Jó reggelt.

Az indulás ma egész jól sikeredett, elértük azt a buszt, amit szerettünk volna. És mivel tegnap az elejét már lejártuk, így kicsit csaltunk és egy Decathlonban kezdtünk, ami az út mellett volt, mert szerettünk volna venni még egy túrabotpárt. Így addig busszal mentünk. Majd onnan tértünk rá az útra és már meg is találtuk az első jelünket. Ami együtt van itt még a kék jellel. Ez a Fatimába zarándoklók jele. Santarémig közösen mutatják nekünk e helyes irányt.

Majd szépen a folyó partján folytattuk, elmentünk az óceániárum mellett és meg is érkeztünk a Vasco de Gamma híd lábáig. A híd monumentálisan nagy. Európa leghosszabb hidja, a világon a 7.

Majd a híd lábánál kicsit letértünk az útról és bementünk egy modern templomba, hogy megszerezzük az első pecsétünket és a kagylót, ami mutatja a táskánkon, hogy mi mit is csinálunk valójában. 

Sacavem előtt újabb hid, túl oldali bejáratánál óriás graffiti fogadott. Túl oldalt a lányok lakás negyede: Bobadela

Halihó!

   Hát jól sült el tényleg a coachsurfing-es alvásunk. Reggel nem túl korán, 8 körül keltünk, 9-kor már a konyhában beszélgettünk a vendéglátóinkkal. Ők egy portugál-új-zélandi páros, így elég sok mindenről ki tudtuk őket faggatni. Főleg a jelenlegi utunkkal kapcsolatban egy kis portugáliai, majd a későbbi terveinkkel kapcsolatban új-zélandi kérdezzfelelek volt. Aztán mindenki mesélt magáról is. Végül az El Caminoról is tudtunk kérdezni, mivel ők idén tavasszal csinálták meg Portótól. Szóval egész jó kis beszélgetés alakult ki. 

 Végül csak elindultunk. Bár nem tudtuk, hogyan merre menjünk, csak azt, hogy elindulunk a következő szállásunkhoz, hogy lerakjuk a nagy táskákat és aztán nyakunkba vegyük a várost, beszerezzük a credential-t, azt a bizonyos zarándok útlevelet. 
Aztán mivel addig-addig beszéltünk, hogy nekik is kellett menniük a dolgukra, ezért együtt indultunk. Sőt! Közösen eltaxiztunk a metróig, onnan elkísértek addig az állomásig, ahol nekünk át kellett szállni a buszra és végül elköszöntünk. Nagyon kedvesek voltak, köszönjük szépen. 

 Meg lett végül a busz, meg a szállás is, leraktuk a nagytáskákat is, majd visszamentünk a belvárosba. -Ja amúgy azért kell ennyit utazgatni, mert hatalmas ez a város. A lányok azt mondták, hogy kb olyan 5 millió a népesség és a Tejó/Tajo folyó partján fekszik, rengeteg kisebb várost bekebelezve maga köré. Hatalmas hidak vannak, kb mint San Fransiscoba és van egy Jézusos szabadság szobruk nekik is a túlparton. Sok az izgalmas villamos = kicsik és fel-le mennek, merthogy amúgy dombokra épült. Meg a házak borítása érdemel még egy szót: sok a csempével borított épület. Azuljeo csempe (keressetek rá).- 

Na szóval vissza is gyalogoltunk a belvárosba, nézelődtünk, értelmeztük a várost. Elég színes, elég nyüzsgő. Első blikkre nekünk nagyon bejött. Ittunk frissen facsart narancslevet. Bóklásztunk és végül elmentünk a Sé katedrálishoz, hogy beszerezzük ezt a bizonyos zarándok útlevelet.  

Az út azonban nem innen indul, hanem egy kicsit arrébbról a Igreja de Santiago-tól indul, ami egy kisebb templomocska. Itt egy tábla jelzi mindezt és az első nyíl mutatja az irányt, hogy merre induljunk.

Igazából mivel ráértünk kicsit mentünk is utána, majd visszafordultunk és a Arco da Rua Augusta elé értünk. 

Onnan még elgyalogoltunk a legközelebbi metróig, ahol feltöltöttük a tömegközlekedési kártyánkat. Nagyon jó kis rendszer: feltöltöd amennyivel akarod és annyiszor utazol. 1 töltés = 1,5 Euro = 1 óra utazás, bármennyi átszállással.

 Következő bejegyzés                                   Előző bejegyzés

Sziasztok! 

Mi már elindultunk, nem most kezdjük az utazgatást, de az előzményeket most nem írnánk le, csak belecsapunk a lecsóba. Próbálunk hűek maradni  a valós időhöz, de valószínű 1-2-3 nappal később kerülnek fel majd a napi események. Ez azért kell, hogy legyen időnk és energiánk leírni, amit szeretnénk, plusz legyen lehetőségünk fel is tölteni.

    Izland után kicsit megrekedtünk és nem haladtunk az addigi terveinkkel. Így jött némi változtatás és szembejött velünk a Portugál El Camino ötlete. Aki nem ismeri, hogy mi is az az El Camino, annak hosszasan nem is mi fogjuk elmagyarázni, de keressen rá nyugodtan, izgalmas. Röviden pedig annyit, hogy ez egy zarándok út, és mi nagyjából 610-650km-t (kitérőktől függően) fogunk megtenni Lisszabonból - Santiago-ig (Spanyolország), majd még kábé 100km-t a "világ végéig", az óceánig.
Mivel Karácsonyig teljesíthető- ez pipa, mivel mindketten akartunk egy gyaloglós kalandot- ez pipa, mivel Európában van, de még ilyenkor is jó idő van- ez pipa, és mivel nem ez a legfelkapottabb útvonal, nem lesznek sokan, ez is pipa, így ezt választottuk. /Ez jó hülye mondat lett.../ Plusz lesz időnk kitalálni a hogyantovábbot, mert csak december közepén akarunk haza menni. (Valószínű előbb végzünk és akkor még csavargunk Spanyolországban.)

A kiválasztás után, kicsit körbe jártuk a témát és bevásároltunk. Kellett még venni ezt-azt, mivel ilyen gyaloglós túránk, ilyen hosszú távon még nem volt. És mivel valószínű mi sátrazni is fogunk (akarunk igazából, hogy ezt is tapasztaljuk, plusz olcsóbb, mint két főre a szállások), ezért tényleg sok mindent körbe kellett járni és be kellett szerezni. Sok mindent kipróbáltunk és nagy nehezen összeszedtük a cuccainkat, amikről mi azt hisszük, hogy majd kellenek.

Haha mennyi helyen olvastuk, hogy hogyan kell pakolni, minél kevesebb cuccot kell vinni... hát mi nem. Mi nagyon nagyokat raktunk össze...
Szóval ez a pakolás továbbra sem megy nekünk. Ritka nehezen, de csak össze raktuk a cuccokat. De bazi nehezek a Laurának kB 11-13 kg az enyém kB 20-21. Pontosat már nem is tudunk, mert annyiszor pakoltak be, mértük le, pakoltak ki, hogy már nem is tudjuk.

DE! úgy gondoljuk, hogy majd kell minden. (mikor ezeket a sorokat írjuk már 2 napja úton vagyunk, és tudjuk, hogy már van ami nem fog kelleni... Pacsi a múltbeli énjeinknek!)

                                                                              Egy kis segítség

Na de elindultunk 2022. október 25-én. Reptéren nagyon örültünk egymásnak. És kis késés után elindult a gép. Laza 4 óra utazás végén megérkeztünk Lisszabonba.

                                                                                    Reptér

Sziasztok!

Úgy döntöttünk elkezdünk az utazásunkról írogatni, hogy elmeséljük nektek mit is csináltunk, hol is voltunk, miket is láttunk, mennyi minden történt velünk. Illetve, hogy nekünk is legyen majd később emlékünk. 

Ez a bejegyzés, most csak azért születik, hogy megértsük ezt a blogrendszert és lássuk, hogyan rak ki bejegyzéseket. Szóval semmi értelme nektek, sokat segít nekünk.
Plusz lehet, hogy megunjuk és akkor be is fejezzük. Hirtelen jött ötlet, hirtelen is mehet. 

Ja és még valami, nem sok energiát fogunk ráfordítani, így a formátum sem lesz a legszebb. De hát nem is neveztünk a blogszépségversenyre. 

És most más. 

Napimaki készülődik

 Következő bejegyés