És most jövök rá, hogy Fairlie-ről még nem is meséltünk. Meg közben kiderült, hogy nem sok képünk van róla. Az ember nem igen fotózza a saját lakhelyét, ez a konklúzió. 

Egy elég kis városról beszélünk, elvileg nem is lakják ezren se, szóval otthon ez egy falu lenne.  Amúgy is sok a skót alapokra épülő hely itt az országban, de erre a régióra kifejezetten igaz, amit itt a városkában is felfedezhetünk. Van mindene: templom, temető, bolt, kocsma, éttermek, szállások, benzinkutak.  Amúgy, amilyen kicsi, olyan nagy a turista élet van. Egyrészt pont a semmi közepén van félúton Chrischurch és Queenstown között, másrészt van itt egy kis vasút-történelem, harmadrészt egy osztrák faszi által üzemeltett pitéző miatt. (Amit meg a közösségi média kapott fel ugye.) 

A vasútról azt kell tudni, hogy az országnak már nem igen van vasúthálózata, az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején használták főleg, de aztán valamiért nem fejlődött és lassan ki is kopott. Nagyon kevés vasúvonala maradt meg, amit főleg szállítmányozásra használnak, meg élmény vonatozásokra. (Képzeljétek el, itt a helyieknek ez családi program, hogy egyszer valaha vonatra üljenek. Nálunk meg a sínre is lehet kakantani.) Na és itt a városkában van némi emlékhely a múlt vasútjának, meg egy kocsi is ki van rakva a játszótér mellé.

 

A pitéről azt kell tudni, hogy itt Új-Zélandon ez valamiféle nemzeti étel, elég nagy kultusza van. Kocka alakú mindenféle ízű, sós pitékről beszélünk (de még egyetlen édessel sem találkoztunk), amit bárhol tudsz venni, értsd: boltban, benzinkúton stb. Sőt most is van a mélyhűtőnkben is, gyors csináltam is egy képet nektek, hogy el tudjátok képzelni.

De a legmenőbbek külön pitézőkben készülnek. És itt Fairlie-ben van egy osztrák faszi, aki 2009-ben nyitotta ezt. Elég gyorsan országosan hírnévre tett szert, mert az övé állítólag különleges. Ha minden igaz, ő az elsők között volt, aki kimozdult a darálthúsos vállfajokból és megalkotott egy csomó újat. Például van náluk magyar gulyásos is. Hihetetlen, de bárhova mentünk és szóba került Fairlie, mindenki tudta hol van ez a kis település, és tényleg a hely miatt. Egy párszor mi is megkóstoltuk. Mit is mondjak? Őszintén nem rossz, de azért kicsit túl van hájpolva. Nálunk hasonló pékáruk vannak a hiperekben is. (Haha, most, hogy mesélek róla, ide is jelentkeztünk már végső elkeseredésünkben, és fel is vettek volna, de addigra már meg lett a lodge-os melónk.)  

A város környezete amúgy csodás, jobbra hegyek, balra hegyek, előre hegyek és hátra is hegyek. Igazából ezért érthető is, hogy itt általában hűvösebb van, mint általában. 
Egyszer az egyikre mi is felmásztunk, az Albury Range nevűre, ami a mi kis farmunk mögött magasodott az égbe. Semmi extra nem volt, simán fel lehetett menni, egy ösvényen. Viszont nekünk igenis nagy volt, hiszen magasabb volt, mint a mi Kékesünk. Ha jól rémlik 1300m körül volt a teteje. Nagy élmény volt felmenni, egy olyan hegyre, ami a szomszédunkban van és fentről láthattuk a városkát, ami a mindennapjaink részévé vált. 

Az van, hogy megszerettük, a nehézségek ellenére is, és mai napig örömmel gondolunk vissza rá. Ez volt az első hely Új-Zélandon, ahol otthon érezhettük magunkat és talpra álltunk. Innen indult az egész kalandunk, itt kezdődött a gyakorlatban minden. Hálával gondolunk vissza rá. Pedig már eljöttünk februárban, most meg már majdnem augusztus van. 

És hát van még benne sztori, amit majd el is mesélünk. Még ott laktunk merre kirándultunk, miket láttunk. De az van, hogy közben már el is köszöntünk egymástól, hiszen mi haladtunk tovább, új kalandokra vágytunk.

Viszont azóta kétszer is voltunk látogatóban. Az első alkalom még májusban volt, tényleg csak egy beköszönés erejéig. Kivel mizu, ki mivé fejlődött. Ez azért maradt emlékezetes, mert az autónkon, akkor jött egy hibajelzés, amit egy héttel később tudtunk orvosolni. Ékszíj csere volt, tök jó, hogy az autó előre jelezte, hogy elkopott: cseréld le, mert bármelyik pillanatban elszakadhat. 

Viszont a második sokkal érdekesebb volt, a végleges elköszönés. Hiszen futva búcsúztunk el... Hogy ki kergetett és miért?! Meg tudhatjátok a következő részből.

A kis makink, meg ép a női foci világbajnokságon drukkol.

https://www.instagram.com/napi.maki/