

Szóval kezdjünk is bele. (Ez a bejegyzés, 2023 februárjában íródott, most meg megszületett.)

Úgy döntöttünk folytatjuk tovább a kalandokat. Miután haza tértünk a kis sétánkról, együtt töltöttünk egy kis időt a szeretteinkkel, Karácsonyt is ültünk, majd örültünk az Újévnek. Aztán elkezdtük a kis szervezkedést a továbbiakra, mert van egy-egy Work and Holiday vízumunk (Dolgozz és Nyaralj, kb ennyit jelent), ami Új-Zélandra szól. Plusz a kariaji, ami egy-egy repjegy volt Ausztráliába: egészen pontosan, Sydney-be, január 10-én. Mert úgy gondoltuk, hogy kicsit körbe nézünk Ausztráliában is ha már arra járunk. A visszafelé pedig még nem tiszta, majd ahogy alakul, ahogy jól érezzük magunkat, mert ugye mi írjuk ezt a könyvet megint.

 

Kicsit stresszes..., szervezkedős időszakot magunk mögött hagyva végül csak eljött az indulási dátum. Elköszöntünk a szeretteinktől. Amúgy azt hiszem a világgá menésnek ez az egyik legnehezebb része, ez sose jó. És amúgy azt hiszem ez így van jól, ha könnyen menne, az rosszat jelentene. De meg kell lépni, ha szeretnénk az álmainkat megélni. Meg úgyis mindjárt jövünk vissza. - Komolyan, majdnem bármilyen problémát könnyebben megoldunk bárhol a világon, mint ezt lelkileg. 

Az utolsó napra, ha minden igaz nagyjából meg volt minden. Vízumok, nemzetközi jogsi, meg az az átkozott papírmunka. Ruhák, hálózsákok és felfújható matracok. Gyógyszerek és kenceficék. Cérna, csipeszek és egy kötél. Laptop, elektronikai cuccok és könyvek. Bicskák, fél liter pálinka (Frissítés: most júniusban fogyott el, egy magyar pár társaságában!), életmentő kaja, meg mindenféle egyéb hasznos holmi, ami ebben az évben szükséges lehet. Nagy nehezen bele is fértek fejenként egy nagy és egy kis hátizsákba. 12+7 kg meg 19+7 kg. (Mivel egy bő hónnappal később írom ezt, elárulom, hogy sok holmink hasznos, egy kevés meg rohadtul haszontalan.) (Frissítés: Rohadtulderohadtul haszontalan cuccaink továbbra is vannak...)

2023.01.10. kb reggel 4-5 órakor pedig arra keltünk, hogy indulás! És már Bécsben is voltunk, hogy becsekkoljunk. De előtte még egy fontos lépés következet az autóúton: megvettük a következő repjegyünket, januára 23.-ra Queenstown-ba, Új-Zélandra. Ez afféle ünnepi ajándék volt nekünk. 

Újabb búsbúcsú, de mindjárt tali.

Igazából a becsekkolás könnyen ment, feladtuk a táskákat, megkaptuk a nyomtatott jegyeket, és elkezdetünk izgulni...

Ilyen sokat, még egyikünk sem repült. Bécs-Taipei (Tajvan) - Sydney: 23,5 óra, egy egész nap.

Ilyen messze még egyikünk se jutott. Kb 16.000 km, hiszen a Föld másik felére megyünk. Mi Kínáig ásunk le, a kínaiak meg ide. 

Ezer meg egy gondolat volt bennünk. Ha őszinték vagyunk, hát voltak kétségeink, csekély mennyiségben, de voltak. DE, ha DE! sokkal több volt a várakozás és a kíváncsiság és az öröm. 

Ilyen nagy kalandba még egyikünk sem vett részt. Haha, mi akartuk, hát nyomjuk! 

Aztán várakozás, a gép csak nem indul, késik... Ami azért bajos, mert Taipei-ben 1,5 óránk van átszállni. Annyi időnk tehát nem volt, hogy túl kelljen aggódni és végül kb 1 óra késéssel csak elindultunk. 

Ez az első etap, 13,5 órányira volt kalkulálva. Izginek nem mondanám így egy seggel...  Azért kibírtuk. A programjaink nagyjából a következőképp alakultak: film nézés, olvasás, kapott kaja megevése, alvás, játszás, mikorérünkmárodakérdezgetés és ezek keveréke. 

Repülő út röviden, videón. (https://www.youtube.com/watch?v=1TTLsHdwslY)

Végül meg is érkeztünk Tajvan fővárosába, helyi idő szerint reggel 5 körül. Ez az első ázsiai országunk, sajnos nem sokat látunk belőle, de legalább már elmondhatjuk, hogy pisiltünk Ázsiában is. Meg azért akadnak újdonságok. A késés miatt már csak 1 óránk van a következő gépig és terminált is kell cserélnünk.  Ami igazából könnyen megy, mert csak követjük a tömeget, ugyanis az előző gép 3/4-e megy tovább Sydney-be. Meg egyértelműen ki is van táblázva, plusz a nagy táskáinkkal sem kell tőrödni, intézi a légitársaság. Víz magunkhoz vételezés, kis vonatozás és már a kapu előtt is vagyunk. 

Ez a gép szerencsére nem késik, mehetünk tovább a 9,5 órás második etapra. Köszi Ázsia, eddig jó vagy! Nyugi visszajövünk még, és akkor annyit maradunk, hogy kakiljunk is. Sok tervünk van még ott.

Ugyanaz a verkli. Kaja, film, könyv, alvás, bambulás. Simaliba.

És végre csak végre megérkezünk Sydney-be, január 11.-én. Este 8 óra és világos van! A kiszállással a gépből, barom meleg is van. Hoppá itt tényleg nyár van, mi meg hosszú nadrágban meg nagy kabátban vagyunk. Nagyon jó érzés kap el minket: Ausztráliában vagyunk! Egy újabb kontinensre tettük be a lábunk, megannyi élmény vár minket! Hajrá.

Na nem erre gondoltunk: előtte szedjük össze a csomagjainkat, essünk át a szigorú vámon, és jussunk el szállásig. Táskák pipa, meg van minden. Vám, pipa. Bár azért tényleg jól leellenőriztek. De a lényeg, hogy minden rendben, minden papírunk rendben van és minden cuccot behozhattunk. 

Mehetünk is ki, de nini ott egy simkártyaárus, aki nagyon szívesen eladna nekünk egy simet, amit mi meg tudunk osztani egymással, így erre két hétre nem kell 2 külön sim. 

Akkor irány a netestérkép alapján a metróvasút és váóó, megjöttünk. Igaz besötétetedt. Ez-ez-ez egy bazi nagy város, multikulturális, felhőkarcolós metropolisz. A Laura már látott ilyet Amerikában, de neki is más. Nekem meg nagyon új. 

A szállásunk a belváros szélén van, így már első este benne vagyunk a tutiban. 

Teljesen más minden. Hatalmas ez a betondzsungel. És sokan is vannak. És meleg is van. És 10 óra a különbség. És fordítva közlekednek!... Fáradtak is vagyunk. Megjöttünk. Igaz, hogy több mint, 1 nap alatt, de megjöttünk a fordított világba, a télből a nyárba. A tutiba.