Halihó!

Érkezés Nepálba

Brisbane után egy egész napot repültünk. Hajnalban kelés, majd reptérre vonatozás.

Még egy kis ügyintézés a reptéren, majd kis késéssel indultunk is.

Brisbane - Denpasar -Kuala Lumpur - Kathmandu az adag. Sajnos sehol semmit nem láttunk csak a reptereket. Háztól házig 22 órát utaztunk. 

De mégerte végre megérkeztünk Nepálba, egy teljesen új kontinensre, egy teljesen új kultúrába. Egy újabb dédelgetett álomba.

Elég egyszerű volt a reptéren pénzt váltani, majd sim kártyát venni és taxit találni. Tukmálják.

Helyi idő szerint éjfélre értünk Nischalhoz az új vendéglátónkhoz. Ő neki fizetünk a szállásért és segített nekünk 2 túra szervezésében.

Az első egy Mount Everest néző túra, a második a nagy Annapurna Circuit Trek. 

Kathmandu

A következő egy hétben, -két részletben, egy kicsit sikerült felfedezni Kathmandut, plusz a hiányzó cuccainkat is beszerezni.

Nekünk ez az első ázsiai országunk, ahol járunk (leszámítva a reptereket), így sok minden új volt elsőre.

Csak bemenni a városba már izgalmas volt, hiszen minden más. 

Az egész város színes, szagos, zajos, mozgalmas. A közlekedésben nincsenek szabályok. Mindenki megy mindenfelé, de szószerint. Ráadásul rengetegen vannak. Maga a tökéletes káosz. 

Ja és az egész város, meg mint kiderült az ország, egy nagy bazár, egy nagy búcsú, egy nagy vásár. Mindenhol lehet mindent is venni. Rád is akarnak mindent dumálni, természetesen elég drágán. Viszont így lehet alkudozni. Az első nap még kis zöldfülüként nem igen alkudtunk, de másnapra meguntam, hogy mindenki le akar húzni, úgyhogy beleálltunk a játékba. Van aki nagyon pofátlanul tolja, és van aki elég korrekt. De itt ez a kultúra része.

Emberek

Amúgy az emberek nagy általában kedvesek, - mint mindenhol. Élet vidámak, egyfolytában mosolyognak. Sokkal nagyobb közösségi életet élnek, mint otthon. Összejárnak, játszanak. Nyomkodják ők is a telefont, de több olyat látunk, hogy csak beszélgetnek. 

A családnak nagy szerepe van, itt több generáció is együtt lakik és nekik mi vagyunk a furák, hogy mi nem. 

Fesztiválok

Rengeteg ünnepségük van, és ezért sok a fesztivál is. Mióta itt vagyunk vagy 4-5 napon át ünnepelték valamit. Nem teljesen értjük az összeset, de volt hogy a kutya nap volt, mert az egyik istenüknek köze van a kutyákhoz. De volt a fény ünnepe, a lány és fiú testvérek ünnepe. Szóval mindent megünneplnek. És egyáltalán nem stresszesek. Mi is kaptunk áldást.

Vallás, Swoyambhu Mahachaitya

Meg tudtuk közben, hogy a hindu és a buddhista itt a két fő vallás, ráadásul csak itt Kathmanduban keveredik is a kettő, úgyhogy ebből a szempontból is különleges helyen vagyunk. 

Elsődlegeslegesen nem Kathmandu miatt jöttünk, ezért nem is fedeztük fel az egész várost, de azért az egyik nevezetességhez eljutottunk. Ez volt a Swoyambhu Mahachaitya, a Majom Templom. Ez egy buddhista templom, ami a tibeti nyelven Fenséges Fákat jelent, utalva a helyén lévő fákra. A Majom Templom nevet azért kapta, mert rengeteg majom tanyázik ott. Illetve most már sok a kóbor kutya is (a város és az ország is tele van velük). Ez azért van, mert a helyiek ételt visznek a parkba, hogy áldozzanak,  így viszont az állatok könnyen kajához jutnak és nem is mennek sehova. Némelyik elég agresszív. Nagyon érdekes volt egy ilyen szent helyen lenni. A hátsó részéhez a Buddha Parkhoz, amúgy elég közel laktunk, úgyhogy mindennap elmentünk mellette.

Ételek

És hát a kaják. Nekem nagyon bejött a konyhájuk, a Laurának már annyira nem. Mindenbe tesznek csípőset, és elég sok mindenbe curryt is. Ja és a napi három főétkezésből általában kettőnél rizst esznek, főleg dhal bhat-ot. Itt a rizs mellé adnak egy lencse levest, párolt spenótot és krumplit. Sok húst nem esznek, de minden mellé kérhető, ha szeretnél. Ettünk már úgy csirkét, hogy kis mocsingokba volt felvágva. Nagy közös kedvencünk a momo, ami egy változatosan ízesített tészta gombóc (ettünk eddig krumplisat, zöldségekeset, bivalyosat, gombásat), plusz adnak hozzá valamiféle mártogatóst. 

A másik, hogy otthon mindig ilyen fémtálakból esznek. Az éttermekben a turistáknak porcelánba adják az ételt, de a helyiek ott is általában fém (bronz?) tányérból esznek.

Negatívum

Ezek voltak az izgalmas részek, viszont van nekik negatív is. Elég koszos a város és úgy általában az egész ország. Minden be van csomagolva. És ha valamit meglesznek majd végeznek vele, csak úgy eldobják. Tök mindegy hol vannak. De amúgy meg mindenki rendezi a saját portáját, hogy az ne legyen poros és szemetes. Meg vannak szemétszedők is, de hát annyian szemetelnek, hogy azt nem lehet győzni. Meg hát a higiénia. Vagyis mi Európában túl toljuk valószínű.

A másik a szmog, Kathmanduban elég nehéz megmaradni, de nem csak nekünk, hanem a helyieknek is. Elég sok a maszkos ember. Gondolom az is rátesz, hogy most száraz időszak van és a porzik minden.

Szóval eleinte elég nagy volt a kultúrsokk. De aztán egyre jobban belejöttünk és most már nagyon tetszik. Viszont csak így, hogy tudjuk, innen megyünk haza, letelepedni nem tudnánk itt. Tényleg egy más világ. Egy csodásan más világ.

Halihó!

Ez a történet egy kis lány álmával kezdődött.

Hát ez is el jött, elhagytuk Új-Zélandot. Mintha csak tegnap érkeztünk volna, most meg már el is jöttünk. Pedig több, mint 9 hónap volt, január 23.-tól november 5-ig.

Viszont jönnek az új kalandok, úgyhogy nincs miért búsulni.

Első körben most elrepültünk Brisbane-be, hogy egy bizonyos gyerekkori álmot beteljesítsünk és meglátogassuk a Steve Irwin (a krokodilvadász) által alapított Australia Zoo-t.

A repülő út sima volt, semmi extra. Kicsit visszarepültünk az időben, de amúgy semmi izgi.

Brisbaneben most is a coachsurf-ing által találtunk szállás magunkat.

Wayne egy 63 éves világi figura. 50 évesen úgy döntött, hogy élni fog, mármint úgy ahogy ő akar. És elkezdett sportolni, meg utazgatni. Bejárta már a fél világot, és egyre extrémebb és extrémebb dolgokat akar. Ő nem akar olyan helyre menni, ahol más turisták is járnak és a legritkább állatokat szeretné látni. Most épp az északi sarkra tervez egy jegesmedve megfigyelő túrát, ahol csak ő lesz meg egy túravezető.

A legdurvább sztorija meg az volt, hogy Afrikában a vadonban barangolt. Majd mikor visszatért a civilizációba arra lett figyelmes, hogy olyan érzése van, mintha rágná valami. De semmit sem látott csak piszkosul fájt neki. Majd utána olvasott és arra jutott, hogy valami féreg belülről eszi.

Az orvos ezt nem akarta elhinni, de kiderült, hogy igaza van és egyszercsak kirágta magát 3 helyen is ez a kis rohadék. Az ápolónők elájultak...

Ezen felül nagyon sok jó sztorija volt és nagyon jól bánt velünk. Köszönjük! 

De Brisbanebe mi nem ezért mentünk, hanem, hogy meglátogassuk az ország legnagyobb és leghíresebb állatkertjét.

Sajnos esős napra ébredtünk a nagy nap, de nem szegte a kedvünk. Mentünk és vonatoztunk. Majd szépen oda is értünk. 

Sajnos csak erősebb lett az eső, így előkerültek az esőnadrágok, esernyők és a zacskóponcsók. 

És hát csak ez volt az egyetlen negatív. Hiszen az állatkert tényleg nagyon jó. Nagyon jól kialakították, nagy helyek vannak az állatoknak és rengeteg jó programot is nyújtanak. 

Körbe nézni teljesen kevés is volt egy nap. Pedig ott voltunk nyitástól majdnem zárásig. Ugye nekünk ezek az állatok nem mindennapi lények, így sok időt eltöltöttünk náluk.

Jó kis nap volt, jól is éreztük magunkat.

És a kis lány álma is valóra vált. :)

Merjünk álmodni.

Halihó!

Sajnos úgy alakult, hogy nem volt energiám a blogra, így egy jó félévnyi, új-zélandi kaland elmaradt. Majd egyszer remélem bepótlom, de most szeretnék a jelenbe maradni. 

Úgyhogy viszlát Új-Zéland, köszi mindent, imádtunk. 

Halihó!

És végre ideért a blog. Az első hivatalos munkahelyünk és lakóhelyünkről fog szólni most ez a bejegyzés. Közben, már bőven szigetet váltottunk és a harmadik munkahely keresése és elkezdése zajlik. De akkor ugorjunk csak vissza az időben és meséljük el, mutassuk meg, miért zártuk örökre a szívünkbe ezt a helyet. Szinte biztos, hogy nem fogom tudni leírni, hogy mit is éreztünk ott. Megpróbálok magunknak morzsákat elhinteni. Milyen is volt a Lake Ohau-nál lakni. 

Halihó!

Bocsi a csúszásért, mint azt az előző bejegyzésben elmakogtam, most gőzerővel kirándulunk. Ezért nem marad energia az írásra. De ma eső napot tartunk egy kempinges kabinban. Munkát keresünk, pihengetünk, és egyefene akkor írok is egyet. Amúgy már bőven tavasz van, és csodaszépen virágzik minden. 

 
Új-Zélandon rengeteg gyönyörű, kristálytiszta vízű tó található. Ezek közül is kiemelkedik három a Mackenzie körzeten belül. A Lake Tekapo, a Lake Pukaki és a Lake Ohau. Mind három a Déli-Alpok lábánál fekszik, és az onnan érkező források táplálják őket. 

Már az első új-zélandi napunkon volt szerencsénk megcsodálni őket, de az az igazság, hogy akkor még azt se tudtuk hol is vagyunk pontosan, hogy hívják ezeket a csodaszép tavakat/tókat (?).

Azóta egy párszor már volt szerencsénk közelebbről is megismerni őket, sőt mind a háromban csobbantunk is már. Mit is mondhatnék? Nyáron sem melegek, ami érthető, hiszen gyakran még nyáron is hófedte csúcsok veszik körbe őket.  

https://www.google.com/maps/@-43.9673153,170.2028704,88751m/data=!3m1!1e3?entry=ttu

Lake Tekapo

Ez volt az első nagyobb tó, amit közelebbről is megismertünk. Még a családnál laktunk, amikor az ő autójukkal (ez volt az első jobb kezes vezetés!) elgurultunk, hogy megcsodáljuk. Ha már ott jártunk, túráztunk is egyet és a végén pedig egy fürdéssel hűtöttük le magunkat. 

Emlékszem gyönyörű nyári napnak indult, de igazából tökre felhős volt. Ugye az új-Zélandi február már csak ilyen. A Mount John Walkaway túrát választottuk. Az elején egy élményfürdő mellett baktattunk be egy erdőbe, majd fel a hegy tetejére. Basszus, ez a kis hegyecske nagyobb, mint a mi Kékesünk. 1300 méter magasra mentünk fel és onnan csodáltuk meg a kék szín árnyalatait. Kék az ég, szürkés-kékek az eső felhők és csuda kék a tó. Pompás kompozíció.    

Lake Pukaki

Ez a tó a várárok a Mount Cook előtt, hiszen végig kell haladni mellette, ha autó úton akarsz eljutni a legmagasabb új-zélandi hegyig. 

Ha van egy percetek csattanjatok fel a netre és nézzétek meg, milyen türkiz kék a google térkép alapján is. (Az előbb be is szúrtam nektek.)

Ide szerencsére többször eljutottunk. Voltunk ugye a családdal is itt. Majd későbbiekben többször egyedül. A víz maga is gyönyörű, tényleg tátva marad a száj. Elképzelhetetlen ez a kékség, ha nem látod valóban. De a körülötte lévő hegyek miatt ez az egész zseniális. Jó kis kombó! 

 

Lake Ohau

Halihó!

Bocsi, bocsánat, elnézést kérnünk a hű olvasóinktól!

Kicsit megcsúsztunk. De jól vagyunk! Élünk és virulunk! Kirándulunk és új munkát keresünk. 
Így nem nagyon marad idő az írásra. De egy kicsit igyekszem most kárpótolni mindenkit, aki komolyan követ minket. Elmondom, hogy néznek ki általában a napjaink az elmúlt 2-3 hétben:

Felkelés.
Evés.
Kirándulás.
Gyönyörű helyeken barangolás.
A mostban levés.
Móka és nevetés.
Alvóhely találás.
Vacsora csinálás.
Kocsi átrendezés.
Másnapra tervezés.
Csillagos ég alatt alvás.
És végül összebújás.

És hogy hol is vagyunk?

Megjártuk a nyugati részét a déli szigetnek. Úgy képzeljétek el, hogy valami elképesztő szép volt. Most meg már az északi szigeten vagyunk. Wellington kicsit sokkolt minket, gyorsan ott is hagytuk. És már a Mount Taranaki lábánál, Kaponga településen vagyunk. Egészen pontosan egy rögbi pálya mellett táboroztunk most le. 

És most már megyek is lefeküdni én is, szóval ennyi volt a kis bejelentkezésünk. De nyugi majd úgyis megírjuk kb fél év múlva, hogy hol is voltunk most. Addig is majd egyszer nem sokára remélem visszatérek az időrendiségbe és folytatjuk a kalandjainkat Délen, amik már megtörténtek velünk. 

Jók legyetek, sziasztok! 

A maki meg tök jól van és rajta keresztül tudtok nagyjából élőben is követni, hogy hol is járunk. 

Halihó!

Újabb kulturális poszt következik, rövid bemutatóval és sok képpel. Elkalauzolnánk titeket egy egészen kellemesen flúgos világba, névszerint a Steampunk irányzat világába. Nehéz megfogni pontosan mi is ez, de azért megpróbáljuk most leírni. 

Halihó!

A wallaby etetés után, egy egészen érdekes kis városkára bukkantunk. Annyire megtetszett nekünk a hangulata, hogy már kétszer is felfedeztük magunknak. 

Oamaru városa egy viktoriánus kincsesláda, tele a kor jellegzetes mészkő épületeivel, illetve hagyományaival. Ezen felül van egy utca is, amiben direkt csak erre emlékeztető épületeket és boltokat talál az ember. Egy mini skanzen szerű. Ezt valahogy a kis kék pingvinek is megszerették, ugyanis élnek itt kolóniák, pont olyanok, mint amilyeneket láttunk már Timaruban. Illetve itt található egy nagyobb steampunk közösség és egy múzeum is, amiről mi eddig sose hallottunk. 

Google maps:

Először a wallabys délután érkeztünk a városba. Gyorsan elfoglaltuk a szállást, de volt még időnk, hogy a környéken körbe nézzünk. Nem messze voltunk ugyanis a pingvin kolóniától. Útközben észrevettük, hogy valami fura, tényleg sok ez a régi épület, de nagyon jó állapotban vannak. Először nem tudtuk hova tenni, majd kiderült, hogy ezek az 1800-as évek óta meg vannak és a viktoriánus kor jeleit viselik. A város erre meg nagyon büszke. Ugyanis  majdnem minden utcában van egy jellegzetes épület és van egy külön kis utcájuk a témában. Ahol a korhoz illő témában találunk múzeumot és üzleteket is. Sőt ősszel (itt tavasszal), még egy kosztumös fesztivált is rendeznek ebben a témában is.

Közben ki is értünk az óceán partra, remélhetőleg a pingvinekhez, de mint kiderült ez fizetős program, amire most mi neveztünk be. Cserébe a távolban láthattunk fókákat, akik hesszeltek egy lezárt mólón. Illetve egy csomó kormoránt, egy másik lezárt mólón.

Haza felé átmentünk egy fura játszótéren. Nagyon érdekes szobrokkal volt tele ez a játszótér, és ez felkeltette az érdeklődésünket. Majd beértünk újból a viktoriánus utcába, aminek a végén volt egy másik múzeum előtte egy gőzmozdonnyal, az oldalán meg egy léghajóval. Kiderült, hogy ez a steampunk múzeum. Nagyon furcsának tűnt az egész, de aztán belevettük magunkat és kiderült, hogy izgalmas kis sztori ez. Sőt találtunk egy plakátot, hogy június első hétvégéjén, a királynő (Viktória) születésnapján lesz egy fesztivál is a témában. Szóval egyre kíváncsibbak lettünk, hogy mi is ez az egész valójában. Annyira érdekesnek találtuk, hogy vissza is mentünk a fesztiválra, ezért felfedeztük másodszor is a várost. De ezt majd nektek is elárulom bővebben, hogy mi is ez, mert megér egy külön posztot.

Míg a városban pihengettünk, felfedeztük még magunknak a mólót, ahol az "Alpoktól az óceánig bicikliút" (A2O) véget ér. A végén szembe volt velünk az a lezárt móló is ahol a fókák pihengetnek egésznap. Sajnos elég távol, de azért a tudat jó volt, hogy élőben láthatjuk őket a természetes élőhelyükön. Bóklásztunk egy darabig a sziklákon, majd hirtelen felocsodtunk, hogy majdnem ráléptünk egy nagyon fáradt fókára (fur seal). Annyira közel volt hozzánk, hogy simán megsimogathattuk volna, de mi inkább 2 métert hátra léptünk, mert a táblák, arra figyelmeztetnek, hogy elég agresszívak, ha bajban érzik magukat. Hatalmas élmény volt ez így. Konkrétan itt van az orrunk előtt, egy élő fóka! Jó 20 percig csak figyeltük, irtó jófej volt. Tuti, hogy az éjjel nagy parti volt, mert ritka másnaposan viselkedett. Azóta már tudjuk, hogy a kaja utáni vadászat után rengeteg alszanak, hogy újra erőt gyűjtsenek a következő vadászathoz. 

Meglátogattuk még az ottani botanikus kertet, ami nagyjából ugyanolyan mint a többi. itt Új-Zélandon. Egy nagyon szép park és van benne egy madárház. Jól nézett ki tényleg, csak már kicsit unalmas volt. Mert kb tényleg ugyanaz a tematika, mint bármely más városban. Ettől még üde zöld folt ez minden helyen.

Illetve felmentünk a városi kilátóponthoz, ahonnan be lehetett látni az egész várost és a partot, míg a szem ellát. Szerencsére mikor ide mentünk, akkor jó időnk volt és láttuk, hogy készülődnek az esti steampunk-fesztivál megnyitójára, ami jó kalandnak ígérkezett. 

Oamaru egy aranyos kis hely, tényleg ajánljuk, ha nem egy egész napos város nézésre vágytok, csak valami enyhére. 

A makiról meg kiderült, hogy egész nagy érdeklődést mutat a kis városok iránt.

https://www.instagram.com/napi.maki/

https://www.facebook.com/napi.makii/

Halihó!

A kis kulturális ajánlónk után térjünk vissza oda, hogy kirándulgattunk a farmról. Sőt elérkeztünk oda, hogy ezen kirándulás alkalmával teljesen el is költözzünk onnan.