Az indulás ma egész jól sikeredett, elértük azt a buszt, amit szerettünk volna. És mivel tegnap az elejét már lejártuk, így kicsit csaltunk és egy Decathlonban kezdtünk, ami az út mellett volt, mert szerettünk volna venni még egy túrabotpárt. Így addig busszal mentünk. Majd onnan tértünk rá az útra és már meg is találtuk az első jelünket. Ami együtt van itt még a kék jellel. Ez a Fatimába zarándoklók jele. Santarémig közösen mutatják nekünk e helyes irányt.
Majd szépen a folyó partján folytattuk, elmentünk az óceániárum mellett és meg is érkeztünk a Vasco de Gamma híd lábáig. A híd monumentálisan nagy. Európa leghosszabb hidja, a világon a 7.
Majd a híd lábánál kicsit letértünk az útról és bementünk egy modern templomba, hogy megszerezzük az első pecsétünket és a kagylót, ami mutatja a táskánkon, hogy mi mit is csinálunk valójában.
Sacavem előtt újabb hid, túl oldali bejáratánál óriás graffiti fogadott. Túl oldalt a lányok lakás negyede: Bobadela
És végre vége az aszfaltra. Autókölcsönző, újabb híd és egy kis ösvény.
Sima egyszerű, saras, majd kavicsos úton haladunk. Balunkon a Tejo folyó már nagyon vékonyra fogyott, jobbunkon domb oldal.
Közben szereztem magamnak is botot, bambuszból. Elég autentikus, és basszus kicsit könnyebb menni bottal tényleg.
A 13. km-erünk körül egy kis pihenőt találunk, amit ki is használunk.
El is döntöttük közben, hogy ma alburge-ben alszunk, ami már nincs is messze, így nem sietünk. Amúgy sem, hiszen rohadtul nehezek a táskák...
15. Km olajbogyó kóstoló. Granja település és huhu már csak egy kicsi és ott is vagyunk az esti szálláson.
Ami nem más mint Alpriate.
Oda is értünk, örömfotózás a falutáblával, kB a 17 km-ünknél, délután fél 5 körül. És gyorsan kerestük is az alburge-t (zarándok szállást.)
A centrumot gyorsan elhagyjuk, biccentett egy bácsika, amúgy eléggé tudják az emberek mit csinálunk (mondjuk a bazi nagy hátizsák, meg a kagyló segít), elég sokan integetnek, mondják, hogy "Buen Camino".
És már kint is vagyunk a centrumban, ahol egy kutya ugat a kerítésen.
Rajta túl kijutottunk a városból és ezért megnéztük az aplikációt, hol az alburge ( applikáció neve: Buen Camino)?!.
Hát túl mentünk rajta, irány vissza. Kutya megint ugat minket, majd a centrumban tábla híján, elkezdtünk kérdezősködni egy nénitől az ablakánál... portugálul... mármint mi angolul kérdeztünk, kicsit spanyolul, ő portugálul válaszolt. Mókás volt. Ja es közben varrt es kijött a cérna helyéről, amit a Laura segített vissza.
A következő néni már értette mit akarunk, mutatta hova menjünk. Végül meg lett a hely, ami zárva is volt.
Gyors kétségbeesés után, telefonálás, semmi válasz. Észrevettek a padon ülő helyi urak is, akik egészen egyértelmű nemzetközi kézjelekkel elmutogatták, hogy teljesen bezárt. Finito.
Előkerült a mobil és gyors keresgélés után meg lett a következő nagyobb helynél egy munkásszálló száma. Telefon, van szabad szoba. Oké legyen ez. Már csak 7-8 km...
Hát ez a 7-8 km már nagyon nehéz volt. Egyrészről mert fejben már az előző helyen megálltunk. Másrészt mert azért nem vagyunk még hozzá szokva.
Na de itt volt ezen a szakaszon, hogy egy futó tök messziről kiabált, hogy hajrá, Buen Camino. Volt még alagút átkelés, autóút szélén baktatás, meg városi túra. Végülis Arverca-ba értünk, majd a szállásunkhoz, ami a Camino 31 km-re, de mivel mi csaltunk kicsit, nekünk csak 24,25km lett.
Kaptunk itt is pecsétet. Felfedeztük az Auchan-t, kaja reményében. És pihi. Holnap újra indulamandula.
