Makisszösszenetek

2022.nov.03.
Írta: Napi.maki Szólj hozzá!

2. Nap (10.28.) Alverca-Azambuja: 31,85km

Az első 30 km feletti túra

Jó reggelt.

Hát nekünk a reggel kicsit izgi lett. A tervezett 9 helyett csak fél 10-kor tudtunk elindulni. Lustálkodtunk is, meg eltűntek a Camino útleveleink... volt ám kis ijedtség, már szétszedtük a táskákat, kerestük a portán, de sehol sem volt... aztán csak benéztünk az ágy alá is. Na ott meg lett.
A szállás amúgy semmi extra nem volt. Két béna ágy egy szobában, közös fürdő másik 4 szobával. Sima kolesz/munkásszálló.
Találka a belga Jimmel. Ez azért érdekes, mert ő az első, aki ugyanúgy Lisszabonból indult és ezen a Caminon megy végig. Jófejnek tűnik. Később tali.
Kis eltévedés a jelek miatt. De megoldjuk. 
20221028_101705.jpg
Jellegtelen ipari rész hosszasan és hosszasan. Majd az út, mármint autóút szélén baktatás. Jimmel oda vissza hely csere. De ő igazából gyorsabb. Tényleg az út szélén kell menni.
Szószerint... na eddig ez a legkellemetlenebb része...
20221028_111137.jpg
És végre le a Tejo partjára. Majd egy kis pihenő egy lebujban, 7,5km után. Kávé kóla. Itt mi vagyunk a csodabogarak.

20221028_113512.jpg

20221028_114933.jpg

Bicikli út és falfestmények.

20221028_120320.jpg

20221028_122254.jpg

Villa Franca de Xiranál az első pecsét mára, egy zárva lévő kávézóban a vasmacskánál.
Majd pálma ligetes, aztán sima aszfaltra, majd kavicsos útra Fél 2kor 10 perc pihi a semmiben. Narancs.
Majd egy kis aszfalt nagyon hosszú ipari részén, megy a sínek mellett.
3-ra és a 19. Kmre Carregadoba értünk. Itt most van egy kis holt pont. Ezért a restibe nyomtunk egy kólát meg egy rántott virslit. Sőt a cipő is lekerült a lábról.
20221028_143547.jpg
Aztán frissült erővel mentünk és mentünk, majd újból a sínek mellé kerültünk és mentünk és mentünk. Balra sínek és ipari telepek, jobbra végre egy kis természet. Ami üde színfolt volt ezután az ipari zónákkal zsúfolt nap után. 
Végül a holtpontok holtpontja után beértünk Azambuja városába, ahol meg nagy élet volt, pedig már 6 után voltunk.
Az alburgeben már vártak ránk, hiszen a belga Jim is itt van és jelezte, hogy érkezik egy magyar páros.
20221028_183532.jpg
Az ügyintéző nagyon kedves volt. Beszélgetünk egy jót, majd körbe vezetett és végül választottunk 2 emeletes ágyat, amit össze is tolhattunk. A 12 (6 emeletes ágy) személyes szobában, csak 4ünknek kellett hely, a már említett Jimen kívül ott volt a 19 éves német Philip. Gyors napi beszámoló és mi el is indultunk a boltba. Jim is velünk tartott, kicsit megismerkedtünk jobban. 
Bevásárlás után, Gyors tusi, majd közös vacsora a fiúkkal. További ismerkedés után pedig mindenki aludni tért. Úgyhogy meg volt az első zarándokszállásos élményünk. 
Na ilyen az amikor fáradtan írunk és csak a jegyzeteinket másoljuk le. Ígérjük jobb lesz. De úgyis a képek miatt vagyunk itt. :D 
313847648_1180937632770294_7372733074006162054_n.jpg
Következő bejegyzés                        Előző bejegyzés

1. nap (10.27.), Lisszabon-Alverca: 24,25km

Bom Camino!

Az indulás ma egész jól sikeredett, elértük azt a buszt, amit szerettünk volna. És mivel tegnap az elejét már lejártuk, így kicsit csaltunk és egy Decathlonban kezdtünk, ami az út mellett volt, mert szerettünk volna venni még egy túrabotpárt. Így addig busszal mentünk. Majd onnan tértünk rá az útra és már meg is találtuk az első jelünket. Ami együtt van itt még a kék jellel. Ez a Fatimába zarándoklók jele. Santarémig közösen mutatják nekünk e helyes irányt.

20221027_113449.jpg

20221027_132817.jpg

Majd szépen a folyó partján folytattuk, elmentünk az óceániárum mellett és meg is érkeztünk a Vasco de Gamma híd lábáig. A híd monumentálisan nagy. Európa leghosszabb hidja, a világon a 7.

 

20221027_114406.jpg

20221027_121809.jpg

received_650821550017357.jpeg

Majd a híd lábánál kicsit letértünk az útról és bementünk egy modern templomba, hogy megszerezzük az első pecsétünket és a kagylót, ami mutatja a táskánkon, hogy mi mit is csinálunk valójában. 

Sacavem előtt újabb hid, túl oldali bejáratánál óriás graffiti fogadott. Túl oldalt a lányok lakás negyede: Bobadela

20221027_131320.jpg

És végre vége az aszfaltra. Autókölcsönző, újabb híd és egy kis ösvény.
20221027_132639.jpg
Sima egyszerű, saras, majd kavicsos úton haladunk. Balunkon a Tejo folyó már nagyon vékonyra fogyott, jobbunkon domb oldal.
Közben szereztem magamnak is botot, bambuszból. Elég autentikus, és basszus kicsit könnyebb menni bottal tényleg.
received_518901909837606.jpeg
A 13. km-erünk körül egy kis pihenőt találunk, amit ki is használunk.
El is döntöttük közben, hogy ma alburge-ben alszunk, ami már nincs is messze, így nem sietünk. Amúgy sem, hiszen rohadtul nehezek a táskák...

20221027_151339.jpg

20221027_155159.jpg

15. Km olajbogyó kóstoló. Granja település és huhu már csak egy kicsi és ott is vagyunk az esti szálláson. 
Ami nem más mint Alpriate. 
20221027_155733.jpg
Oda is értünk, örömfotózás a falutáblával, kB a 17 km-ünknél, délután fél 5 körül. És gyorsan kerestük is az alburge-t (zarándok szállást.) 
A centrumot gyorsan elhagyjuk, biccentett egy bácsika, amúgy eléggé tudják az emberek mit csinálunk (mondjuk a bazi nagy hátizsák, meg a kagyló segít), elég sokan integetnek, mondják, hogy "Buen Camino".
És már kint is vagyunk a centrumban, ahol egy kutya ugat a kerítésen. 
20221027_163404.jpg
Rajta túl kijutottunk a városból és ezért megnéztük az aplikációt, hol az alburge ( applikáció neve: Buen Camino)?!.
Hát túl mentünk rajta, irány vissza. Kutya megint ugat minket, majd a centrumban tábla híján, elkezdtünk kérdezősködni egy nénitől az ablakánál... portugálul... mármint mi angolul kérdeztünk, kicsit spanyolul, ő portugálul válaszolt. Mókás volt. Ja es közben varrt es kijött a cérna helyéről, amit a Laura segített vissza.
A következő néni már értette mit akarunk, mutatta hova menjünk. Végül meg lett a hely, ami zárva is volt.
Gyors kétségbeesés után, telefonálás, semmi válasz. Észrevettek a padon ülő helyi urak is, akik egészen egyértelmű nemzetközi kézjelekkel elmutogatták, hogy teljesen bezárt. Finito. 
Előkerült a mobil és gyors keresgélés után meg lett a következő nagyobb helynél egy munkásszálló száma. Telefon, van szabad szoba. Oké legyen ez. Már csak 7-8 km...
 
Hát ez a 7-8 km már nagyon nehéz volt. Egyrészről mert fejben már az előző helyen megálltunk. Másrészt mert azért nem vagyunk még hozzá szokva. 
received_1325854831489960.jpeg
Na de itt volt ezen a szakaszon, hogy egy futó tök messziről kiabált, hogy hajrá, Buen Camino. Volt még alagút átkelés, autóút szélén baktatás, meg városi túra. Végülis Arverca-ba értünk, majd a szállásunkhoz, ami a Camino 31 km-re, de mivel mi csaltunk kicsit, nekünk csak 24,25km lett. 
Kaptunk itt is pecsétet. Felfedeztük az Auchan-t, kaja reményében. És pihi. Holnap újra indulamandula.
20221027_192131.jpg313874250_560015895887689_932837282224171947_n.jpg
Következő bejegyzés                                Előző bejegyzés

Egy pici Lisszabon

Avagy egy kis városnézés, 0. nap (22.10.26)

Halihó!

   Hát jól sült el tényleg a coachsurfing-es alvásunk. Reggel nem túl korán, 8 körül keltünk, 9-kor már a konyhában beszélgettünk a vendéglátóinkkal. Ők egy portugál-új-zélandi páros, így elég sok mindenről ki tudtuk őket faggatni. Főleg a jelenlegi utunkkal kapcsolatban egy kis portugáliai, majd a későbbi terveinkkel kapcsolatban új-zélandi kérdezzfelelek volt. Aztán mindenki mesélt magáról is. Végül az El Caminoról is tudtunk kérdezni, mivel ők idén tavasszal csinálták meg Portótól. Szóval egész jó kis beszélgetés alakult ki. 


 Végül csak elindultunk. Bár nem tudtuk, hogyan merre menjünk, csak azt, hogy elindulunk a következő szállásunkhoz, hogy lerakjuk a nagy táskákat és aztán nyakunkba vegyük a várost, beszerezzük a credential-t, azt a bizonyos zarándok útlevelet. 
Aztán mivel addig-addig beszéltünk, hogy nekik is kellett menniük a dolgukra, ezért együtt indultunk. Sőt! Közösen eltaxiztunk a metróig, onnan elkísértek addig az állomásig, ahol nekünk át kellett szállni a buszra és végül elköszöntünk. Nagyon kedvesek voltak, köszönjük szépen. 

 Meg lett végül a busz, meg a szállás is, leraktuk a nagytáskákat is, majd visszamentünk a belvárosba. -Ja amúgy azért kell ennyit utazgatni, mert hatalmas ez a város. A lányok azt mondták, hogy kb olyan 5 millió a népesség és a Tejó/Tajo folyó partján fekszik, rengeteg kisebb várost bekebelezve maga köré. Hatalmas hidak vannak, kb mint San Fransiscoba és van egy Jézusos szabadság szobruk nekik is a túlparton. Sok az izgalmas villamos = kicsik és fel-le mennek, merthogy amúgy dombokra épült. Meg a házak borítása érdemel még egy szót: sok a csempével borított épület. Azuljeo csempe (keressetek rá).- 

 

 

 

Na szóval vissza is gyalogoltunk a belvárosba, nézelődtünk, értelmeztük a várost. Elég színes, elég nyüzsgő. Első blikkre nekünk nagyon bejött. Ittunk frissen facsart narancslevet. Bóklásztunk és végül elmentünk a Sé katedrálishoz, hogy beszerezzük ezt a bizonyos zarándok útlevelet.  

20221026_143025_1.jpg

 

Az út azonban nem innen indul, hanem egy kicsit arrébbról a Igreja de Santiago-tól indul, ami egy kisebb templomocska. Itt egy tábla jelzi mindezt és az első nyíl mutatja az irányt, hogy merre induljunk.

20221026_145430.jpg

20221026_145321_1.jpg

Igazából mivel ráértünk kicsit mentünk is utána, majd visszafordultunk és a Arco da Rua Augusta elé értünk. 

20221026_162518.jpg

20221026_162044.jpg

Onnan még elgyalogoltunk a legközelebbi metróig, ahol feltöltöttük a tömegközlekedési kártyánkat. Nagyon jó kis rendszer: feltöltöd amennyivel akarod és annyiszor utazol. 1 töltés = 1,5 Euro = 1 óra utazás, bármennyi átszállással.

Na most egy villamossal mentünk visszafelé a szállásunk irányába, de még előbb a Belém toronyhoz. Valamiért előbb állt meg a villamos, és mondta, hogy mindenkinek le kell szállnia. 
Így a Szent-Jeromos kolostortól gyalogoltunk át a Belém toronyig, amit Vasco de Gamma tiszteletére építtetett I. Mánuel király.
20221026_173202_1.jpg
20221026_175137_1.jpg
Közben nagy óceánjárók dudálgattak, ugyanis a folyó itt ér bele az Atlanti-óceánba, sőt a toronytól látható is.
Visszafelé útba ejtjük a város egyik legnevesebb pékségét/cukrászdáját. És megkóstoljuk a híres portugál sütit, ami a pastel de nata nevét viseli. Levelestészta kosárkában van egy tojássárgája alapú krém. Nem árulok el nagy titkot finom. És az a sztorija, hogy a papok és apácák rengeteg tojásfehérjét használtak a ruháik tisztításához. A sok megaradt sárgáját viszont nem akarták kidobni, így kitaláltak különböző sütiket. Na és ebből ez az egyik.
Közben ránk sötétedett, így nem maradt más hátra, minthogy vacsorát szerezzünk, együnk, kicsit ismerkedjünk a lakótársaiinkkal, majd izgalommal telve lefeküdjünk.
Mert holnap végre elindulunk.

 

 Következő bejegyzés                                   Előző bejegyzés

El Caminóra fel!

Avagy a felkészülés és a -1. nap (22.10.25.)

Sziasztok! 

Mi már elindultunk, nem most kezdjük az utazgatást, de az előzményeket most nem írnánk le, csak belecsapunk a lecsóba. Próbálunk hűek maradni  a valós időhöz, de valószínű 1-2-3 nappal később kerülnek fel majd a napi események. Ez azért kell, hogy legyen időnk és energiánk leírni, amit szeretnénk, plusz legyen lehetőségünk fel is tölteni.


    Izland után kicsit megrekedtünk és nem haladtunk az addigi terveinkkel. Így jött némi változtatás és szembejött velünk a Portugál El Camino ötlete. Aki nem ismeri, hogy mi is az az El Camino, annak hosszasan nem is mi fogjuk elmagyarázni, de keressen rá nyugodtan, izgalmas. Röviden pedig annyit, hogy ez egy zarándok út, és mi nagyjából 610-650km-t (kitérőktől függően) fogunk megtenni Lisszabonból - Santiago-ig (Spanyolország), majd még kábé 100km-t a "világ végéig", az óceánig.
Mivel Karácsonyig teljesíthető- ez pipa, mivel mindketten akartunk egy gyaloglós kalandot- ez pipa, mivel Európában van, de még ilyenkor is jó idő van- ez pipa, és mivel nem ez a legfelkapottabb útvonal, nem lesznek sokan, ez is pipa, így ezt választottuk. /Ez jó hülye mondat lett.../ Plusz lesz időnk kitalálni a hogyantovábbot, mert csak december közepén akarunk haza menni. (Valószínű előbb végzünk és akkor még csavargunk Spanyolországban.)

A kiválasztás után, kicsit körbe jártuk a témát és bevásároltunk. Kellett még venni ezt-azt, mivel ilyen gyaloglós túránk, ilyen hosszú távon még nem volt. És mivel valószínű mi sátrazni is fogunk (akarunk igazából, hogy ezt is tapasztaljuk, plusz olcsóbb, mint két főre a szállások), ezért tényleg sok mindent körbe kellett járni és be kellett szerezni. Sok mindent kipróbáltunk és nagy nehezen összeszedtük a cuccainkat, amikről mi azt hisszük, hogy majd kellenek.

Haha mennyi helyen olvastuk, hogy hogyan kell pakolni, minél kevesebb cuccot kell vinni... hát mi nem. Mi nagyon nagyokat raktunk össze...
Szóval ez a pakolás továbbra sem megy nekünk. Ritka nehezen, de csak össze raktuk a cuccokat. De bazi nehezek a Laurának kB 11-13 kg az enyém kB 20-21. Pontosat már nem is tudunk, mert annyiszor pakoltak be, mértük le, pakoltak ki, hogy már nem is tudjuk.

DE! úgy gondoljuk, hogy majd kell minden. (mikor ezeket a sorokat írjuk már 2 napja úton vagyunk, és tudjuk, hogy már van ami nem fog kelleni... Pacsi a múltbeli énjeinknek!)

 

img_20221024_112018.jpg

img_20221022_130551_1.jpg                                                                              Egy kis segítség

Na de elindultunk 2022. október 25-én. Reptéren nagyon örültünk egymásnak. És kis késés után elindult a gép. Laza 4 óra utazás végén megérkeztünk Lisszabonba.

20221025_201215.jpg

                                                                                    Reptér

A szállás kérdéses, mert coachsurfingen (kanapészörf) találtunk két lányt, akik tegnap válaszoltak, hogy fogadnak minket. Sose kaptunk még pozitív választ, így most nagy volt az izgalom, hogy milyen lesz az első... tök ismeretlenül befogadnak minket. Nagyjából háromnegyed éjfélkor szálltunk le Portugáliában, itteni idő szerint (-1 az otthonihoz képest). Majd táska összeszedés és egy új alkalmazás a Bolt taxi keresése. Hát mivel ez tök új volt, elment vele egy kis idő. Végül csak sikerült és olyan 1 óra körül már a lányoknál is voltunk. Hát tényleg ritka kedvesek voltak, nem átverés volt. Úgyhogy volt egy kis ismerkedés, gyors tusi és egy mély alvás.
Holnap Lisszabont fedezzük fel.
Következő bejegyzés                      Előző bejegyzés                                 

Blogolni kezdünk

Aztán majd kiderül meddig folytatjuk

Sziasztok!

Úgy döntöttünk elkezdünk az utazásunkról írogatni, hogy elmeséljük nektek mit is csináltunk, hol is voltunk, miket is láttunk, mennyi minden történt velünk. Illetve, hogy nekünk is legyen majd később emlékünk. 

Ez a bejegyzés, most csak azért születik, hogy megértsük ezt a blogrendszert és lássuk, hogyan rak ki bejegyzéseket. Szóval semmi értelme nektek, sokat segít nekünk.
Plusz lehet, hogy megunjuk és akkor be is fejezzük. Hirtelen jött ötlet, hirtelen is mehet. 

Ja és még valami, nem sok energiát fogunk ráfordítani, így a formátum sem lesz a legszebb. De hát nem is neveztünk a blogszépségversenyre. 

 

És most más. 

img_20221024_112335.jpg

Napimaki készülődik

 

Na alakul, most már tudjuk, hogy kell képeket is beletenni. Tök jó.

Mára ennyi. Jóéjszakát.

 

 Következő bejegyés

Címkék: Blog, Utazás
süti beállítások módosítása