Halihó!

A tegnappal nem lett vége az útunknak. De azért volt bennünk már némi elégedettség. Reggel ezzel az érzéssel keltünk és mentünk a 09:30-as misére. 

Nem bántuk meg, mert tényleg volt a "sekrestye ceremónia" és ez adott nekünk valódi értéket, végre egy katedrálisban. 

Utána összeszedtük a már összepakolt cókmókunk. Majd betértünk a Decathlonba némi téli ruházatért, mégiscsak december lesz két nap múlva. Mondjuk mára egész jó időt ígértek. Ezután újból ráálltunk a jelre, nagyjából fél delet ütött az óra ilyenkor. Szóval ez egy későn kezdős nap lett.

Szépen lassan haladtunk ki a városból, először egy parkon át, aztán külvárosi részen. Végül egy erdőben voltunk, ahol újra eukaliptuszok vettek körbe minket. Jött az első emelkedő, aminek a tetején megfordulva elénk tárult Santiago városa és a katedrális tornyai.

Jött egy kis település. Kutyák és cicák köszöntöttek, majd újból az erdőben voltunk. Nem sokat haladtunk ma, későn is indultunk és nehézkesnek tűnt a lábunk is. Viszont a kedvünk nem volt rossz, egyszerűen ez egy nehezebb nap. Lehet, hogy kicsit jobban ki kellett volna élvezni, hogy beértünk Santiagóba? Fejben kicsit megálltunk. Gyors pihenő. Köszöngetés más zarándokoknak és irány tovább. 

A következő településen most előbb leereszkedtünk, majd kifelé a faluból jött egy tábla, hogy 10% emelkedő 3,6 km-en keresztül. Ó ez finomak ígérkezik. Nosza kóstoljuk is meg. Szép erdei emelkedés volt macskakőn és aszfalton. De kicsit nehezen csúszott. Közben egy újabb pihenőre megálltunk ahol elhagyott minket 3 lány. Váltottunk pár szót később úgy is tali.

Az emelkedőt mind megettük és sima autó út mellett folytattuk. A következő településre így értünk be. A városka helyes volt, de félbe vágta egy sebes folyócska. Amit egy szép hídon tudtunk keresztezni. 

Így a folyó a balunkra került és vele hagytuk el a települést. Újból az erdőben találtuk magunkat, ahol egy nagy híd alatt most mi mentünk át. Majd elhagytuk a vízet és autóútra tértünk, ami meghozott minket Negreira-ba, a mai állomás helyünkre.

A boltban nem álltunk meg, mert nem tudtuk mik a lehetőségek a szálláson. Cserébe a szállás a város másik végén volt egy emelkedő közepén... még így fincsi a nap végén. De ezt is legyűrtük. Becsekkoltunk. Visszabatyogtunk a boltba, vettünk mikrós kaját és vacsoráztunk a többiekkel. Itt ma már többen voltunk. A egy brazil lány, egy-egy francia nő és férfi, két német lány és egy fiú, két spanyol fiú és egy öregebb tag, akivel nem sokat beszéltünk, így nem tudjuk hova valósi.

Ja és mi már majdnem lefeküdtünk mire jött még egy faszi. Kár volt, ugyanis úgy horkolt, hogy hűha. Nagyon kemény volt, senki nem tudott tőle aludni. Füldugó ide vagy oda, ez olyan volt, mint egy légkalapács. Volt anyázás, ébreszgetés, ajtócsapkodás. Az öreg ismeretlen még a szivacsot is levitte a konyhába hogy nem alszik itt tovább. Izgi esténként volt na. De hát ez ilyen.